Kispapa

Apa leszek. Igen. Igaz. Emerald drágám megtanulta magyarul, hogy ő most kismama, és ennek mintájára kitalálta, hogy én "kispapa" vagyok. Először mondjuk "kisapát" mondott, ami jobban hangzik, de ki kellet javítanom, hiába nem létezik a kifejezés sem így sem úgy. :) Hihetetlen dolog az egyébként, hogy hogyan képes megváltozni valóban minden egy perc alatt, főleg ha az ilyen jellegű változások nem előre eltervezettek. De nem csak az ember jövőképe változik meg, hanem az énképe, sőt gondolkozása is. Már nem idegesítenek a gyerekek az étteremben, akkor sem ha mindent összevissza dobálnak, mert az jut az eszembe, hogy néhány hónap múlva nekem is lesz egy ilyen és hogy az milyen jó. :) Most már tervezgetünk, elképzeljük, hogy ez lesz az lesz, és igen, gombóc van az ember gyomrában, de ez "jó gombóc", és az idegesség izgalom, és az ember a jövőt alig várja. Nem hittem volna egy néhány hete, hogy hamarosan így fogok gondolkozni. A szülőség egy távoli, homályos lehetőség volt, kívánatos, de semmiképpen sem azonnal elérendő állapot. Most azonban oly természetes a dolog, és olyan pozítív, hogy sohasem hittem volna. Hogyha most visszamennék egy-két hónappal ezelőttre és beszámolnék a jelenről az akkori önmagamnak, az a korábbi énem azt hinné, hogy ugratom. De nem. Minden úgy jó, ahogy van. Mindennek így kellett történnie. Most már tudom. És megköszönöm a sorsnak.