Mint könnyű sóhaj...

Még mindig szeretem a kis versbetéteket a fejezetek elején A Tükörjáróban. Antal Józsefnek köszönthetem, hogy versformába öntötte a soraimat. "... mint könnyű sóhaj, az égnek rebben a fekete madár, s szóm elviszi legalább: – Jövök én is lassan! Kérlek, mondd meg az Istennek, ha már arra jársz: várjon még tovább…!/ ...– Árnyék! Fald föl hát önmagad! – parancsolom, s nyakára láncot vetek. De nem értem, ha – mint orkán a kőfalat – ledöntöttem nagysokára, a földre én hogy kerültem?/ …Az ősz, az ősz... Hideg szél dúl. RETTEGÉS és magány az ősz. És félek… Még mindig félek. A Sárkány az ablakon túl egyszerre jóbarát és bősz ellen. Itt bent fogy az élet.../ ...kétszer is elment ablakom alatt! Várt, csillogó, szurok szemmel – átkom tisztán látom! –, hogy elragadja alkalom adtán éltem, ha szunnyadok, vele gyönyörű halálom.../ ...ott, ahol meghalt az Idő hol az álmodó is álom, hol estébe fúl az este, nincs átkos múlt, áldott jövő. Nevét könnyű kitalálnom: a Túlságosan is Messze.../ ...hogy kitöltsem, tér született! Mi állt eddig, most mozogjon! A tágas teremtés ölén jóra vigyen végre a tett! Képből a kép felragyogjon, száz és ezer szilánk helyén.../ ... átkelve tűzön és vizen, megmerítkezve mély csendben elértem végre helyemet, az áldást és a fényt, hiszen kegyes megmentőm emeltem föl, a végső szót…"

Egyedül

Kérdezték, hogy tehetnek-e értem valamit. Hogy segíthetnek-e. Én mondtam nekik, hogy csak hagyjanak feküdni a hideg kövön és ne törődjenek velem, de nem értették és egyre többen érkeztek, és egyre többet kérdeztek. Egy idő után feladtam, és csak hagytam, hogy azt csináljanak velem, amit akarnak. Szúrós szagú kenőcsökkel kenték be lehorzsolt tagjaimat és ragacsos sötétzöld leveleket kötöztek törött szárnyaimra, majd pokrócokba és takarókba csavartak, és egy apró tüzet is raktak nekem, hogy az éjszaka hidegében meg ne fagyjak. Csak a csillagok ragyogtak az égen, de látványukat nem bírtam elviselni. Lehúnytam a szemem és égető tűzkönnyeket sírtam. Néhányan akkor énekelni kezdtek, mások pedig virágokat raktak rám.