Néha sok

Olyan sok minden történik mostanában, mondjuk mindig... Elkezdődött az új év, drága kislányom egyre többet beszél, magyarul is, angolul is, befejeztem a filmhez a magyar feliratot, elkezdtem dolgozni a következő nagy forgatókönyvön, és egy rövidfilm is becsúszik. Jó kreatívnak lenni, de néha összetorlódnak a dolgok, a mindennapi élet, munka, gyerekfelügyelet néha sok. Most is, ma is, szabadnap van, örülni kéne, de mégis úgy érzem, hogy le vagyok maradva. Túl vállaltam magam? Úgy tűnik. Egy kicsit. Pedig pihenni is jó lenne, meg egy kicsit szórakozni is. Jól érezni magam. Nem szabad, hogy a dolgok eluralkodjanak rajtunk. Szeretném újra felidézni a sok jót, amit a buddhizmusból, taóból, egyéb keleti bölcs tanításokból tanultam, tudniillik, hogy elengedni a dolgokat. Hogy ők is elengedjenek... Csak néha. Hogy eltűnjön a madár az ágon... aztán úgyis visszajön. Igen, jó lenne meditálni. De mindig is oltári béna voltam benne. Olyan jó kis gondolatok jönnek, nem tudom elengedni őket. Így aztán ők is fogvatartanak engem, és a meditáció teljes csőd... Vagy... Régen sokat sétáltam, az minding segített. De igazán csak Fehérváron tudtam sétálni, itt valahogy nem lehet. A tengerpart mondjuk megnyugtat. De csak ideiglenesen. Nagysága inkább elborzaszt, a gondolat pedig megijeszt, hogy milyen lények is lakhatnak gyomrában. Vagy csak kicsit lazítani kéne... Megengedni, hogy egy-két dolog csússzon. Valószínűleg az sem lenne világvége.