Wednesday, June 24, 2009

Szilánkok

Viharos hullámokon apró sirály pihen mit sem törődve a körülötte tomboló, haragos óceánnal. Fehérsége csupán röpke villanás a majdnem fekete vizen, de mégsem repül el, felveszi a ringás ritmusát, és bármilyen magasra dobják is a habok, ő nyugodt marad. Az őrjöngő káosz közepén elérhetetlen. Ez a sirály akarok lenni.

Nietzsche meglát egy a jégen eleső lovat. Odamegy, megöleli az állatot, majd összeesik. Soha többé nem lesz önmaga, megőrül.
A gyermek Sziddhárta meglát egy madarat, amint kiás egy férget a földből, majd pont mielőtt megenné, a madarat is egy nagyobb ragadozó kapja el. Sziddhárta megérti, hogy minden élő teremtmény a világon egymás életére tör, és könyörületesség ébred a szívében minden teremtett lény iránt.
Mi történt itt? Mi volt a különbség?

Hamvas azt mondta, hogy a kereszténység teljesíthetetlen feladat, ami az életet derékba töri, de amit mégis csinálni kell. Halálos kötelesség. De a lélek tökéletes felszabadulása.
Ramakrisna azt mondja, szabadon munkálkodni annyit jelent, mint nem várni jutalmat, és nem félni semmi büntetéstől.

Egy perc csend olyan jól esne.

1 comment:

  1. Légy az a sirály! Valahol a blogomban Hamvastól idézett valaki, nekem. Ezt most továbbadom, Neked:
    "Minden embernek meg kell hagyni, hogy önmaga lehessen, és legyen."
    Légy csodálatosan, végtelenül nyugodt, hiszen úgy is az lesz, aminek lennie kell! Eddig is úgy volt, csak talán nem tudatosítottad magadban. Kár feleslegesen rágódni, előre gondolkodni (én is gyakran ebbe a hibába esem), mert lesz ahogyan lesz. Általában a legjobban alakul.:)

    ReplyDelete