Kisbaba

Sapphire Persephone Kodai

Született 2011 július 26.-án. Nagyon cuki. :)

Vajon igaz?

"(Az úton járónak) Ha a sors útjai kiszámíthatatlanná válnak szinte mindig és feltétel nélkül felmerül a kérdés: - Vajon igaz?
S ha felmerül, akkor felmerül vele a másik kérdés: - Mi igaz?
Ha meg akarod fogni, eltűnik. De ha nem akarod megfogni, te tűnsz el, s csak a kétely marad.
Vajon igaz-e?
Persze tudjuk a választ, mindig is tudtuk, milyen badarság az egész, de akkor miért mar és fáj?
Hangok, amikre megtanultunk nem odafigyelni, most üvöltenek, és tudod, hogy amint egy lepke tovaszáll eltűnnek és csend lesz, de vajon igaz-e?
Igaz-e amit válasznak véltél, és igaz-e a kérdés egyáltalán, és óh, igen, a jó öreg csapda, hogy amint keresed, nem találod, miért táncolsz hát körbe-körbe, tudsz te ennél jobbat is.

Reggel felébredtem és megismertem a szelet.

Reggel a szél felébredt és megismert engem.

A következő lépés a nem-lépés.

Az üresség az első.

Üzenet és válasz a világnak.

A világ nem létezik."

Kódai Richárd
St. Augustine
2005, szeptember 20.

A hosszú tél

"A mű építése mindenütt zajlik. Valamit kibírni kicsinység, a túlélésre törekedni szükségtelen.

Halhatatlan szavak. És nem azért mert én írtam őket. Hanem mert kivételesen igazak és mert ez volt az utolsó éber pillanatom miután az új földre érkeztem. Sosem felejtem el azt a napfényes délutánt a kávéházban, amikor ráébredtem, hogy ennyi volt az eszmélés utolsó szikrája, az égi csatornák bezárultak, és hogy hosszú álmodás következik. A hosszú tél.
Mi, akik a sötétséget otthagytuk, hogy végre a napfénybe lépjünk, gyakran elfelejtjük, hogy mi a sötétségben láttunk, és a legfényesebb álmokat, és hogy igaz volt mind, még ha csak mi kis igazságunk is.
Ozirisz eldobált darabjai vagyunk már csak, gyengén, akaratlanul. Pislákolva, álmosan. A tűz elveszett, egyszeri megtalálója még keres, földet és hamvakat túr, hogy a hatalmas istent újra felélessze. És csend van. Tökéletes csend. Csak a szél süvít. Mert szél van. Új szél. Újra érzek. Újra ébredek.
Forradalmat hívok. Égi isteneket. Csata lesz, vér és kiáltás. Hova lett az isten?! - kiáltom. Letelepedett az indiánok közé és a földet túrja. De az új világrendnek nincs szüksége földművesekre!
Még gyenge vagyok. De ébredek. Csata lesz, vér és harag. Nincs mit veszíteni. A mű építése mindenütt zajlik, a túlélésre törekedni szükségtelen.
Még van idő választani! Még van idő változtatni!
A hosszú tél véget ért, már látunk, fiamhoz, barátomhoz és testvéremhez szólok. Még van idő választani. A holnapi nap fényéért mindent meg kell tennünk. Döntenünk kell. Az életünk a tét.
Még gyenge vagyok. S ahogy fekszem a porban, a fény elvakít, s így szólok: - Hórusz fiam, meríts vizet a folyóból és itasd meg szomjas apádat!
Hogy lesz-e forradalom nem tudom. De amíg kell, úgy kell menni az úton, mintha semmi más nem létezne.
Ezt hívják életnek és az életet útvesztőnek, hogy aki a végén talál, elmondhassa: a tűzön és tengeren átkeltem és nem találtam semmit sem, ami ne lett volna igaz vagy az igaznak álruhája."

Kódai Richárd

St. Augustine, FL
2005, június 8.

Tükörbe nézve próbáltam megtalálni azt, aki ezeket a sorokat írta. Vajon elfelejtettem valamit?

Promó kép

Hold me (I'm lost at sea)

"I haven't been myself lately
what else is new
can't even make myself
figure out what to do

guess I'm not allowed to see
guess I'm breathing ocean breeze
guess I really am just losing it

hold me
as tight as you can baby
don't let me go
I really need you now
help me
get over myself
I'm crazy
but you can make me fine

sinking deeper and deeper
I'm the ship
my captain has been dead
and fed to the fish

guess I'm not allowed to speak
guess I'm trying but won't heal
guess I really am just losing it

hold me..."

Richard Kodai: Hold me (I'm lost at sea)

Két héttel...

... és két nappal ezelőtt még egy képkocka sem volt a filmhez. Csak egy forgatókönyv, néhány próba felvétel meg egy csapat lelkes ember. Most több mint öt órányi anyag van, amiből dolgozni lehet, és még lesz hozzá. De még így is aggódom egy kicsit, hogy talán nem lesz elég. Hihetetlen egyébként, ahogy a dolgok összejönnek. Az ember előáll valamivel, még ha olyan elképesztő ötlettel is, hogy csináljunk filmet pénz, ismerettség és hozzáértés nélkül, de ha elég keményen és kitartóan dolgozik az ügyön, bizony tényleg bármit meg lehet tenni. A pénz dolgokra kell. Rájöttem, hogy ha már nincs pénz, akkor szerezzük meg a dolgokat, amire a pénzt költenénk. Ismerettséget az interneten ma már nem olyan nehéz szerezni. A hozzáértést pedig meg lehet tanulni, és azután már csak gyakorolni kell. Persze a film valószínüleg nem lesz tökéletes, sőt... De úgy gondolom, hogyha az alkotás őszinte, a történet összeáll, a minőség pedig többé-kevésbé elfogadható, akkor a közönség megbocsájtja a hibákat. De majd meglátjuk. Én és a kis csapatom elkövetünk mindent, ami csak telik tőlünk, hogy egy jó nulla-költségvetésű filmet adjunk a világnak.

Tőmondatokban

Nincs idő semmire.
Sokat dolgozom. Sok a külföldi vendég. Sok az akcentus. Némelyik nagyon vicces.
Van új kocsi. Fekete dzsip. Elég jól megy. Pedig már nem olyan fiatal.
Keresztanyám jön márciusban. Alig várom. De rossz is az időpont. Pont akkor forgatunk.
Emerald pocakja egyre nő. Jól áll neki. A baba már kezd rugdalózni. A nemét még nem tudjuk.
Filmet csinálunk. Kell sok helyszín. Sok munka. De nem baj. Sőt.
Robert Rodriguez könyve nagyon jó. Hihetetlenül inspiráló.
Forgatókönyvet újra átdolgozni. Megtervezni a forgatást. Beszerezni a kellékeket. Nem egyszerű.
Olvasni is kéne sokat. Tanulni filmezésről. Esetleg írni más dolgokat is. Jó lenne.
De nincs idő semmire.

Ízelítő

A drága, egyetlen főszereplőlánykám kiszivárogtatott egy kis ízelítőt a filmhez rossz hanggal, zene nélkül. Nem baj, most már így marad. Sőt lehet, hogy készül egy másik is ugyanúgy rossz hanggal, zene nélkül. Mert miért ne? :) Íme:



A címmel kapcsolatban pedig: még mindig nem találtam egyet, ami jobban illene, vagy jobban összefoglalná, hogy miről van szó. Még keresek, keresek, de lehet, hogy nem találok. Meg már az internet is egyre jobban ismeri a Jenny's Book of Twiligh-tot, a Google már magától kitölti, ha beírod, hogy Jenny's b... :) Lehet, hogy mégis meg kéne tartani?

Kispapa

Apa leszek. Igen. Igaz. Emerald drágám megtanulta magyarul, hogy ő most kismama, és ennek mintájára kitalálta, hogy én "kispapa" vagyok. Először mondjuk "kisapát" mondott, ami jobban hangzik, de ki kellet javítanom, hiába nem létezik a kifejezés sem így sem úgy. :) Hihetetlen dolog az egyébként, hogy hogyan képes megváltozni valóban minden egy perc alatt, főleg ha az ilyen jellegű változások nem előre eltervezettek. De nem csak az ember jövőképe változik meg, hanem az énképe, sőt gondolkozása is. Már nem idegesítenek a gyerekek az étteremben, akkor sem ha mindent összevissza dobálnak, mert az jut az eszembe, hogy néhány hónap múlva nekem is lesz egy ilyen és hogy az milyen jó. :) Most már tervezgetünk, elképzeljük, hogy ez lesz az lesz, és igen, gombóc van az ember gyomrában, de ez "jó gombóc", és az idegesség izgalom, és az ember a jövőt alig várja. Nem hittem volna egy néhány hete, hogy hamarosan így fogok gondolkozni. A szülőség egy távoli, homályos lehetőség volt, kívánatos, de semmiképpen sem azonnal elérendő állapot. Most azonban oly természetes a dolog, és olyan pozítív, hogy sohasem hittem volna. Hogyha most visszamennék egy-két hónappal ezelőttre és beszámolnék a jelenről az akkori önmagamnak, az a korábbi énem azt hinné, hogy ugratom. De nem. Minden úgy jó, ahogy van. Mindennek így kellett történnie. Most már tudom. És megköszönöm a sorsnak.

Megváltoztassam-e a címét a filmemnek? (és étterem)

A filmes parti jól sikerült, bár sokan nem tudtak eljönni különböző okok miatt. Az viszont gyönyörűen kitűnik, hogy egy nagyon lelkes csapatot sikerült összeszednem. Csak majd mindenkinek egyeztetni az idejét lesz rémálom. Nagyon nem követelőzhetek, hiszen mindenki ingyen dolgozik nekem. De jó lesz ez, bizony...
DE HA MÉGEGYSZER MEGKÉRDEZI VALAKI, HOGY A FILMEMNEK VAN-E KÖZE A TWILIGHT NEVŰ BORZALOMHOZ, AKKOR... De mondjuk naív vagyok. Csak azért mert nekem és az értelmesebb nagyközönségnek nem béna, metroszexuális vámpírok jutnak eszébe amikor azt az igenis túlságosan hétköznapi szót hallja, hogy "twilight", az nem azt jelenti, hogy a fantáziátlan tömeg nem arra fog egyből asszociálni. Hmmm. Ha megváltoztatjuk, nem azért mert nehogy becsapjuk a szegény tömeget, sokáig állni akartam a sarat, hogy csakazértis, de már meguntam. Ha változtatunk, akkor mire? Jenny's book of... Micsoda? Valaki ezeket az alternatívákat kínálta: Dusk, nightfall, night, sunset, darkness, shadows, gloom, Purgatory, etc. Mi legyen?
Más: Az étteremben, ahol most dolgozom, a rengeteg külföldi vendég, aki megfordul, mind filmes akcentussal beszél. De erről bővebben legközelebb.