A papucs

Valamelyik nap napi teendőkből hazaérve kis családom és jómagam egy pár papucsot fedeztünk fel a kocsifeljárónkon. Az utca kihalt, sehol senki, csak a pár papucs a kocsifeljárón. Megállítom a kocsit, kiszállok, arrébb rugdalom a papucsot, hogy be tudjak állni, közben azon morfondírozok, hogy mi is történhetett a papucs gazdájával. Mivel előző napon pont a spontán gyulladás merült fel egy beszélgetésben az öcskössel, az az első gondolatom. Az emberke ellobbant, de a papucs valamiért nem. A második, hogy talán űrlények ragadták el az illetőt és csak a papucs maradt. Vagy csak egyszerűen elrepült, a papucsot meg itt hagyta, mert úgyis elpottyantotta volna. Az is eszembe jutott, hogy talán intő jel, mint a levágott lófej, de hogy kitől, miért, azt már nem tudtam kitalálni. Mindegy, gondoltam, itt hagyom az út mentén, hátha valakinek hiányzik és visszajön érte. De nem hiányzott senkinek, azóta is ott van.