Vajon igaz?

"(Az úton járónak) Ha a sors útjai kiszámíthatatlanná válnak szinte mindig és feltétel nélkül felmerül a kérdés: - Vajon igaz?
S ha felmerül, akkor felmerül vele a másik kérdés: - Mi igaz?
Ha meg akarod fogni, eltűnik. De ha nem akarod megfogni, te tűnsz el, s csak a kétely marad.
Vajon igaz-e?
Persze tudjuk a választ, mindig is tudtuk, milyen badarság az egész, de akkor miért mar és fáj?
Hangok, amikre megtanultunk nem odafigyelni, most üvöltenek, és tudod, hogy amint egy lepke tovaszáll eltűnnek és csend lesz, de vajon igaz-e?
Igaz-e amit válasznak véltél, és igaz-e a kérdés egyáltalán, és óh, igen, a jó öreg csapda, hogy amint keresed, nem találod, miért táncolsz hát körbe-körbe, tudsz te ennél jobbat is.

Reggel felébredtem és megismertem a szelet.

Reggel a szél felébredt és megismert engem.

A következő lépés a nem-lépés.

Az üresség az első.

Üzenet és válasz a világnak.

A világ nem létezik."

Kódai Richárd
St. Augustine
2005, szeptember 20.