A hosszú tél

"A mű építése mindenütt zajlik. Valamit kibírni kicsinység, a túlélésre törekedni szükségtelen.

Halhatatlan szavak. És nem azért mert én írtam őket. Hanem mert kivételesen igazak és mert ez volt az utolsó éber pillanatom miután az új földre érkeztem. Sosem felejtem el azt a napfényes délutánt a kávéházban, amikor ráébredtem, hogy ennyi volt az eszmélés utolsó szikrája, az égi csatornák bezárultak, és hogy hosszú álmodás következik. A hosszú tél.
Mi, akik a sötétséget otthagytuk, hogy végre a napfénybe lépjünk, gyakran elfelejtjük, hogy mi a sötétségben láttunk, és a legfényesebb álmokat, és hogy igaz volt mind, még ha csak mi kis igazságunk is.
Ozirisz eldobált darabjai vagyunk már csak, gyengén, akaratlanul. Pislákolva, álmosan. A tűz elveszett, egyszeri megtalálója még keres, földet és hamvakat túr, hogy a hatalmas istent újra felélessze. És csend van. Tökéletes csend. Csak a szél süvít. Mert szél van. Új szél. Újra érzek. Újra ébredek.
Forradalmat hívok. Égi isteneket. Csata lesz, vér és kiáltás. Hova lett az isten?! - kiáltom. Letelepedett az indiánok közé és a földet túrja. De az új világrendnek nincs szüksége földművesekre!
Még gyenge vagyok. De ébredek. Csata lesz, vér és harag. Nincs mit veszíteni. A mű építése mindenütt zajlik, a túlélésre törekedni szükségtelen.
Még van idő választani! Még van idő változtatni!
A hosszú tél véget ért, már látunk, fiamhoz, barátomhoz és testvéremhez szólok. Még van idő választani. A holnapi nap fényéért mindent meg kell tennünk. Döntenünk kell. Az életünk a tét.
Még gyenge vagyok. S ahogy fekszem a porban, a fény elvakít, s így szólok: - Hórusz fiam, meríts vizet a folyóból és itasd meg szomjas apádat!
Hogy lesz-e forradalom nem tudom. De amíg kell, úgy kell menni az úton, mintha semmi más nem létezne.
Ezt hívják életnek és az életet útvesztőnek, hogy aki a végén talál, elmondhassa: a tűzön és tengeren átkeltem és nem találtam semmit sem, ami ne lett volna igaz vagy az igaznak álruhája."

Kódai Richárd

St. Augustine, FL
2005, június 8.

Tükörbe nézve próbáltam megtalálni azt, aki ezeket a sorokat írta. Vajon elfelejtettem valamit?

Promó kép