6.

“A föld nem lehet meg világosság nélkül. Haram-Hammoid így tanította. A föld tenyészete kihalna, ha egy reggel a nap nem kelne fel. Így kell lenni legalább egy szellemben megvilágosodottnak, aki a világosságot sugározza. Néha nyíltan taníthat, néha király, néha szerzetes, néha koldus, de mindig itt van a földön –„

(Hamvas Béla: Karnevál)

5.

"De különbség van aközött, hogy az agónon, az emberi nyilvánosság előtt küzdök a sikerért, és aközött, hogy nevezetes vagyok egy intim végtelenségben. A vallás azt mondja: Isten előtt. S mivel ez a helyzetnek tényleg megfelel, a legjobb a kifejezést megtartani. A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak ezt az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel. Mintha az emberiség előtt való múlandó hír több lenne, mint Istenben a halhatatlanság."

(Hamvas Béla: Aranynapok - A Babérligetkönyv)

4.

“… ez a megfordulás a zenben a szellemi erőfeszítés egyetlen haláltmegvető bravúrjának eredménye. Ez a szatori, amikor az embert a valóság villámcsapásszerűen éri. A khasszidoknál a tesuvah szintén a realitásra eszmélésnek ilyen egyetlen eksztatikus villámcsapása. De ami ennek a villámcsapásnak tartalma, nem értelmi bravúr, hanem étosz. Mert a súly nem a felismerésre, hanem annak erkölcsi következményeire esik. A valóságot hiába ismerem fel, ha a következményeket életemre nem alkalmazom. Minden beavatás realizálás. Hölderlin azt mondja, hogy az ember minden nap hetvenhétszer zuhan az égből a földre. A khasszidok azt mondják, hogy aki megfordul, minden nap hetvenhétszer zuhan a földről az égbe.”

(Hamvas Béla: Eksztázis)

A filmkészítés nagymesterei...

... nem jártak filmiskolába. Csak csinálni kell. Link.

3.

“A zsenit a hindu hagyomány nagy magatartásnak (mahámudra) nevezi. A zseni a jellegzetes szörnyeteg, aki semmi egyéb, mint kolosszális púp. Aránytalanná lett ember, akin egyetlen tehetség abszolitikusan és terrorisztikusan uralkodik, s az egész ember a zsenialitás őrületének (bűnének, betegségének) szolgája. Ez a tény a történet zseniális emberein tapasztalatilag ellenőrizhető. A zseninek persze más érteme is van, és erről mindjárt szó lesz. Itt most csak azt kell hangsúlyozni, hogy a közhelyszerűen zseninek nevezett nagy magatartásnak üdvértéke negatív.
(…)
Az imént a tehetségről és a zseniről szólva merőben negatív álláspontot kellett képviselni. Most kitűnik, hogy a tulajdonságok értékelésében az az elutasítás helytelen. A tulajdonság (tehetség, képesség, zsenialitás) értékét az határozza meg, hogy milyen hatalom szolgálatában áll.”

(Hamvas Béla: Mágia Szútra)

2.

“Pascal olvasásának három fokozata van. Az elsőn az ember elvakul csodálatos stílusától. A másodikon megrendül e nagy szív szenvedésén. A harmadikon azt gondolja: végre íme az ember! Végre az ember, aki vagyok, a félig hitetlen, de hívő akar lenni. A boldogtalan, a gyarló, a homályos, a tévelygő, aki boldog, erős, világos, biztos akar lenni –, a szegény-szegény ember, aki Isten gyermeke akar lenni. Teremtő Isten! Ha a legnagyobbak közülünk ilyenek, milyenek vagyunk mi?”

(Hamvas Béla: A száz könyv)

Hamvas

Hamvas Béláról nem érdemes szót ejteni. Nem azért mert nem élt kiemelkedő értékű életet, nagy sorsot, nem. Hanem azért mert igazi nagysága nem rendkívüli életében rejlett, hanem műveiben. Hamvas Béla ott volt nagy, az írott sorokban, olyan nagy, hogy mai világ még csak lépésenként próbálja megérteni, amit ő már fél évszázada, vagy még régebben leírt. Nietzschét nem értjük. Hamvast sem. A régi szent könyveket, írásokat, kivételes gondolkodókat esélyünk sincs, ne is próbálkozzunk. Igazán nagy gondolat már nem ér el hozzánk. Szent szó pedig még kevésbé.
Vezető kell hát, olyan aki nem csak azt érti és látja, hogy hova el kell jutni, hanem azt is, hogy honnan. Ez a vezető Hamvas Béla. Ő érti a mai, modern világot, igen a legutóbbi évekig is akár, sokkal aktuálisabban mint azt sokan gondolnák. Hamvas ismer minket, mindent tud rólunk. El nem bújhatunk. De nem is kell, mert ő csak segítni akar. Utat mutatni. Megtanítani nekünk, amit csak tud. Mi meg csak reménykedhetünk, hogy legalább a töredékét felfogjuk annak, amit mond. Precíz, lényegretörő megállapításai, és néha bizony kegyetlen igazságai évekig elkísérik az embert, megszabadulni tőlük nem lehet. Ott üt, ahol fáj. De felemel és gyógyít is, mikor mire van szükség. Mindig ad valamit, minden egyes alkalommal, nem lehet úgy olvasni, hogy az emberben valami meg ne mozduljon. Legalábbis velem még nem fordult elő. De Hamvas mégsem mindenkinek való. Fel kell hozzá készülni. Meg kell hozzá érni. Különben árthat is.
Egy régi történet arról szól, hogy az egyik kínai bölcset egyszerű parasztember látogatta meg, és a Taóról kérdezte. Miután az egyszerű ember távozott, az egyik tanítvány aki hallotta a magyarázatot így szólt mesteréhez: – Mester, még sohasem hallottam, hogy valaki a Taót ilyen egyszerű szavakkal el tudta magyarázni. Hát ez igazán kiváló! Mire a bölcs megrázta a fejét és csak ennyi mondott: – Egy életre boldogtalanná tettem.
Miért? Mert a parasztember még érett meg az igazságra. Még nem nőtt fel hozzá. De mivel az igazságot kérte, az megadatott neki, még ha meg is betegítette.
A mai világ még ugyanúgy nem érett meg Hamvas Bélára. Ez tény. Ezért csak apránként, lépésenként szabad megismerkedni a mester műveivel, csak lassan és finoman. Kezdeni a könnyedebb művekkel, mondjuk az eperevésről, vagy a virágszedés lélektanáról. A madarak énekéről. A többit csak később. Csak lassan. Ahogy a világ érik. És talán idővel születnek jó fordítások is idegen nyelvekre, hiszen nem tarthatjuk meg a mestert csak magunknak, bár valószínű, hogy mondanivalója hiánytalanul csak magyar nyelven érthető meg. Már, ha van valaki, aki megértheti. Mármint hiánytalanul.
De ki kéne törölnöm mindent, amit írtam, hiszen ahogy mondtam Hamvas Béláról nem érdemes szót ejteni. Ha nagyságát valójában meg akarjuk látni, amennyire csak lehet megérintetni, csakis egy dolgot tehetünk: idézünk tőle.
A következőkben tíz idézetet fogok bemutatni. Ezeket véletlenszerűen válogattam össze, mármint, hogy felütöttem egy könyvet, és amin éppen megakadt a szemem, és önmagában is érthető, azt leírtam. Nem akartam semmilyen tudatos módszer alapján válogatni, hiszen a háttéranyag temérdek, fölösleges lett volna bármilyen szempont alapján egyes sorokat előnyben részesíteni. Így legalább nem rajtam múlott.

1.

“A mai iskolákban úgyszólván csakis tanítanak, vagyis ismeretanyagot adnak át. Kivételes esetben nevelnek, ami nem egyéb, mint a serdülő ember társadalmi magatartását szabályozzák. Püthagorasz megtanulta, hogy az emberiség harmonikus életének megvalósításához ez kevés. Beavatásra van szükség. Beavatni annyi, mint az embert kora történeti magatartásáról letépni, és az emberi alapállásra visszahelyezni. A beavatás az a generál művelet, amely az emberi lét színvonalát a zavaros és rendetlen és homályos és tisztátalan légkörből kirántja, és tökéletesen megtisztítja és átvilágítja. A beavatás eszköze csak harmadsorban ismeret, másodsorban önmegtagadás, elsősorban pedig valami elmondhatatlan, aminek tudása fölött csak a beavató mester rendelkezik.”

(Hamvas Béla: Püthagorasz - Az ősök nagy csarnoka)

A többit később.

Órák újra

"Sör keserű szagát érezte, és farkasmorgást hallott a közvetlenül a háta mögül, aztán örvény ragadta el, de az örvény felfelé húzta és akkor felébredt. Csillagok ragyogtak felette. Meglepetten ült fel.
A nyílt utcán, a falu másik felében, a térdig érő hóban ült, a közelében sehol senki, és csak egy pár lábnyom vezetett oda, ahol volt.
Hogy a fenébe kerültem én ide?! – gondolta izgatottan és a szívverése felgyorsult.
A mellette lévő kunyhóban megmozdultak az emberek, és kezdtek felébredni.
Kevin akkor mély levegőt vett, és amennyire csak tudta leárnyékolta a gondolatait és próbált megnyugodni. Csak a hideg szélre koncentrált és lassan elindult haza. Igyekezett minél inkább az árnyékban maradni, hiszen nem akarta, hogy az ügyeletes boszorkány meglássa a levegőből.
Az út több mint fél óráig tartott, de egy idő után el kezdett fázni. Hiába bírta jól a szélsőséges hőmérsékleteket, így kabátja nélkül, pizsamájában, mezítláb a hóban, bizony a hideg végül is megtalálta.
– Mit keresek én éjszaka az utcán, mezítláb a hóban? – suttogta maga elé. – Mégis mit?!
A lábai egyre inkább elgémberedtek, alig bírt már a falak mellett osonni, ki-kibotladozott az utcára, és csak abban reménykedett, hogy így is elég sötét van a faluban ahhoz, hogy a boszorkány ne vegye észre.
De nem volt ilyen szerencséje. Már csak vagy fél utcányira járt a házától, amikor megbotlott, és kiesett az utcára, ráadásul arcra. Nyelt egy kis havat ahogy elterült, így elkezdett vadul köhögni. Feltérdelt, de a köhögés csak nagy nehezen akart elmúlni. Amikor mégis elmúlt, Kevin felállt és indulni akart tovább újra a fal takarásában, de hirtelen hihetetlenül hideg szélörvény támadt körülötte, és a hó szilárdra fagyott a talpa alatt.
A teste teljesen lebénult, és hamu ízét érezte a szájában, de olyan töményen, hogy marni kezdte a torkát.
Megelevenedett sötétség landolt közvetlenül előtte, majd a sötétség az egyik boszorkány alakját vette fel, akinek fehér fény derengett a szeméből, és jéghideg ujjai Kevin arcát ragadták meg két oldalról.
Lisa-Marie volt az, a főboszorkány.
Hol voltál?! – kérdezte Kevintől gondolatban, de a fiatal férfinak nem volt ideje válaszolni sem, máris láthatatlan erő feszült elméjének, és kezdte feltörni azt.
Nem tehetett mást, hagyta magát."

(Kódai Richárd: Órák)

Nem bírjuk ki...

...hogy ne menjünk el még egy Nine Inch Nails koncertre júniusban, már a jegyek is megvannak. Egyszerűen nem volt elég a West Palm Beach-i koncert, még nem tudtuk feldolgozni azt, hogy lehet, hogy tényleg most láttuk őket utoljára. Kell még egy löket. Muszáj. Lez öcskösöm még azon is ügyködik, hogy adományozás fejében személyesen találkozzon Trent Reznorral, aki ha egy kicsit is ismeri őt, tudja, hogy mekkora szó ez neki. Nekem is az lenne, de a szegénység az úr, meg a tartozások törlesztése. :(
Egyébként meg ismét és még mindig azon ügyködöm, hogy valahova feltölthessem a West Palm-i koncertfevételemet, legalább tíz videós oldallal is próbálkoztam, de valami mindig elcsúszott, úgyhogy most úgy döntöttem, megpróbálok egy fizetős oldalt is. Szorítsatok, hogy sikerüljön.

Megvan!

Átmentünk az ellenőrzésen, méghozzá nem is akármilyen pontszámmal. Öt hónapnyi néha lappangó, néha nagyon is aktív stressztől szabadultam meg végre, nem beszélve arról, hogy ez az egész presztízskérdés volt számomra. De megvan ez is és most már végre újra szentelhetem magam fontosabb dolgoknak, és talán időm lesz arra is, hogy írjak egy-két dolgot erre a blogra, hogy nehogy elpártoljatok tőlem. :) De most ledőlök egy kicsit, mert húzós három napom volt.

Bolondokháza!

Mármint a munkahelyem. Kedden lesz a nagy ellenőrzés, ami miatt a frekventáltabb munkahelyemről erre a kevésbé frekventáltra helyeztek át ideiglenesen (?) néhány hónappal ezelőtt. Nem lenne az égvilágon semmi gond, ha nem napi tíz munkás zúzna keresztül a hotelen az égvilágon semmivel sem törődve, kicsit nehéz így fenntartani a tisztaságot. De nem baj, valahogy ezt is megoldjuk. Végül is nem ma kezdtem. ;)

Aki az állatokat szereti...

... az nézze meg ezt a kisfilmet az Atlantai állatkertről. A filmet én követtem el, ha nagyon amatőrnek tűnik. Azért "enjoy"! :)

Wave Goodbye Tour 2009

A tegnap esti Nine Inch Nails koncert egy életre szóló élmény volt. Még annak ellenére is, hogy a West Palm Beach-i közlekedés megszivatott minket így sajnos az első két számról lecsúsztunk (Home, Somewhat damaged):(((, és ráadásként a zenekart is megszivatták, így hiába tapsoltuk őket vissza ezerrel, nem tudtak újra kijönni, mert valami okostojás szaki elcseszett valamit a cuccal. De így is rendkívüli élmény volt, olyan ínyencfalatokkal, ami még az igazán tökös NIN fanoknak is odavágott. Hallhattunk sosemvárt meglepetéseket (Last, Heresy, Metal...), és számok remixverzióit (Piggy, The becoming, Right where it belongs... másként), és mindezek mellett minden hihetetlenül szólt, és látszott, hogy a zenekar oltári jól érzi magát. Szóval mindent összetéve a kicsit rövidkére sikeredett koncert örökre emlékezetes marad, és ezúton hívom fel mindenki figyelmét arra, hogy menjen el a Budapestire, mert lehet, hogy soha többet nem teheti már majd meg. :(
Készítettem egyébként videófelvételt is a koncert nagy részéről, de sajnos a Google már nem engedi, hogy több videót feltöltsek, úgyhogy kell találnom egy másik oldalt erre a célra. Ha van javaslat, szívesen veszem.
A végére pedig egy újabb találós kérdés: Egy híres brit énekes melyik számát hallottam tegnap este a NIN-től, ami egyébént az amerikaiakról szól. Igen, kitaláltátok! :)

Korszellem

Lehet, hogy többen ismerik már a következő filmet, de érdemes megnézni azoknak is akik még nem találkoztak vele, még ha több részletben is: Korszellem. Abban az esetben is, ha esetleg nem értesz egyet mindennel a filmmel kapcsolatban, MINDENKÉPPEN EL FOG GONDOLKODTATNI, és utána egy-két dolgot másképp fogsz látni.

Földboszorka és világvége

Az egyik kedves beosztottam pogány vallású. Mikor először említette, nem tudtam igazán, hogy az mit is jelent, amíg el nem magyarázta, hogy olyan boszorkányosdit játszanak, közismertebb nevén ez a Wicca, de amúgy a pogány vallásnak vannak más ágai is. (Mint ahogy azonbelül a Wiccának is, ha jól vettem ki.) Rituáléikat a vadonban tartják, éjszaka természetesen, a Hold állásához igazodva. Egyik tagjuk telkén űzik az ilyesmit, ami a vad erdő egy része, pogánykörrel, szimbólumokkal és hasonlókkal felszerelve, és másnap kedves beosztottam alig bírja a munkáját ellátni. Ő egyébként saját bevallása szerint csak föld(i) boszorka (earth witch), merthogy konkrét mágiát nem használ, csak növényeket, különböző bűbájos tárgyakat, és eljár a rituálékra. Aki varázsol is, az a Wicca.
Szóval múlt héten egyszer csak bejelenti nekem, hogy ősszel költözni akar valahova északra, egy pogány vallású faluba. Jól van, mondtam erre neki, gondolva magamban, hogy addigra én már valószínűleg egy másik munkahelyen leszek úgyis. Milyen faluba? – kérdeztem rá azért mégis, az illendőség kedvéért. Akkor elmagyarázta, hogy olyan teljességgel önellátó közösség ez, amelyik a 2012-es világvégét hivatott túlélni, ellentétben az emberiség többi részével. Jól hangzik – mondtam én erre, mert hirtelen nem tudtam mást kitalálni.
A maja indiánok naptára szerint a világvége 2012-ben jön el, erről egy filmet is megnézhetünk hamarosan. Különösebben nem gondolkoztam el ezen a dolgon, egészen az említett beszélgetésig.
Utánanézve a dolognak a neten kétféle verziót is találtam, hogy hogyan lehet „vége” a világnak az adott évben: az egyik a Föld mágneses pólusainak helycseréjét jelölte meg oknak, a másik egy nagyon erős napkitörést. Mindkét esetben iszonyú természeti katasztófák várhatók, a második esetben pedig a légkör felperzselődése is lehetséges.
Az említett közösség tagjai minden vagyonukkal beszállnak, de közösen építik egymás házait, alattuk az elengedhetetlen bunkerrel, teljesesen önellátóak, saját napelemeik, generátoraik, stb. vannak, szóval mindenféle szempontból a világtól (elvileg) függetlenek. Ami valójában meglepett az nem ez volt, hanem az, hogy (ha minden igaz) valójában több száz ilyen épülő, vagy már meglévő kis közösség van, nemcsak pogány verziók, de mindenféle keresztény, sőt vallásfüggetlen változatok is.
Megbolondultak ezek az emberek? – gondoltam akkor. – Vagy tudnak valamit, amit én nem?
Mert hogyha tényleg csak három év van hátra az egészből, akkor mi a fenének kínlódok én itt munkával és egyebekkel? De most tényleg?
Azóta, az elmúlt több mint egy hétben egyébként már megnyugodtam és úgy vagyok vele, hogy lesz, ami lesz. Úgysem tehetünk semmit ellene.
De ha tényleg bajok lesznek, akkor készülj földboszorka, mert ott fogok kopogtatni az ajtódon!

Ilyen szörnyetegek...

...úszkálnak nálunk itt a folyóban:

Kép

Imehesz barátom készített egy képet a most készülő írásomhoz. Bejön. Köszi:

Egy újabb részlet

"A tornádó délelőtt tizenegy körül érkezett, zúgását már messziről lehetett hallani.
Dél felől jött, ahol ritkábban álltak a fák. Az eső nem esett, még csak nem is szemerkélt, csak a levegő volt tele elektromossággal, és a felhők olyan alacsonyan úsztak, hogy úgy tűnt hamarosan megérintik a talajt.
Kevin a szobája közepén kuporgott ütött-kopott fürdőkádjában, és az ágymatracát magára húzta. Behúnyta a szemét. Pontosan tudta, hogy mi történik odakint. Tudta, hiszen előre megálmodta.
A forgószél nem volt olyan nagy, de gyorsan közeledett. Kiszámíthatatlanul mozgott, nagy íveket írt le és fákat csavart ki gyökerestől. Ahogy elérte a falut, végig haladt az egyik utcácskán, de úgy, hogy csak a kunyhók oldalát tépázta meg, meg a tetőket egy kicsit, Pityókás Jones háza is pont megúszta.
A falulakók néma csendben lapultak házaik mélyén és meg sem mozdultak. Igyekeztek nem gondolni semmire. Próbálták nem hallani a fülsüketítő zúgást, és az ijesztő reccsenéseket és roppanásokat. Úgy tekintettek az egészre, mintha csak álmodtak volna.
A tornádó akkor nyugatra fordult, és átszántott néhány házikón. Tetők szakadtak le, emberek repültek ki a házakból, de talán csak az egyikük sikított. Mire tíz-tizenöt láb magasra értek a levegőben, már nem éltek. A forgószél újra irányt változtatott.
Kevinnek rettentően kiszáradt a szája, és nyelt egy nagyot. Tudta, hogy mi következik. Csak azt nem tudta, hogy hogyan fog véget értni.
Az egész kunyhó egyszercsak megugrott, és mintha egy kicsit megemelkedett volna. Egyetlen ablakának homályos üvege egy másodperc alatt robbant szét többezer kis szilánkra, és dobhártyaszaggató süvöltés áradt be az ablakon.
Kevin csak a légzésére figyelt és arra gondolt, hogy egy homokos tengerparton fekszik és a nap szikrázó fényét élvezi."

(Kódai Richárd: Órák)

Találós kérdés

Kap egy piros pontot az aki kitalálja, hogy mi szerepel a következő képen: