Csak a szépre emlékezem 4

A louisanai mocsárvidék gyönyörű. Ahogy az 55-ös út hosszú mérföldeken keresztül a mocsarak fölött, ciprus és egyéb fák között fut, az felejthetetlen. New Orleansból észak felé fordultunk, megálltunk Kentwoodban, Britney Spears szülővárosában, ami szó szerint három utcából áll, és nagyon lepukkant. Onnan tovább, újra Mississippibe kerültünk, ahol Jacksonban újra nyugat felé vettük az irányt, "legkedvencebb" államom: Texas felé! Don't mess with Texas. Hát igen. A helyiek mindenhol úgy néztek ránk mintha azonnal meg akarnának lincselni minket, és komolyan azon aggódtunk, hogy valami sheriff viccből elkap minket, és húsz évig a pincéjében tart fogva. Nem a Ramboban volt valami hasonló? Ja, Texasi láncfűrészes és társai... Simán megtörténhet. Egyébként annál nyomasztóbb, mint a végtelen texasi sivatagot nézni másfél napon keresztül, nem sok minden lehet. Lásd kép. A láthatáron zúzó viharok hálisten elkerültek minket, de mintha láttunk volna egy-két tornádót is ott a messzeségben. A Midland nevű városban szálltunk meg egyébként, ami olyan kihalt volt, hogy azt hittük, nem laknak ott emberek, és az sem dobta fel a dolgot, hogy utazásunk legmocskosabb moteljével is itt találkoztunk. Az ágy tetején aludtunk, mert nem mertünk a lepedők közé bújni, sem új ágyneműt kérni, a fejünk alá pedig hátizsákjainkat tettük. Reggel zuhi nélkül tovább, hiába, nem tehettünk mást. Ja, csaptelep sem volt a fürdőben, ha jól emlékszem, csak valami csőbe folyt a csapból a víz.
Kellemes változást hozott viszont Dallas, bár a helyiek ott sem lettek sokkal kedvesebbek. Szerencsére e "csodálatos" államban tett utazásunk sem tarthatott örökké, és onnantól kezdve újra már csak gyönyörű helyeken jártunk.
(Bónusz infó: Ha sivatagban jársz, NE chips és kóla legyen a túlélő csomagod! Higgy nekünk. :)



Louisiana-i mocsárvidék.



Texasi sivatag



Dallas, Texas