Voodoo mama

Voodoo mama

...by Emerald.

Magyar amerikaiak

Megdöbbentő, hogy mennyi magyar származású amerikaival találkoztam itt az elmúlt sok évben. Legalább tizenöt-hússzal, de lehet, hogy többel. Két volt csajomnak is csordogált magyar vér az ereiben, és egy nagyon jó barátom is félig magyar. De csak származásra, ezt hangsúlyoznom kell, ugyanis egy szót sem beszélnek magyarul, és nem is nagyon tudnak semmi különöset Magyarországról. Általában a nagyszülők egy része volt magyar, és bár a legtöbbjüknek kellemes emlékei vannak az akcentusos ősökről, itt meg is áll az egész. A mi fajtánk miután bevándorolt Amerikába, úgy tűnik nem nagyon akarja megőrizni a nyelvet, esetleg hagyományokat, vagy csak némi alapvető tudást az "őshazáról". Lehet rajta elmélkedni, hogy miért, de ennek a posztnak nem ez a lényege. Csak szerettem volna elmesélni, hogy milyen sokan vagyunk itt és mégsem. A házunk mellett lévő organikus boltban dolgozó hölgy csak annyit tud, hogy a neve magyarul Zsuzsi. Ennyi. Elmenne egyszer Magyarországra, mondja ő, de tudjuk, hogy valószínüleg sohasem fog. Csak tényt állapítok meg, tanulságot nem akarok levonni. Mindenki gondoljon erről, amit akar.
PS: Újabb verziót hallottam arra a szóra, hogy "schedule". Íme: "szkecsör".

Gyurma és varjú

Emerald rövid gyurmafilmjét már posztoltam a facebook-on egyszer, de ismétlés a tudás anyja. Íme: Emerald gyurmafilmje.

A másik egy rövid film, amit szintén posztoltam a facebook-on, tetszik, olyan kis aranyos. Enjoy: Lovefield.

Jenny

"Today was just like any other day at the sandwich shop.
The same people every morning, same faces, okay, maybe just some of them literally, but they still seem interchangeable.
They want their tall coffee, their morning bagels with cream cheese, their croissants. They want their little comfort for the few minutes while they eat their breakfast.
Every morning I try really hard to explain to myself why I am still working here.
I want my little comfort too and all these people annoy me.
But I pour them some coffee and I make their sandwiches and I smile.
I smile at them but they don’t know what’s going on inside my head.
They tell me how beautiful I am, but they don’t know how empty I feel on the inside. Every morning I wish really hard for it to end, I wish for something to happen, because I have no strength to change it."

(Jenny's book of twilight)

Egy kis részlet a filmforgatókönyből, inkább csak jegyzet egyelőre, szerkesztetlen, mások által komolyan átnézetlen.