Monday, July 20, 2009

Csak a szépre emlékezem 7

Tehenek. Nem ez az első dolog, aminek Arizonával kapcsolatban az ember eszébe kéne, hogy jusson, de ott voltak mindenütt. Igen a szakadékok mentén, meredek hegyoldalakon mászkáltak, hogy hogyan, nem tudom, néha keresztbe feküdtek az úton, hogy alig lehetett kikerülni őket, egyszer egyikük pedig barátságosan elindult a kocsink felé szintén az út közepén, de sikerült nem elütnünk. Egyébként itt, Arizonában szálltunk meg a legjobb motelben az utunkon, aminek a hátsó terasza egy kisebb szakadékra nézett, és olyan tiszta volt, hogy le a kalappal. Itt néztük meg időtöltés gyanánt a tévében az "Ahová lépek szörny terem" című eposzt, ami sivatagi utazásaink után már nem is tűnt annyira nevetségesnek. De persze a legfontosabb említenivaló Arizonában, a mindenki által ismert Grand Canyon, ami valóban olyan hatalmas, hogy amíg nem láttad, nem tudod elképzelni. Gyönyörű, viszont tíz perc után meg lehet unni, merthogy nem csinál semmit. Mondjuk hozzáteszem, hogy a sasok azért ott köröznek, azokat lehet bámulni. Átvezettünk egy másik kilátó helyre, de ott is ugyanúgy nézett ki. Mindegy azért csináltunk egy képet rólam, hogy "gitárrommal a kezemben egy szakadékba nézek", merthogy a hangszer is utazott velünk, ha meg már szakadék, akkor Grand Canyon. Onnan tovább autókázva vágtunk át meglepetésként - merthogy nem számítottunk rá - Amerika egyik legnagyobb építészeti csodáján, a Hoover Damen, ami egy duzzasztó gát, hihetlenül nagy, és nagyon jól néz ki. Onnan már nem volt messze Las Vegas, ami a másik olyan dolog, hogy amíg az ember élőben nem látja, addig nem tudja elképzelni sem, hogy milyen. Merthogy pontosan olyan, mint a filmekben. Gyönyörű, tele van élettel, és csak a kaszinózásról szól. Itt egy kicsit (megjegyzendő pénzszűkében voltunk) félkarú rablóztunk, és hasonlók, egy kicsit még egy topless bárba is sikerült betévednünk :), aztán reggel tovább. Át a Mojave sivatagon (ami abban a régi "Parasite Eve" című játékban is volt) És be Los Angelesbe. Ott három hetet töltöttünk, nyugat Hollywood vendégeként, szegényen, de szabadon, majd vissza Floridába, egyenesen a 10-es úton, kitérő nélkül, talpra állni.
Az út Los Angelesig több mint tíz napig tartott, több mint háromezer mérföldet utaztunk, tizenegy államban voltunk és az életem eddigi legizgalmasabb kalandja volt. Utólag semmi pénzért ki nem hagynám, bár ma már talán nem így vágnék neki. De, ha a lehetőség hozza, és lehet menni, még egyszer megtenném.
Mondjuk most már lehet, hogy tényleg északot kéne bejárni.



Grand Canyon, Arizona



Hoover Dam, Arizona-Nevada határ



Las Vegas



Los Angeles



Hollywood Boulevard, Los Angeles



A Hollywood felirat, Los Angeles

6 comments:

  1. Milyen furcsa, hogy utolag (megha meg emlekszunk is ra), a sok rettegessel toltott remalom/ketsegbeeses nem szamit.

    ReplyDelete
  2. Lez: Miről beszélsz? Milyen rettegés? Ne törd össze a kedves olvasók illúzióit! :)

    ReplyDelete
  3. hali,

    ennek semmi koze ehhez az irashoz, de amint meglattam ezt a kepet valahogy Te jutottal eszembe: tabletta

    ReplyDelete
  4. egyebkent itt lehet szavazni az uj vilag 7 csodajara:
    http://www.new7wonders.com/

    ReplyDelete
  5. ... vagy a vilag uj 7 csodajara ;)

    ReplyDelete
  6. imehesz: köszi a képet. :) Az én hét csodám pedig: Amazon, Dead Sea, Galapagos, Grand Canyon, Great Barrier Reef, Halong Bay, Kilimanjaro.

    ReplyDelete