A papucs

Valamelyik nap napi teendőkből hazaérve kis családom és jómagam egy pár papucsot fedeztünk fel a kocsifeljárónkon. Az utca kihalt, sehol senki, csak a pár papucs a kocsifeljárón. Megállítom a kocsit, kiszállok, arrébb rugdalom a papucsot, hogy be tudjak állni, közben azon morfondírozok, hogy mi is történhetett a papucs gazdájával. Mivel előző napon pont a spontán gyulladás merült fel egy beszélgetésben az öcskössel, az az első gondolatom. Az emberke ellobbant, de a papucs valamiért nem. A második, hogy talán űrlények ragadták el az illetőt és csak a papucs maradt. Vagy csak egyszerűen elrepült, a papucsot meg itt hagyta, mert úgyis elpottyantotta volna. Az is eszembe jutott, hogy talán intő jel, mint a levágott lófej, de hogy kitől, miért, azt már nem tudtam kitalálni. Mindegy, gondoltam, itt hagyom az út mentén, hátha valakinek hiányzik és visszajön érte. De nem hiányzott senkinek, azóta is ott van.

Tudatos álom

98-ban kísérleteztem a tudatos álmodással, vagyishogy elolvastam egyetlen könyvet róla. A tudatos álmodás az az állapot, amikor az álmodó "éber" lesz álmában, vagyis tudatára ébred, hogy álmodik. De a felismerés nem ébreszti fel, éberen tud reagálni az álomtörténésekre, sőt alakítani is tudja azt. Ezenkívül emlékezik éber életére és korábbi tudatos álmaira is. A viszonylag egyszerű szabályokat követve és némi gyakorlással néhány napon vagy héten belül lett egy tudatos, avagy éber álmom. Varázslatos volt, és misztikus, és úgy tűnt rejtett jelentés van minden mögött. Repültem és felszálltam a Holdhoz, különleges és gyönyörű és furcsa dolgokat láttam. Felébredve nagyon büszke és izgatott lehettem. Hamarosan aztán úgy döntöttem, hogy a tudatos álmodás mégsem nekem való. Gondolkozom én eleget ébren, a csuda akar még álmomban is dolgokkal foglalkozni. A legjobb az amikor az egész csak történik, visz magával, különleges helyek, városok, világok nyílnak meg, nagy és nagyszerű dolgok történnek, vagy kicsit ijesztő, vagy nagyon furcsa, de a lényeg, hogy ami jön, az jön. Én azt szeretem. Valaki a napokban említette, hogy a tudatos álmodás segíthet alkotóknak, hogy kreatívabbak legyenek, kísérletezzenek dolgokkal álmukban, alkossanak. Lehet, hogy így van néhánynak, és bár engem is sokszor isnpirálnak álmaim, de nekem mégsem hiszem, hogy kéne a tudatos álmodás az alkotáshoz. Inspirál engem a valóság bőven. De azért talán mégiscsak tanultam valamit a kísérletezésből. Azóta alig vannak rémálmaim. Kivéve persze, ha ünnepi hétvége van, és álmomban rájövök, hogy az asztalaimnál a vendégek türelmetlenül várják, hogy végre kiszolgáljam már őket, és még többen érkeznek, és a gyomrom görcsbe rándul, mert százszázalék, hogy elefelejtettem valamit, amire valaki már tíz perce vár...