Két héttel...

... és két nappal ezelőtt még egy képkocka sem volt a filmhez. Csak egy forgatókönyv, néhány próba felvétel meg egy csapat lelkes ember. Most több mint öt órányi anyag van, amiből dolgozni lehet, és még lesz hozzá. De még így is aggódom egy kicsit, hogy talán nem lesz elég. Hihetetlen egyébként, ahogy a dolgok összejönnek. Az ember előáll valamivel, még ha olyan elképesztő ötlettel is, hogy csináljunk filmet pénz, ismerettség és hozzáértés nélkül, de ha elég keményen és kitartóan dolgozik az ügyön, bizony tényleg bármit meg lehet tenni. A pénz dolgokra kell. Rájöttem, hogy ha már nincs pénz, akkor szerezzük meg a dolgokat, amire a pénzt költenénk. Ismerettséget az interneten ma már nem olyan nehéz szerezni. A hozzáértést pedig meg lehet tanulni, és azután már csak gyakorolni kell. Persze a film valószínüleg nem lesz tökéletes, sőt... De úgy gondolom, hogyha az alkotás őszinte, a történet összeáll, a minőség pedig többé-kevésbé elfogadható, akkor a közönség megbocsájtja a hibákat. De majd meglátjuk. Én és a kis csapatom elkövetünk mindent, ami csak telik tőlünk, hogy egy jó nulla-költségvetésű filmet adjunk a világnak.