Brainoiz akarta

Mit is kivannek, ha barmit kivanhatnek? Karacsonyra, a jovore. Mit is?

- Egeszseget mindenkinek, csaladnak, baratoknak es nem utolso sorban a macskamnak, akit szegenyt most rendszeresen gyogyszerezni kell, de remeljuk hamar rendbejon.
- Anyagi biztonsagot. Mert ami most van, az nem tul biztato.
- Azt, hogy az uj munkahelyem ne szivja el az osszes energiamat, es tudjak a filmemen dolgozni, amennyit csak lehet.
- Azt, hogy az emberek szeressek a regenyemet, es minel tobben olvassak es megtalaljak benne azt, ami nekik szol.
- Hogy sikeruljon ujra hazalatogatni. Mar nagyon ideje lenne.
- Azt, hogy minden a legnagyobb rendben legyen a kreativ munkaimmal kapcsolatban, es ugy haladjak, ahogy szeretnek.
- Minden szepet es jot. Magamnak. Masoknak.
- Titok.

E-olvasni

Úgy tűnik, hogy az e-köny olvasás mégis érdekli a közönséget. Végül is olcsóbb, mint a papírkönyv, és sokkal több könyv fér el a "könyvespolcon". Cikk az e-könyvekről. Remélem az enyémet is minél többen töltögetik le, olvasgatják.

Hamvas a vallásról

Mert miért ne.

"A vallás az, hogy a dolgokat odáig viszem, hogy fönt reszkessek nyolcezer méter magasságban, és lent forrjak a vulkán izzó hasában, odáig viszem, hogy még a bűn is ellenkezőjére fordul. Az az ájtatos pimaszság, amit a szociális hétköznap vallásnak nevez, parfümös hazugság, amivel Istent be akarják csapni. Ó, én igazán szolid vagyok és illedelmes, és nem is köpködök és nem káromkodom, nem iszom és nem dohányzom, húst sem eszem, templomba járok, és szentbeszéd alatt még sohasem aludtam el, és az az elméletem van, hogy az asszonyhoz csak akkor szabad feküdni, ha gyermeket kívánok, mert az érzéki gyönyör önmagáért bűn. És jó vagyok, főként jó vagyok, vagyis igazán jó és jó vagyok. Én tudom, hogy az Úristen az ilyen vallással mit csinál. Azt mondja az Úristen: Barátom, nem is sejted, hogy én az ilyesmit milyen végtelenül unom. És köp. Így mondom. Mert az Úristen útjai távolról sem olyan finomak, mint a püspök úréi. Tudod mit, mondja az Úr, akkor én már inkább azt a fiúgyilkos Ábrahámot választom. Róla legalább tudom, hogy szeret. Igaz, nem olyan illedelmes, és főként távolról sem olyan jó, mint te vagy, mert hiszen még emberölésre is vetemedett, és ha kezét nem fogom meg, Jézus uccse, a kis Izsákot megöli. Ördöngös gazember. Mi? De azért én mégis őt választom, és a prófétákat, akik dühöngtek és káromkodtak, és Dávidot választom, aki szoknyavadász volt, és Pétert, az öreg svihák galileai halászt, és végül is én a bűnösöket választom. Ezek egyáltalán nem jó emberek, de szívük az van. Tudnak szenvedélyesen szeretni. És ha Istenről van szó, még az erős dolgoktól sem riadnak vissza. Ez tetszik nekem, s az én szívem is kigyúl; és azt mondom, gyere ide, fiam, hadd öleljelek meg."

(Hamvas Béla: Karnevál)

Jó dolog

Remélem nem veszi senki sem rossznéven, de belinkelek ide egy blogot. Brainoiz barátom egy nagyon kedves ismerőse éppen a könyvemet olvassa, és ezt a pár sort jegyezte meg róla: Örököröm blogja. Dagad a keblem a büszkeségtől, igencsak jól esik visszajelzést kapni olyasvalakitől, akit személyesen nem ismerek. Remélem mások is találnak egy-egy sort ami ennyire megszólítja őket. Ha így van, akkor a dolgomat jól végeztem. :)

Letölthető

Ingyen letölthető Richard Kodai számok itt: I'm okay (demo album). Halgassátok, szeressétek. Továbbadni lehet, remikszelni is ha valakinek ahhoz fűlik a foga.

Doktor úr

Kirakom ide, mert tetszik a rajz. A szerkesző úr jól elkapta.



(grafika by Antal József)

Eddig

A szerkesztő szerint eddig körölbelül százhúszan töltötték le a regényemet. Ez eddig nagyon jó, csak a visszajelzésekből van hiány. Kell visszajelzés. Plíz... :)

Elsőként...

...Tobak Jenci olvasta el a frissen megjelent regényt, ha hinni lehet a visszajelzéseknek, és ez azt is jelenti, hogy végig lehet jutni rajta. LOL (Na jó, azért másoknak is sikerült korábban :) Köszönjük szépen neki. Ezenkívül, többen is érdeklődtek az iránt, hogy megjelenik-e a könyv papírformában. Jó kérdés. Ha találunk nagyon olcsó nyomdát, akkor magánkiadásban talán. Ha sokan jelzik igényüket a Terra oldalán, lehet esély. Jelezzetek, kérjetek. Most pedig lássuk, ki lesz a második! :)

Megjelent végre!

A regényem. E-bookként, ingyenesen letölthető formában. Két és fél éve fejeztem be, de nagy nehezen végre eljutott a nagyérdeműhöz. Remélhetőleg tetszeni fog az embereknek. Én szeretettel írtam. Kódai Richárd: A tükörjáró.

Filmet csinalni jo dolog

Hat meg ha osszejon. :) Persze ugy kell intezni a dolgokat, hogy osszejojjon. Dirib-darabokbol szedjuk ossze szuperalacsonykoltsegvetesu filmunkhoz a szukseges hozzavalokat. Anyagi tamogatast keresunk itt: kickstarter.com. Mas jellegu tamogatast pedig mindenhol. :) Itt a probahonlap is: jenny honlap. Ahogy mondtam: dirib-darabokbol. De meg lehet csinalni. Meg is kell. :)

Olvassatok...

...novellamat. Aki eddig meg nem tette. :) http://terrafia.blogspot.com/2010/09/noga-nkagisang.html

New York, New York

New Yorkrol nem lehet nehany szoban irni. Tulsagosan nagy, tulsagosan sokszinu es izgalmas ahhoz, hogy rovid passzusokba foglalva megidezzuk szellemet. Megkiserlem megis, csak ropke mondatokban, munkahelyen, sietve. Ime:
- Manhattan felhokarcoloi lelegzetelallitoak, foleg az Empire State Building tetejerol korbenezve, az ember egybol Pokemberre akar valtozni es halohintazni a tornyok kozott. :)
- A Times Square fenyreklamjai eloben sokkal jobban neznek ki, mint filmen vagy fenykepen. Keso delutan es este pedig annyi ember van ott, hogy lepni nem lehet.
- A muveszeti elet is rendesen kepviseltetett, negy muzeumot neztunk meg, kettot csak kutyafuttaban, mert tul nagyok, meg keson is ertunk oda. A negy muzeum: a Guggenheim, a MoMa, a Met es a American Museum of Natural History. Sok festmeny lattam, nekem kicsit tul sokat, de a dragam - aki ugye festo - kedveert barmit. :)
- A Szabadsag Szobor nagyon meltosagteljes latvanyt nyujt eloben, de Ellis Island-re sajnos nem jutott ido.
- A Central Park oriasi es nagyon hangulatos is, utcazeneltunk ott egy kicsit a csajszimmal, vadidegenek eloszor hallhattak olyan izgalmas Richard Kodai klasszikusokat (LOL) mint I'm okay, She, Hush es Innocence.
- A hotel Yonkersben volt, erdos hegyoldalon, uzleti keruletben, vagy masfel orara Manhattantol.
- Ennyit meg eletemben nem ultem metron, annyi vonal van, hogy hihetetlen, kell egy par nap, mig az ember belejon, hogy merre is megy meg hogyan. Es meg ugy is eltevedhet hebe-hoba.
- Az emberek kedvesek voltak, nyoma sem volt a hirhedt new yorki udvaraiatlansagnak, amit mas helyeken Amerikaban annyira hangoztatnak.
Ezen kivul:
- Mariachi band zenelt nekunk a metron eloben.
- Lattunk szarvast Yonkersben nehany meterrol, ketszer is.
- Chinatownban enni kinai kajat jobb mint kinai kajat enni mashol. Legalabbis, ahol en eddig ettem. :)
- Ugyanott ittunk mangos zold teat, ami nagyon finom volt.
- Brooklynban lattunk egy lelancolt biciklit, aminek szo szerint csak a vaza volt meg, se kerek, se kormany, se semmi mas.
- Ultunk az East River partjan Brooklynban, csodalva a felhokarcolokat a tavolban. Jatszottam ott Kispal es a Borzot (Husrago, Hidvero).
- Utolso este lathattunk volna filmforgatast a Times Square-en, de mar hulla faradtak voltunk es nem akartunk meg orakat varni. (Friends With Benefits Justin Timberlake-kel)
Egyelore ennyi, de meg majd valami ugyis eszembe jut. :)

Holnap New York

Alig varom. :)

Inter nyet

Nincs netem otthon, nem is tudom mikor lesz. Munkahelyrol posztolok, erdekes dolog ez. Az elet jo, nem panaszkodunk. Ma mar neki allok ujra irni egy kis szunet utan. Szulinap is lesz a heten, borozoban, elo zenevel, sok itallal. Kell is a kikapcsolodas. A honap vegen New Yorki utazas. El sem tudom mondani, hogy mennyire varom. Mar lassan tiz eve itt vagyok, de meg mindig nem sikerult eljutni. Most viszont megtortenik a csoda. Mondjuk penzunk nem tudom, hogy lesz, lehet, hogy csak McDonaldsre futja majd (Amerikaban ez az olcso es jo). De mindenkeppen nagyszeru lesz. Persze a hazaut is nagyszeru lett volna. Nem baj, talan karacsonyra. Addig birjatok ki. ;) En is kibirom.

Rohanás

Ész nélkül. Kicsit. Változásokat hozott a szél, bizony, kicsit talajvesztős érzés van, "Most mi lesz?" hangulattal megfűszerezve. Már több mint egy hete vezetek, kalandos, érdekes dolog ez, nem indult a kocsi néhányszor, gonosz egyedek pedig ellopták a CD-lejátszómat egyik éjszaka a ház elől, miközben én méterekre aludtam az eseményektől. A költözés is esedékes lassan, takarítani és pakolni kell, bár még nem álltam neki, nagyon időszerű. Érdekes, hogy amint költözéshangulat van, a régi ház, ahol oly sok évet töltöttem el, hirtelen idegennek és távolinak tűnik. Tényleg tovább kell lépni. Munkahelyen beütött egy váratlan ellenőrzés, ami újfent ráébresztett arra, hogy én ezt már így és itt nem akarom csinálni. Ott is váltani kell. A Magyarországi utazás úgy tűnik, hogy csúszik, anyagi gondok miatt. Nem nagyon örülök neki, jó lett volna, lenne kiszakadni a körforgásból egy kis időre. Szerkesztőm feltámadt és újra szerkesztünk, ha minden igaz idén is megjelenek egy magazinban, ugyanabban mint korábban. Jó lesz, de még sokára. Regényügyben nem jelentkezett a kiadó, de azért reménykedünk. Filmforgatókönyv nyögvenyelősen, de halad, lassan eljön az a feleszmélés is, hogy: mekkora fába vágtam a fejszémet! Sok meló lesz ez, hihetetlenül sok meló. Szóval változások vannak, fejlemények, némelyik kisebb, némelyik nagyobb lépésben, és hogy mi lesz a vége, senki sem tudja. És még milyen jó, hogy ez így van.

Mégsem lettem...

...Dracula. Lecsúsztam a meghallgatásról. De nem érzem túl nagy bajnak. Lesz még esélyem színészkedni ha nagyon akarom, biztos vagyok benne. De egyelőre nem sikerült. Nem mondhattam, hogy: I never drink... wine. De gagyi a cég, nem nagy dolog. Íme, döntsétek el magatok: www.redhourglassfilms.com

Kreatív túltengés

Van jogsi, van kocsi, van nő. Eddig jó. Pénz nincs, de majd lesz. Talán. Filmforgatókönyv lassan, de döcögősen halad, holnap meghallgatás, egy percre Dracula leszek. Kicsit gagyi a produkciós cég, kétségeim vannak. De, ha másnak nem, tapasztalatnak jó lesz. Újra online novellásköteten töröm a fejem, kiadni úgysem fogják a "rövidebb" írásaimat, akkor meg miért ne ingyen és bérmentve, mindenkinek? Régi regény első fejezetét kéne lefordíttatni és itt, Amerikában házalni vele, új regény folytatásához is megjött a kedv. De nem lehet mindent. Vannak félkész dalok is, és ötletek remixekhez is. De csak egy van belőlem. Forgatókönyv. Az az elsődleges. Aztán mi? Online novelláskötet? Azt mindenképpen szeretném. És fordíttatni is kéne dolgokat. Vélemények vannak? Őszinték.

Egy kis részlet a filmhez, szerkesztetlen, nem forgatókönyv formátumban:

"I drink my coffee with a lot of milk.
Mom drinks it like that too.
As I pour the milk in the coffee and I stir it, as it swirls it reminds me of a galaxy.
Milky way.
Where does that name come from anyway?
Then it reminds me of a hurricane as you would see it from above.
Sometime I long for natural disasters.
I can’t explain why.
Sometimes I catch myself wishing that something terrible would happen.
Something terrible, that would wipe out most of humanity, so the ones who remain, can start anew.
Maybe that’s why I like summer thunderstorms too.
They’re just so powerful.
They seem unstoppable.
Unstoppable forces of nature amaze me.
Sometimes I crave destruction.
Maybe I have a problem.
But then again: who doesn’t?"

Jenny's book of twilight

Ennyi

Eltűntem? Eltűntem. Engem nem zavar. Csajoztam, csajozok. Jól érzem magam. Az a magány már csak emlék, a sűrű, sötét és hideg űr ott a gyomor tájékán kellemes, meleg érzésekkel lett kitöltve. Kívül is, belül is tavasz van, volt, megújulás, újjászületés. Most már jön a nyár is, forróságát már előre érezzük. Beach, szabadidő, talán utazás. Boldog vagyok? Amennyire csak lehet. Problémák, nehézségek vannak, de sajnos úgy tűnik, hogy valamilyen formában és mértékig mindig is lesznek. Az az energia, amit az aggódásra fordítunk, azt mind fel lehet használni megoldás keresésére. És aggodalommal még soha senki nem oldott meg semmit. Változások jönnek, fel kell készülni. Magánéleti, talán munkahelyi, feltétlenül kreatív. Újabb inspirációk ébredtek, már nincs kifogás, menni kell tovább. Filmezni kell. Írni. Zenélni. Minden más hamis, másodlagos, valójában lényegtelen. Belegabalyodtam én is, mint mindenki a saját elvárások nevezetű végzetes csapdába, pedig, ha belegondolunk nagy része annak, amit szeretnénk, akarunk magunknak, valójában egyáltalán nem fontos és nélkülözhető. Legfőképpen az anyagi dolgok. De mások is. Most újra egy kicsit érzem azt a szabadságot, amit kilencvenhatban és kétezerben éreztem. Egy spirituális szabadság, a megújulás és újjászületés élménye. Nem olyan erős az érzés, de talán már soha nem is lesz olyan erős, akkoriban valóban nagy dolgok történtek. De most újra látok. Átlátok a szitán. Csak kicsit. De azt nagyon. Ennyi.

Ki van a képen?

Klikkelj ide!

Tibet

Lányszöktetés, Csengő csárda

Hogy mi minden történik Salgótarjánban?!

Voodoo mama

Voodoo mama

...by Emerald.

Magyar amerikaiak

Megdöbbentő, hogy mennyi magyar származású amerikaival találkoztam itt az elmúlt sok évben. Legalább tizenöt-hússzal, de lehet, hogy többel. Két volt csajomnak is csordogált magyar vér az ereiben, és egy nagyon jó barátom is félig magyar. De csak származásra, ezt hangsúlyoznom kell, ugyanis egy szót sem beszélnek magyarul, és nem is nagyon tudnak semmi különöset Magyarországról. Általában a nagyszülők egy része volt magyar, és bár a legtöbbjüknek kellemes emlékei vannak az akcentusos ősökről, itt meg is áll az egész. A mi fajtánk miután bevándorolt Amerikába, úgy tűnik nem nagyon akarja megőrizni a nyelvet, esetleg hagyományokat, vagy csak némi alapvető tudást az "őshazáról". Lehet rajta elmélkedni, hogy miért, de ennek a posztnak nem ez a lényege. Csak szerettem volna elmesélni, hogy milyen sokan vagyunk itt és mégsem. A házunk mellett lévő organikus boltban dolgozó hölgy csak annyit tud, hogy a neve magyarul Zsuzsi. Ennyi. Elmenne egyszer Magyarországra, mondja ő, de tudjuk, hogy valószínüleg sohasem fog. Csak tényt állapítok meg, tanulságot nem akarok levonni. Mindenki gondoljon erről, amit akar.
PS: Újabb verziót hallottam arra a szóra, hogy "schedule". Íme: "szkecsör".

Gyurma és varjú

Emerald rövid gyurmafilmjét már posztoltam a facebook-on egyszer, de ismétlés a tudás anyja. Íme: Emerald gyurmafilmje.

A másik egy rövid film, amit szintén posztoltam a facebook-on, tetszik, olyan kis aranyos. Enjoy: Lovefield.

Jenny

"Today was just like any other day at the sandwich shop.
The same people every morning, same faces, okay, maybe just some of them literally, but they still seem interchangeable.
They want their tall coffee, their morning bagels with cream cheese, their croissants. They want their little comfort for the few minutes while they eat their breakfast.
Every morning I try really hard to explain to myself why I am still working here.
I want my little comfort too and all these people annoy me.
But I pour them some coffee and I make their sandwiches and I smile.
I smile at them but they don’t know what’s going on inside my head.
They tell me how beautiful I am, but they don’t know how empty I feel on the inside. Every morning I wish really hard for it to end, I wish for something to happen, because I have no strength to change it."

(Jenny's book of twilight)

Egy kis részlet a filmforgatókönyből, inkább csak jegyzet egyelőre, szerkesztetlen, mások által komolyan átnézetlen.

Már elnézést, de mi a faszom ez?! 2

Jobbtaxi?! Komolyan?! Hát tényleg ennyire barmok otthon az emberek?! Nemzeti nacionalizmus ott van, ahol szegénység találkozik butasággal. Szomorú, hogy idejutottunk. Ha esetleg mégis a Jobbik nyerne otthon, el sem tudom képzelni, hogy mennyire gáz lenne. Kiemelem a butaságot. A szegénységről tudunk. A lopásról és csalásról és gazemberségről is. De miért kell kultúrálatlan és ostoba embereknek hatalmat adni a kezébe? Mégha csak a hatalom ígéretét is. Mondjuk nem élek otthon, igaz. De nem azzal a gondolattal jöttem el, hogy igen talán tíz év múlva teljesen lakhatatlan lesz az ország. Őszintén sajnálok mindenkit, akinek otthon kell élnie. Ennyi, befejeztem. Erről többet nem tudok mondani. Jobbtaxiról fat.man-től tudok, köszi.

Már elnézést, de mi a faszom ez?!

"A munkahelyteremtéstől kezdve a segélyezés átalakításáig a Jobbik programjának számos ígéretet felsorolta a pártelnök, de részletesen csak azt fejtette ki, hogyan védenék meg a magyar földet a külföldiektől. Példabeszéde szerint a Salamon nevű német vásárlónak többek között gárdisták előtt kellene nyelvvizsgát tennie a Rigó utcában, egy perc alatt évszámokkal együtt, fordított sorrendben fel kellene sorolnia az Árpád-házi királyokat a mezőgadasági főiskola felvételijén, a végső szót pedig Morvai Krisztina államfő mondaná ki azzal, hogy kétféle, magunkfajta és magukfajta pecsétjéből az egyiket ráütné a kérelemre. "Hogy az EU mit fog szólni? Az minket nem érdekel, minket csak az érdekel, hogy mit szólnak a magyar emberek" - mondta Vona.

1848-ban az ország azt mutatta meg a világnak Vona szerint, hogy képes közös akarattal küzdeni az igazságért, a szebb jövőért. "Egész Európa minket csodált, mindenki magyar akart lenni" - mondta. Vona szerint az azóta eltelt, sokszor gyalázatos 162 év után a nemzet újra felébredt. "Itt vannak ebben a tömegben a jövő Rákóczijai, Petőfijei és Horthyjai, és arra várnak, hogy visszavegyék saját hazájukat" - mondta Vona, aki kijelentette azt is, hogy ezek a csillogó szemű fiatalok csak arra várnak, hogy április 11-én megint az asztalra csaphassanak."

Nem photoshop

New Orleans

Szellemes

Amerikában minden sarkon kísértetek vannak. Főleg az USA legrégebbi városában, ahol még külön túrákat is szerveznek turistáknak a legkísértettebb helyekre. A minap eszembe jutott néhány dolog a témával kapcsolatban, és úgy döntöttem, írok egy pár sort róla.
- Két hete egy jó ismerősőmet, aki mellesleg a helyi régi börtönben dolgozik idegenvezetőként, ami ma már múzeum természetsen, szóval őt érte támadás láthatatlan támadóktól két tanú jelenlétében, meg is sérült, így nem tudott dolgozni néhány napig. Elmondása szerint a támadás nem az első volt, de a legdurvább. Természetesen a főnökség nem hitt neki, így le kellett dolgoznia a kimaradt időt.
- December végén szálhattak meg a hotelban, ahol dolgozom "Ghosthunters" című tévésorozat készítői, amiről csak onnan tudok, hogy hátrahagytak egy dossziét, amiben egy csomó kísértetről készült fénykép van, mármint mindenféle képek, amelyeken elmosódó alakok, fénygömbök jelennek meg gyanútlan átlagpolgárok és önfeledten játszadozó gyerekek mellett, mögött. Néhány felvételen a sorozat műsorvezetői voltak lefényképezve mindenféle népekkel, de ha nem jelentkeznek a képekért harminc napon belül, lenyúlom őket. Vagy próbáljam felhívni őket?
- Évekkel ezelőtt, még a régi hotelemben, egyik éjszaka telefonált egy vendég a karbantartóknak, panaszolva, hogy az asztali lámpája beszél hozzá, és kérne egy olyat, amelyik ezt nem teszi.
- Az évek alatt rengetegen meséltek ilyen-olyan megmagyarázhatatlan eseményekről, de nem emlékszem mindegyikre. A régi hotelemben, ott ahol beszélt a lámpa, a dolgozók egész mitológiát költöttek a kísértetekről, fehér és lila ruhás asszonyokkal, a hotel alatt meghúzódó katakombákkal és egyebekkel.
- Ja, igen az egyik szoba a jelenlegi hotelemben, olyan, hogy amíg bent vagy, néha hallod, hogy valaki kilélegez. De hogy eloszlassam a kedélyeket, csak a vécétartály műanyagzárószelepe ramaty, így néha kiereszt egy kis vizet, az hangzik úgy.
- Nem, én nem találkoztam még szellemmel, és nem is tervezem. Azt nem mondom, hogy nem hiszek bennük, de azt sem mondom, hogy hiszek, inkább a boldog közömbösségbe menekülök.
- És még egyszer: tényleg lesz Ghostbusters 3? :)

És most?

Ma visszautasította a regényemet egy kiadó. Nem igazán számítottam semmire, de azért nem esett a legjobban. Amit nem értek az az, hogy mi a fenéért kell várni fél évet arra, néha tovább, hogy az ember irományát NE fogadják el? Hm. Mennyi elpazarolt idő, ami alatt más kiadó is el tudta volna utasítani. :)

Örökkön és még tovább

"Ford indián romok között tért magához egy szakadék mélyén. A délelőtti nap melegen sütött le rá, de a szél azért egy kicsit harapós volt.
– Hogy a fenébe kerültem én ide? – gondolta. Felült lassan, mire lüktető fájdalom áradt szét koponyájában.
Összeszorította a fogát és végignézett magán. Felsőruházata vértől volt mocskos. Az egész teste horzsolásokkal volt tele.
– Mi a fene történt velem? – próbált visszaemlékezni, de utolsó emléke azt volt, hogy Aphroditével csókolóznak a kocsiban.
– Istenem! – most már kezdett kicsit pánikba esni. – Remélem jól vannak! Mondjuk nem sok bajuk lehet...
Feltápászkodott és véletlenül ledöntött egy többszáz éves falat.
– Affrancba! Ezért még le is csukhatnak...
Ahogy kitántorgott a romokból, lábnyomokat pillantott meg a homokban.
– Aha. Tehát úgy jöttem ide.
Megmaszírozta a halántékát, de a mozdulattól csak még élesebb fájdalom hasított a fejébe.
– Csak követnem kell a nyomokat... Visszafelé – gondolta. – Biztosan ott lesz a kocsi... Gondolom lezuhantunk...
Minden egyes lépésnél fájdalom nyilalt a bal combjába, egy óriási vágás éktelenkedett rajta. Rögtönzött kötést rakott rá szakadt ingjéből, kabátját pedig jól összehúzta magán.
Ahogy haladt, az út egyre hosszabbnak tűnt visszafelé, végül pedig már a nyomok is eltűntek, ahogy kavicsosabb részre érkezett.
– Na, most akkor mi van? – mondta ki fennhangon, és azon kezdett el tűnődni, hogy menjen-e tovább. A fáradtság és a fájdalom egyre jobban legyűrte, már olyan porcikái is kezdtek sajogni, amiknek eddig semmi bajuk nem volt.
– A francba! – gondolta. – Ha most lefekszem, akkor nekem biztosan annyi... Azt pedig nem akarom, hogy keselyűk lakmározzanak belőlem. Milyen hülyén néznék ki utána!
Így hár erőltette tovább a túrát, pedig már azt sem tudta, hogy még mindig jó irányba megy-e.
Meseszép, képeslapra illő sziklák, barlangok mellett haladt el, egy idő után pedig elkezdett halucinálni. Azt képzelte, hogy hiénák követik és csak azt várják, hogy végre összeessen és akkor belakmároznak. De ő nem akarta megadni nekik ezt a szívességet. Hátra-hátra kiáldozott, köveket dobott a képzelt üldözőkre.
De egy idő után nem bírta tovább, elesett. A fájdalom akkor akadálytalanul áradt szét az egész testén, ő pedig úgy döntött, hogy feladja.
A napfény csak egy pászmában világított le a szakadék mélyére, egyébként körben félhomály volt. Le-lecsukódó tekintete előtt istennő lépett ki a fénypászmából és mosolyogva felé tartott.
Ford felkészült a halálára.
A látomás akkor megállt felette és egy óriásit lekevert neki.
Ford riadtan ült fel. Az istennő Aphrodité volt.
– Nem alhatsz el! – mondta a lány neki. – Gyerünk kelj fel! Ki kell másznunk innen.
– Drágám, te vagy? – nyögte a férfi halványan mosolyogva. – Azt hittem, hogy egy istennő vagy, aki elvisz a halál birodalmába.
– Ne beszélj már badarságokat! Tudod jól, hogy nincsenek látomások a halálban, nincs fény az alagút végén, nincsenek angyalok, nincs Isten. Mindenki tudja.
Ford megrázta a fejét.
– Pedig szerintem, igenis istennő vagy!
A lány hasztalan próbálta felrángatni.
– Köszönöm drágám, de inkább próbálj felállni valahogy. Ki kell jutnunk innen, orvosi segítségre van szükséged!
Ford nagy nehezen felállt, de majdnem teljes testsúlyával Aphroditére támaszkodott.
– Ben bácsi hol van?
– Nem tudom. De biztosan jól van. Lehet, hogy ő már kimászott.
Ford egy nagyot sóhajtott és lassan lépkedni kezdett.
– Szóval, mondd csak el drágaságom, hogy mi is történt.
Aphrodité megköszörülte a torkát.
– Nem láttam a tehenet, aztán amikor megláttam már majdnem túl késő volt. Félrekaptam a kormányt, de lecsúsztunk az útról.
Ford megtorpant.
– Ezt mondd el még egyszer – mondta hideg hangon.
A lány bosszúsan fújt egyet.
– Tehén az út közepén. Kormány félre, kocsi le a szakadékba – gúnyolódott. – Egyébként nem tudtam, hogy ennyire északra is feljönnek, azt tudom, hogy Arizona tele van velük. Mindenhol ott mászkálnak.
A fiatal ember hallgatott egy darabig.
– Kurva tehén! – közölte végül, és tovább botorkáltak."

(Kódai Richárd: Örökkön és még tovább - Régebben "Míg a halál össze nem hoz" címen futott, de az már nem jön be annyira. Ez is változhat még.)

Ááááááááááá!

Ha ez nem flashback, akkor nem tudom mi... :)

Tegezés, magázás

Oké, oké, nem értem én már a magázódást annyira, itt kint ugyanis mindenki tegeződik, ami az eleje felé még furcsa volt, mármint, hogy letegezni valakit, aki harminc évvel idősebb az embernél, de hamar hozzá lehet szokni. Ám, ez Amerikában van! Itt nagyjából mindenki egy cipőben van, ugyanazért van itt, és lazán vagy szorosan a külföldre szakadt közösség része. Érdekes az is, hogy évekig készültem arra, hogy majd ha hazamegyek magáznom kell majd embereket, és féltem, hogy nem fog menni, de meglepő módon könnyen jött, szemem sem rebbent. Itt kint viszont nem tudnám megtenni. Legalábbis nem olyanokkal, akik dolgozni jönnek. Ismerősök rokonait, akik látogatóba jönnek azért magázzuk. Szóval ezek után mondja el nekem valaki, hogy olyan országos szolgálatások, mint például a freemail, és mobiltelefon szolgáltatók miért fogják és tegezik le a népeket? Nem udvariatlanság ez? Engem nem zavar ugyan, de ha hetvenéves papa lennék, nem venném szívesen. Szóval hogyan van ez? Fiatalosodunk otthon vagy csak butulunk? Celeb és szingli? Helyesírási és fogalmazási hibák a netes cikkekben?
És még én tartok attól, hogy egy nap talán elfelejtek magyarul normálisan. Lehet, fölöslegesen.

Újabb néhány szó

Tudja-e valaki, hogy ezek a szavak mit jelentenek: geccsolni, pénecolni?
Más kiejtésbeli példák: vasklóz (wash clothes) - ez még oké, de többesszáma: vasklózok! :); hentáló (hand towel); cseka (check out - olyan szoba, amiből kiköltöztek); sztéjó vagy sztéjós szoba (stay over - olyan szoba, amiben maradnak még tovább)
De csak, hogy ne csak a magyarokat szapuljam, ma reggel rám köszönt egy biciklis (!) a hídon mondván: Mónying! :) Na, az egy lengyel nénike lehetett.

Morzsák

- Néhány napja vettem egy viharvert kocsit. Ütött is, kopott is, kicsit zörög, de elsőnek jó lesz. Már csak jogsi kell és biztosítás. :)
- Olyan tettvágy van bennem, hogy el sem hiszem. Írni és filmezni akarok, most, most, mindent. Egy írói honlapot szeretnék magamnak (meg is lesz). Küldeni a (két) lefordított novelláimat amerikai magazinoknak. Elintézni, hogy valaki kiadja már végre a regényemet Magyarországon. Ezenkívül helyszín vadászatot akarok tartani. Meghallgatást színészeknek. Szórakozni kamerákkal. Vágni a filmet.
- Találtam jó kolbászt, elnézést: "bratwurstot" a Publixban (bevásárlóközpont, főleg kajás). Illetve még nem tudom, hogy jó-e, mert még most sül. Itt a kolbászok egyébként nagyrészt olaszos jellegűek, amik annyira nem ízlenek. Múltkor mondjuk ettem lengyel kolbászt, az is nagy volt, de bratwursttól most csodákat várok. Ja, sikerült rábukkani májashurkára is nem olyan rég a Walmartban (másik bevásárlóközpont), ami ugyan csípős (cajun style), mint az állat, de nekem mégis mennyország volt. :)
- Nem utálom annyira a munkahelyemet, mint gondoltam volna egy hét vakáció után. De ez még bármikor megváltozhat. :)
- Szombaton ki kell rúgnom valakit, amit utálok, de hát mi a francért kell az emberkének lopnia a munkatársaitól? Hivatalosan nem tudjuk bizonyítani (illetve senki nem akar rendőrségi ügyet), úgyhogy azt kell mondanom neki, hogy nincs pénz az ő pozíciójára többé. Nézni fog, mint a moziban, de nem érdekel. Kis genyó, ne az én hotelemben bűnözzön.
- A napokban megnéztem a Jurassic Park első, második és harmadik részét. Az első király, de a másik kettőt fölösleges volt megcsinálni. Vagy valami mást is kitalálhattak volna hozzá.
- Tényleg lesz Ghostbusters 3? :)

Ari rövidfilm

Signs.

Magyarán szólva

Az elmúlt kilenc évben mindenféle túlzás nélkül néhány száz magyarral dolgoztam, ismerkedtem meg, buliztam, futólag találkoztam az USÁ-ban. Egyéb mindenféleképpen érdekes megfigyeléseket mellőzve, ezúttal a magyar nyelvvel, nyelvhasználattal kapcsolatos tapasztalataimat szeretném egy kicsit összegezni. Íme:
1. Én ennyi féle tájszólást még életemben nem hallottam, mint itt Amerikában. Nincs ezzel semmi baj, mindenki úgy beszél, ahogy tud, de mindenképpen érdekes, hogy volt olyan, hogy beszélgettem valakivel a saját anyanyelvemen, de nem mindig értettem, hogy mit is mond.
2. Az előzőhöz szorosan kapcsolódóan: olyan kifejezések használata, amit ha megszakadok se tudom, hogy mit jelent. Mások ismerősen csengenek, de nem használom őket. Csak néhány példa (sajnos nem emlékszem mindegyikre, pedig szeretnék): foncsik, furik, tallu, tajju, leöltözni, levonó, zsizsa, pulya, vánkos, tűrni (hajtani értelemben)... És még sokan mások.
3. Érdekes az is, ahogy angol szavak beépülnek a magyar nyelvbe, sokszor még a hangzást is teljesen eltorzítva. Például:
- Offos vagyok. (Szabadnapos. Mindenki használja, ki tudja miért. Én is.)
- Busy vagyok. (Elfoglalt vagyok. Nem érek rá. Szintén mindenki használja.)
- Busy nap volt. (Forgalmas, zsúfolt. Munkahelyen, főleg éttermekben, hotelekben számító kifejezés.)
- Slow nap volt. (Lassú, nem forgalmas)
- A depositot be kell fizetni. (Lakásbérlésnél különdíj, előleg)
- Megnézted a schedule-t? (Heti munkabeosztás)
És az érdekesebbek, bár ezek inkább egyedi esetek ( az is különös, hogy ahhoz, hogy magyarítsunk egy kifejezést, néha plusz hangokat kell hozzáadnunk):
- Megnézted a szkecsölDöt?
- A belmenTek ott mászkálnak a folyosón. (Bellman-ek. Poggyászhordók hotelekben)
- Hívd a métEnenszt! (Maintenance. Karbantartók. Itt pluszban kiesett egy "n" is.)
- Hívd az endzsinerit! (Engineering. Karbantartók előkelőbb hotelekben. Ebben az esetben hangok tűnnek el a szó végéről)
- Egész nap dipklingeztünk. (Deep cleaning, valami nagyon furcsa módon)
- Neked van szócsölöd? (Social-öd. Social security number, az itteni TB szám)
(Több most nem jut eszembe, de majd ha jön, posztolom.)
4. Sokan azt is nehezen értik meg, hogy csak ezért mert néhány szó létezik a magyar nyelvben is, attól még nem úgy kell kiejteni: dollár, zéró, no problém (itt mondjuk legalább levágták az "a"-t a végéről).
5. Meg nem tudnám számolni, hányszor kellett fordítanom élőszóban az évek alatt hány embernek, de bőven többször, mint akárkinek, akit ismerek. A mai napig kedvencem az hogy: "Te Ricsi, hogy van az, hogy nokedliszaggató angolul?" Az a baj, hogy ezek nem nagyon ragadtak meg, túl sok volt belőlük. Csak még egy pár: réteslap, bejgli, túró rudi, rántás, pálinka.
6. Senkit nem akartam negatív színben feltűntetni, leszólni ezzel a poszttal, akik nem beszélnek angolul, azok nem beszélnek angolul, de azt soha nem fogom megérteni, amikor emberek magyarul beszélnek olyanokhoz, akik magyarul egy szót sem tudnak. Munkatársakhoz, főnökökhöz, vendégekhez a hotelban, ahol dolgoznak, eladókhoz a boltban, benzinkúton. Minden egyes ilyen alkalomkor feláll a szőr a hátamon, és utólag természetesen megint az amerikai a hülye, mert ugyan már miért nem érti, hogy ő mit akar. A jelenség inkább a középkorútól felfelé jelentkezik, de előfordult már, hogy fiatalokat is hallottam külföldieknek magyarul magyarázni.

És mégis mozog...

San Antonióban megindult a hegy. Nem laknék ott. Valójában Amerika mindegyik része veszélyes valamilyen természeti szempontból, ilyen hegycsuszamlások, sőt durvábbak Kaliforniában is előfordulnak. Ott még földrengés is van. Az ország középső részén tornádók, áradások. Északon fagyok. Délen esetleges hurrikánok. Most, hogy belegondolok, nem is értem, mi a fenéért élnek itt annyian? :)

Az imaginációról

"Később Egyiptomban azt tanították, hogy a lélek azzá alakul át, amit megkíván. De nemcsak azzá, amit megkíván, azzá is át tud alakulni, amit megcsodál, azzá is, amitől fél, azzá is, amit szeret, azzá is, amitől irtózik, amit gyűlöl, amitől menekül, amire sóvárog, amit remél, amiben hisz, ami ellen tiltakozik. Manapság a lélek e félelmetes metamorfózisával ismét sokat foglalkoznak, és azt mondják, hogy életünket nem is az intelligens akarat irányítja, hanem az imagináció. Bennünket nem az értelmi elhatározás kormányoz, hanem a látomás. Az a látomás, amelynek bűvöletében a lélek éppen él. Sorsunkat nem az ész dönti el, hanem a varázslat."

(Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka III. - Pert em heru)

Könyvkiadás, megjelenés

Mi legyen, mi legyen? Az ember csak ír, csak ír, de nem jut egyről a kettőre. A magyar könyvkiadás romokban, az amerikai piacon pedig elveszik az ember. Voltak, vannak itt ötletek, az internet mint terjesztőmédium előjött, és egyre nagyobb jelentőséget nyer. Lehet még itt valami. Valami nagyszerű is. Ötletek vannak. De, hogy mi lesz a vége? Meglátjuk.

Kínai filmek

Az utóbbi években megszerettem ezeket az új, látványos kínai filmeket nyilván a "Crouching tiger, hidden dragon" nyomán, ami egyébként egy darabig a kedvenc filmem volt. (Hogy most mi a kedvenc, azt nem árulom el :P) A kínai kultúra és gondolkodás mindig is lenyűgözött, eltekintve természetesen a kommunista rémuralomtól, de az se nem kultúra, se nem gondolkodás. A harcművészet is foglalkoztatott egy időben, de mondjuk csak harcjelenetekért nem néznék meg egy filmet. Amit ezek a filmek nyújtanak, a kitűnő harci koreográfia mellett, az a látvány, és természetesen dráma, ami néha nem árt. Mármint a filmekben. Mondjuk a filmek minősége és értéke azért változó, ezért összeállítottam egy négyes listát, az én számomra legjobban tetszők közül, ami teljesen szubjektív, de egyébként meg mi más lehetne amúgy is:
A "Crouching tiger, hidden dragon" messze veri a mezőnyt, nemcsak, hogy látványban, hanem itt valahogy tökéletes egyensúlyban van látvány, akció és dráma. A karakterek élőek, nem elnagyoltak, illetve ha azok is, valahogy mégis lélegeznek, mintha új erőre kaptak volna.
Az egyensúlyt a másik három film már nem tudta ilyen sikeresen megtartani, de így is mindenképpen értékes alkotások, csak ajánlani tudom őket.
A "Hero" másik nagy kedvencem, inkább olyan mint egy képköltemény, nem is annyira film. A harcjelenetek gyönyörűek, de nem olyan kidolgozottak mint a "Crouching tiger..."-ben. A látvány ott van, de igazából a történetfelvezetés-elmesélés, ami nagyon zseniális.
A "House of flying daggers" egy szerelmi történet, helyenként egy kicsit talán túl érzelgős, de mégis magába húz. A látvány és a kosztumök itt is kiválóak, a harcjelenetek is jók, de nem annyira, mint az előző kettőnél. A történet fordulatai érdekesek és izgalamasak, de az egész film valahogy mégsem tűnik olyan komolynak, mint az előzőek.
A "Curse of the golden flower"-t igazából meg kéne néznem újra évek után, de most jöttem rá, hogy valamiért nincs meg (ejnye-bejnye). Így emlékezetből nem volt rossz, egy kicsit talán túl sok volt a látvány, az arany, a kosztümök talán túl cirádásak néhol, de a történet jó volt, és az akció sem lehetett túl rossz, mert akkor emlékeznék rá. (Vagy pont fordítva? LOL)
Egyébként a "Battle of red cliff" sem lesz rossz remélhetőleg, ha már a legdrágább kínai film, két részes, John Woo rendezésében. Pár hónap múlva jön ki dvd-n, sajnos a mozivetítésről lecsúsztam.
És végül egy Confucius trailer, ami remélhetőleg nem egy akciófilm lesz végül, de a mai világban ki tudja? (Vö: Sherlock Holmes :))

Arról, hogy majdnem, de végül is mégsem

Hogyan is mondjam? Lehetett volna még ebből valami jó is. Akár nagyon jó is. És még mindig lehet, csak nem nekem.
A tavalyi év végén lévő néhány hónapban egy magyar hölgynek segítettem megnyitni egy magyar cukrászdát itt, St. Augustine-ban. Az ötlet úgy elsőre nem tűnt rossznak, és én mindig is támogattam azt, amikor emberek nagy dolgokba vágnak bele. Segítettem hát. Sokat. Végül is én intéztem a nagyját, ismerősöm angoltudása igencsak csekélyke. Telefonálás, utánajárás, helységbérlés, engedélyintézés. Igen, most már tudom, hogy hogyan kell cukrászdát nyitni itt, akár éttermet, akár boltot. Legalábbis nagyjából. Az egyezségünk úgy szólt, hogy segítek neki megnyitni, azután viszont a maga ura, magától kell tudnia elintézni a dolgokat, vagy találjon mást, aki segít.
Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy számítottuk/számította, igencsak nem fogyot úgy a süti, mint kellett volna. Hamar kiderült, hogy ehhez a művelethez az én további támogatásom nélkülözhetetlen. Segítettem még egy kicsit, itt, ott, amott. Aztán felmerült az ötlet, hogy szálljak be én is, mivel pénzem nincs, szellemi tőkével, magyarul: áruljak a boltban, és intézzek mindent, de ezúttal pénzért, mármint, ha van (lenne) profit. Először nem érdekelt a dolog, aztán érdekelt, és egyre inkább megláttam benne valami fantáziát. Aztán a kőkemény valóság beütött, a fizetnivalókat fizetni kell, a gazdaság szar, és nyílt egy másik cukrászda is egy utcával arrébb. Ja, és boltok és éttermek zárnak be egymás után mindenfelé. De még mindig meg lehet csinálni. A kérdés, hogy akarnám-e. Eleinte a munkámat még mindenképp meg kellene tartanom, hogy lakbért és kaját tudjak biztosítani magamnak, munka után bolt estig, aztán pedig dolgozni is kéne azon a fránya forgatókönyvön. Képtelenség. Egy darabig lehetne, de hosszú távon nem. Nem beszélve arról, hogy a bolt nem az álmom, a filmkészítés igen. Még akkor is, ha jó eséllyel nem húz ki az anyagi csávából. Szóval a dilemma nagy volt, de meg kellett hoznom egy komoly döntést. És amúgy is, mint mondják: ha egy ajtó bezárul, egy másik megnyílik. Ebben bízom. Valami más lehetőség is majd csak jön. Legalábbis ezzel nyugtatom magam. És addig is, legalább tudok írni és írni és írni.
De egyébként, csak hogy kerek-egész legyen a történet, és hogy a lelkiismeretemet is megnyugtassam, fogok készíteni a hölgynek egy üzlet/reklám-tervet, ahogy szerintem kéne csinálni a dolgokat, aztán, amit használ belőle, használ, amit nem, azt nem. Dobok mentőövet és megmutatom, hogy merre kell úszni. Nagyon többet már nem tehetek.
Így van?

Az új évbe indulva

A tavalyi évben egy pár tervezett dolog nem jött össze, és szinte felbőszülten vetem magam az új évbe, a sors-erőket kérve, hogy végre tegyenek valamit az érdekemben. :) Persze történt nem kevés, nem is kicsit jó dolog tavaly (zöld kártya, hazaút, első megjelent novella, új demóalbum), valahogy néhány más tervezett dolog nem jött össze.
Például nem adták ki a regényemet, ami pedig már lassan egy éve le lett szerkesztve, és már vagy fél éve van egy kiadónál. (De az ilyesmi ideig tart, nem szabad türelmetlennek lenni, meg amúgy is mit vártam.)
Nem írtam meg a második regényemet, pedig úgy terveztem, hogy év végére befejezem, de még mindig vagy csak huszonöt oldal van belőle meg. (Azért írtam mást bőven, úgyhogy ezt nem bánom annyira, de azért jó lenne, ha meglenne.)
Nem találtam egy új, jobb munkát, és nem oldódtak meg anyagi gondjaim. (Ezzel sem lehetett sokat tenni, szar nekem. :)
Nem találtam magamnak egy helyes, normális csajszit, pedig most már tényleg komolyan gondolnám, legalábbis azt hiszem. (A magány újra megtalált, pedig azt hittem, hogy jól viselem, de lehet, hogy mégsem olyan jól.)
Szóval ezek az elég nagykaliberű dolgok azért elmaradtak, de lehet, hogy én vagyok telhetetlen.
És mégis mit várok az idei évtől? Nem is tudom. Azért jó lenne, ha ezek közül a legtöbb megoldódna. De bármit is hozhat a jövő, és az is lehet, hogy napokon belül olyan változások történnek, amik mindent megváltoztatnak. Terveim vannak. Álmaim is. Vágyaim.
Mielőtt Amerikába jöttünk, volt egy gondolatunk a két uncsitesómmal. Álmodjunk akkorát, amekkorát csak tudunk, és ha félútig jutunk, az már akkor is jobb, mint ahova jutnánk, ha nem mernénk álmodni.
Én még álmodom. És eszem ágában sincs abbahagyni.
És arra is rájöttem, hogy mit akarok az új esztendőtől.
Mindent, amit csak lehet!
Én meg nem állok.

Inception

Trailer #2.