Egyedül

Kérdezték, hogy tehetnek-e értem valamit. Hogy segíthetnek-e. Én mondtam nekik, hogy csak hagyjanak feküdni a hideg kövön és ne törődjenek velem, de nem értették és egyre többen érkeztek, és egyre többet kérdeztek. Egy idő után feladtam, és csak hagytam, hogy azt csináljanak velem, amit akarnak. Szúrós szagú kenőcsökkel kenték be lehorzsolt tagjaimat és ragacsos sötétzöld leveleket kötöztek törött szárnyaimra, majd pokrócokba és takarókba csavartak, és egy apró tüzet is raktak nekem, hogy az éjszaka hidegében meg ne fagyjak. Csak a csillagok ragyogtak az égen, de látványukat nem bírtam elviselni. Lehúnytam a szemem és égető tűzkönnyeket sírtam. Néhányan akkor énekelni kezdtek, mások pedig virágokat raktak rám.