Atlanta

Amerikában minden állam egy külön világ. Legalábbis azok biztosan, amelyekben én jártam. Jellegzetes hangulatuk van, a domborzat, a növényzet más, az emberek mások, néha még a levegő is más. A nagyobb városokkal sincs ez így másképp. Jellegzetesek és a másikkal nehezen összetéveszthetők. Legalábbis a legtöbbjük. Miami csak egy van. Ugyanúgy Los Angeles, San Francisco, New Orleans, Chicago, Seattle és természetesen New York, meg mások is. Atlanta is csak egy van. Egyike azoknak a nagyvárosoknak, ahol a régi és az új keveredik, az "ősi" toronyházak mellett hiper-szuper építészeti csodák meredeznek. Ugyanúgy, a takaros kis "de szívesen élnék valamelyikben" típusú párszintes új házak mellett bizony megtalálhatóak régebbiek is, és olyan épületek is, amiket már le kellene bontani. De ami legjobban megfog Atlantában mai napig, az a felhőkarcolók. Szinte nincs két teljesen egyforma, a megszokott "kockaházak", hanem mindegyik más és más. A hiper-szuper, valóban furcsán megépített épületek mellett és között ott állnak az igencsak hangulatos öregebbek, némelyik akár gazdagíthatná Gotham Cityről alkotott képünket is. Éjjel pedig különböző színekkel vannak megvilágítva. Valahogy az egész belváros nagyon békés és hangulatos, csak hogy megöljem a Gotham-es képet, az ember egyből otthon érzi magát. Valahogy olyan kényelmes hangulata van az egész helynek. Mintha sohasem zajlana ott semmi igazán, nincs meg az igazi nagyvárosi hajsza, kivéve csak az autópályákon. Sajnos ezen házakról nincsenek fotóim, csak egy nyamvadt telefonos kép van, amit a hotel ablakából lőttem el. Ezen kívül pedig egy pár videó felvétel külön posztolva néhány évvel ezelőttről.

Atlanta Aquarium

Aquariumokat látogatni számomra mindig élmény, imádom a tengeri élővilágot nézni, természetesen csak biztonságos távolságból. Az atlantai Aquriumban van a világ legnagyobb belső akváriuma, több ezernyi halfajjal, többek között itt vannak a bálnacápák is, amiknek a kifejlett példánya átlaghosszúságra akkora, mint egy iskolabusz.

Atlanta Coca-Cola Factory

Érdemes azon elgondolkodni, hogy mennyire furcsa is az hogy egy fogyasztási cikk köré milyen kis kultúra kerekedett az évtizedek alatt. Múzeum van hozzá, műtárgyak, ereklyék, külön kis "művészeti" ág is, ja meg a reklámfilmek. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy gáz-e, hogy ez van, vagy sem, de ha nem akarunk nagyon belemenni, akkor tetszik a dolog. Hiába, a popkultúra az popkultúra. Egyébként a kóstolásnál becsületesen végigkóstoltam negyven Coca-Cola terméket, és tényleg valóban majdnem elhánytam magam, a "sugar rush"-tól pedig még órákig remektem.

Az állatkertes felvételt most nem posztolom, mert ahova feltöltöttem, azt otthon nem lehet megnyitni, vagy valami ilyesmi.