Haláli

"Ahogy a francia negyed felé baktattak egy valamivel néptelenebb parkon vágtak keresztül. A levegő édes volt, a tavasz illataival terhes, és szomorú szakszofonszó szállt a vidék felett.
– Várj csak fiam! – nyögte Ben bácsi. – Ezt hallgassuk már egy kicsit!
Őszhajú, fekete férfi állt egy hunyorgó lámpa alatt régimódi ruhákban, mintha a múlt századból lépett volna elő. Olyan beleéléssel fújta hangszerét mintha semmi más nem létezett volna, és a muzsika olyan gyönyörű volt, hogy Fordnak könnyek tolultak a szemébe.
Közelebb lépdeltek és leültek egy padra a zenélő férfi közelében. Ben bácsi letette Gina néni urnáját is maga mellé, majd hátradőlve és lehúnyt szemmel halgatta a zenét.
Ford csak egy kis idő után vette észre, hogy a fekete férfit arcát mindenféle fehér hegek tarkították és hogy mindkét szeme hiányzott, mintha kivágták volna. Nem is tudta pontosan, hogy miért, de semmi kétsége nem volt arról, hogy az illető halott.
– Na, ő már tud valamit – súgta Ben bácsi a fülébe mintegy áhítattal.
– Hogy érted? – vonta össze a szemöldökét.
– Mégis van megváltás…
Ford megrázta a fejét.
– Mi a francról beszélsz?
Ben bácsi visszadőlt és újra lehúnyta a szemét.
– Majd meglátod – mondta halkan.
Aztán már csak a lágy dzsessz volt, az óriási Hold, és a fájdalmasan élően lüktető New Orleans körülöttük."

(Kódai Richárd: Míg a halál össze nem hoz)

Hamvas már megint

Mert miért ne.
"A tudat szerkezetének megváltoztatása nem ismerettől és nem tanultságtól függ. Ismeretek halmozásához és tanuláshoz tehetség kell, tehetséggel pedig csak a kivételes individuum rendelkezik. Az ismeret egyébként sem vezet sehová, bármilyen nagy legyen, sőt minél nagyobb, annál kevésbé. Ezért lehet valaki rendkívüli ismeretekkel rendkívül alacsonyrendű. Az ismeretnek bármilyen és bármennyi legyen is, a tudatra átalakító hatása nincs. A realizálás hasonlít a morálhoz, mert ahhoz, hogy valaki erkölcsösen éljen, nem ismeretekre van szüksége, hanem elhatározásra. Az ismeret kivételes és egyéni, a morál egyetemes és mindenkire kötelező. A hagyománynak azok az iratai, amelyek mindennemű ismeretközléstől tartózkodva a korrupt tudatot lépésről lépésre helyreigazítják és az embert az alvajárás állapotából felébresztik, valamilyen beavatási eljárást adnak át. Ilyen beavatási eljárást ad át a Tao-te king és Csuang-ce, a görögöknél az orfika, a hébereknél a Kabala, az araboknál a szufi, de mindenekelőtt és fölött a hindu jóga."

(Hamvas Béla: Eksztázis)

Innocence

"I'm alive
but without a fight
just surviving
the days and the nights

I let you see me
yeah, it is true
but don't forget
I can see you too

innocence
there's no such thing

guilt is truth
but lies are just lies
everybody runs
and everybody hides

as I get older
they keep getting younger
I'm not alone
no, I'm not alone

innocence
there's no such thing

there's no way to save the day
find yourself some other way
went too far, don't be afraid
have no regrets, it's far too late"

(Richard Kodai: Innocence)

Nem bírok magammal. Új szám. Hallga.

Új Galaxis

Most már hivatalos a hír: az Új Galaxis következő, karácsonyi számában jelenik majd meg "A mélység felett" című írásom, ami egy régebbi darab, de most végre nyomtatott formában láthatja meg a világot. Ez lesz az első alkalom, hogy papíron jelenek meg, bár elvileg egy Terra évkönyv is jön ki valamikor, amiben az "Anya virágos mezőkről álmodik" című írásom lenne, de arról most még egyelőre nem tudok nyilatkozni. Természetesen roppant izgatott vagyok, az meg különösen jól esett, hogy egy kitűnő pontszámot értem el az értékelésnél! Kellett is most ez a löket, hogy újabb munkáimnak megújult erővel fussak neki. Igen, most úgy érzem, hogy mégis megéri csinálni ezt az egészet, milyen jó is, hogy nem adtam fel. :)

Jóga

A jógáról senkinek sem szabadna, hogy tornagyakorlatok jussanak az eszébe. A jóga megszabadulás-technika, mégpedig olyan, ami önállóan, vallási háttér nélkül is megállja a helyét, sőt kitűnően működik. Több formája is van, cselekedet jóga, szeretet jóga, meditációs jóga, álomjóga, és így tovább. Legmagasabb formája a rádzsa jóga, ami minden sötétség maradék nélküli felszámolása. A rádzsa jóga nem lassú, nem kényelmes, és nagy valószínűség szerint, ha egyszer valaki elkezdte, nem lehet abbahagyni. A rádzsa jóga igazi démonűzés, kemény és nagy lelki erőt követel. A rádzsa jóga olyan jóga, ami valaki vagy minden pillanatban csinál, vagy egyáltalán nem csinálja. A hodosz baziliszkosz. A királyok útja, a nagy út. Ma úgy tűnik, hogy senki sem él, aki a nagy utat végig tudná járni. Túl kicsik lettünk és túl mélyre süllyedtünk a sötétségben. És talán már a többi jógát sem lehet úgy csinálni, hogy számítson. Már nem élnek nagy mesterek, akik taníthatnának minket, akik elmagyaráznák, hogy a dolgok hogyan is működnek. Egyetlen reményünk a régiek írott szava, mármint ha megértjük egyáltalán, hogy miről is szólnak. És ha valaki mégis érti az igazi jógát, az minden bizonnyal a zajos, harsány világtól elmenekül, elbújik valahol, és tudását ott gyakorolja. Nekünk pedig marad a jóga korcs és öncélú kistestvére, amit a szakemberek terápiának hívnak, és egy csomó tornagyakorlat, ami vagy segít az embernek jobban érezni magát a bőrében vagy nem. A rádzsa jógáról ajánlom mindenkinek Hamvas Béla Milarepa című esszéjét, a jógáról bővebben pedig Mircea Eliade Jógáját, ami nagyon nagy és nagyon sok, de világosság árad minden lapjáról.



Milarepa állítólagos meditációs helye élete későbbi szakaszában

Nowhere

"I don't know you
no, not yet
or forgot about you
yeah, just like that

beautiful smiles
they're in my head
beautiful eyes
you're everywhere
and

nowhere, just turning
rolling, sparkling
nowhere to take you
you take me away

redeemed myself
thought I was free
free from your spells
your ecstasy

yet how come
that I miss you so much
who are you
where are you
just tell me"

(Richard Kodai: Nowhere)

Új dal. Hallgassátok meg, ha érdekel. Mondjuk csak a fele új, egy része régi. Furcsa az egész, még nekem is szoknom kell. Ja, bocsi a béna girárszólóért, de nem tudtam mást kitalálni. :)

És még tovább

"Kevin fel nem foghatta, hogy a kocsma miért létezik. Az alkohol köztudottan csökkentette a hangoltságot, érzelmi kilengésekhez, erős gondolati reakciókhoz, esetenként pedig hirtelen feltámadó nosztalgiához vezetett.
A falu szélén állt, kicsit messzebb, majdnem az erdő közvetlen közelében. Mondjuk csak néhány fapult volt, és dülöngélő asztalok, dülöngélő székekkel. Félig-meddig az álca takarásában, a boszorkányok engedelmével, de aki a kocsmába ment, az a saját felelősségére tette.
Hivatalosan csak két sört lehetett meginni, aztán haza kellett ballagni, Ben, a kocsmáros soha sem tett kivételt. Volt, akinek az árpasör jobban megártott, azt mások hazakísérték.
De az emberek mégis lejártak, hiába volt roppant veszélyes, nemcsak a zúgás, de a farkasok miatt is. Csak ücsörögtek ott, nem nagyon társalogtak, gondolataik csak véletlenszerűen kergették egymást.
Kevin, talán, ha egyszer volt csak a kocsmában előtte, de az egyik hideg téli estén, maga sem tudta miért, de valahogy odakeveredett.
Egyetlen vörös lámpa világított csak azoknak, akik még nem láttak a sötétben, a fény kísértetiessé tette a nagyrészt mozdulatlanul ücsörgő falubelieket. A fény azért is volt vörös, mert az a farkasok állítólag azt a színt nem látták. Kevin maga sem tudta miért, belépett az asztalok közé, keresett magának egy gazdátlan széket, lesöpörte róla a havat és leült.
Ben jelent meg mellette, de ő csak felnézett rá, és megrázta a fejét.
A kocsáros egy szó nélkül ott hagyta.
Kevin próbálta megérteni, hogy miért jó ott ülni. A zúgás érezhetően erősebb volt, mint a faluban. Szinte perzselte a bőrét.
A férfiak és nők csak ültek csendben és maguk elé bámultak. Gondolataik csak lassan kergették egymást, leginkább csak felvillanó képek és gondolattöredékek voltak.
Kevin azért értette, a kocsma szimbólikus jelentését, a lázadást a Búgó ellen, azt, hogy azért mégis igyekeztek emberek maradni, csak azt nem értette, hogy a többieknek ez miért olyan fontos.
Lehúnyta a szemét, egy nagyot sóhajtott és csak a szél motozását hallgatta a fák között.
Egyszer csak csiklandó érzés futott végig a gerincén, és érezte, hogy valami megmoccan a sűrűben.
Felegyenesedett és kinyitotta a szemét. Az egyik férfi ránézett futólag. Kevin bocsánatkérő mosollyal nézett vissza, és amennyire csak tudta, még jobban leárnyékolta a gondolatait. A többi falubeli nem törődött vele.
Az érzés még mindig jelen volt. Úgy érezte mint a hideget maga körül, igazából most már az volt a különös, hogy azelőtt nem érezte. Nyelt egyet.
A valami, mert azzal teljességgel tisztában volt, hogy nem ember az illető, közelebb merészkedett, és a kocsma körül kezdett ólálkodni. Egy perc múlva újabb valamik csatlakoztak hozzá, vagy féltucatnyian is lehettek, és lassan járkáltak a fák között fel s alá és a kocsma felé figyeltek.
Kevinnek addigra már látnia sem kellett őket, tudta, hogy a farkasokat érzi.
Nyelt még egyet. Csak a hangoltsággal törődött. A farkasok ugyanis nem érzékelték a hangolt személyt.
Jó ég, ha a falubeliek rájönnek, hogy érzem a farkasokat, holtbiztos, hogy meglincselnek! – gondolta aztán, de csak lassan és igyekezett továbbra is nyugodt maradni.
A fenevadak megmorrantak, néhányan a falubeliek közül megrezzentek.
Kevin akkor lassan megértette.
Ők is éreznek engem! Ennek csak rossz vége lehet...!"

(Kódai Richárd: Órák)

Néhányan olvastátok az eredeti novella verziót. Ez az írás volt az, ami ugyan nem kavart nagy port, de mégis egyöntetűen pozítív véleményeket hozott magával. Ezért is döntöttem úgy, hogy megérdemli, hogy regényterjedelemben támadjon fel újra. Ez most klasszikus sci-fi lesz, talán könnyebb lesz neki kiadót találni, mint "A tükörjáró"-nak.

Új Nolan film

Mini bemutató.