Hambla

"Hambla". Így hívja drága, egyetlen kislányom Hamvas Bélát. Van két Hamvas poszterem kiaggatva, onnan jött. Buddha neve pedig eddig "Bú" volt, de már pár napja "But". Cuki...

Nyertünk egy díjat!

Jó érzés volt megnyerni az első díjat (remélhetőleg lesz még :). Az a sok befektetett munka talán most már kezd megtérülni. Most már örülök, hogy megcsináltam a filmet. Sőt, talán kedvem szottyant egy újabbhoz is. De csak egy rövidfilmhez. Hmmm. Mi is legyen az?

Reggeli

A kislányom és én csendben reggelizünk. A szerelmem munkában, ma van az első napja. Jó ez. A nyugalom. A béke. A csend. Most nem rohanhatok, hajszolhatok tovább, meg kell állni, még ha csak egy percre is és élvezni a csendet. A reggelit. A kislányom és én. Jó ez.

Az álomhotel

Visszatérő álomhelyszín, olyan, amit már rengetegszer láttál, ismered különböző területeit, a színeket, szagokat, a mintát a szőnyegen. Ez az álomhotel, ami régen talán könyvtár volt, talán kastély, öreg, tömör, középkori monstrum, többszáz szobás, négy-öt-hat emeletes. Nem éppen idilli hely, inkább nyomasztó, még a hotelt körülölelő vidék is az, hiába a ragyogó tavaszi, kora nyári színek, az egész túl éles, nem szép, ijesztő. Az épület mögött az a jól ismert, átlátszó vízű tó, amiben aligátorok laknak, és ami külön is megállja a helyét, és ahol sok álommal ezelőtt lehetett menekülni a fogas bestiák elől. De a hotel más. Hátsó bejáraton, alagúton lehet bejutni a folyosóira, és itt ugyan nincsenen harsány színek, tavasz, vagy nyár, csak sűrű félhomály, dohszag, por és tömör szorongás. Az egész életveszélyes, a falak, padlók hullámoznak a szobákban, senkinek sem kéne itt lennie, de mégis nagy a jövés-menés, nagy álomalak-találkozó hely ez. Unokatestvéremet vezetem körbe mondván: - nézd csak, ez az a hely, amiről olyan sokszor álmodtam már, de mindig elfelejtem. Mások is jönnek, mexikói munkások jelennek meg a szobák állapotát felmérni, pedig bolondság az egész, a padló hullámzik, még belépni az ajtón is merő istenkísértés. Mutogatva próbálom felhívni az egyikük figyelmét az örökmozgó talajra, falakra, menyezetre, de ő csak nevet, mintha mindez nagyon is rendben lenne. Ő csak felméri a károkat. Nem nagy ügy. Egy nagyobb teremben, ami akár könyvtárszoba is lehetett régen, nyomorékok ebédelnek egy nagy asztalnál körben, gyengeelméjűek, fizikailag torzak, végtag nélkül, ijesztő arccal, fehér kórházi ruhában, kiabálva, hangoskodva, bűzölögve - innen hamar megyek/megyünk, rájuk nézni sem bírok. Egy hátsó, fehérre meszelt falú, de mégis koszos, poros személyzeti helységben magyar öregasszonyok trécselnek. Takarítónők, gondnokok, ápolók lehetnek, és amint belépek elkezdenek nekem magyarázni. Mindegy, hogy miről, ők jobban tudják. Nem sokra rá megjelenik a hotel "fantomja" is: szörnyeteg is, ember is, maszkot visel talán, szürke és magas. Az emlékezet próbálja eltörölni a képet, nem akarja látni, és az álom is itt törik meg, minden forogni kezd, mint hirtelen ébredéskor szokás, és a drágám kérdezi, hogy jól vagyok-e, mert hogy rázkódik az egész ágy. Jól vagyok - morgom és a másik oldalra fordulok. Csak a szívem ver hevesen. De jól vagyok. Ez az álomhotel - gondolom aztán, roppant nyomasztó, de mégis emlékezetes egy hely. Hogyan is feledkezhettem meg róla?

"Hogy csábít az üres papír az írásra. Talán semmi másért, csak hogy az elviselhetetlenül fehér teret valamiképpen befirkálja. Nincs nyugtalanítóbb, mint az olyan lap, amelyen nincs semmi, vagyis amelyen éppen a semmi van. A gyerek nem tud elviselni semmiféle papírt üresen. Megtölti. Mivel? Vonalakkal, ábrákkal, irka-firkával. Csak ne legyen üres." Hamvas Béla: Arkhai - Az észak-amerikai petroglifák.

Hold

Hogyha holnap fakó fényben égnék - hívjatok Holdnak és mutassatok rám nevetve - nem félnék többet én is nevetnék - majd madárrá változnék és repülnék keletre - Hogy én lássam meg először a felvillanó lángot - s hogy elmondhassam nektek milyen szép - és hogy nem hoz halált - csak több világosságot (1996)

A mű kozmikus magatartása

"Minden művészet kozmikus magatartást tár fel. A mű azt mutatja meg, hogy az alkotó az egész emberiség nevében milyen helyzetet foglal el a világegyetemben és azzal szemben. Ez a mű lényeg-pontja. Annyira az, hogy amint Valéry mondja: a kritika sohasem vonatkozik a stílusra, formára, hanem mindig erre a pontra: ezt veszi célba, ezt fogadja el, vagy utasítja vissza, mert a kozmikus állásfoglalás az egyedül fontos benne." Hamvas Béla: Arkhai - Indián szőttesek

Ketten

Ketten voltak. Pedig többen is voltak ott, fontos társak, de abban a pillanatban csak ketten voltak. Régi időkre emlékeztek, és a romos házra ahova annak idején belopóztak, és ami azóta fel lett újítva. A ház szép. De a romok eltűntek. Lehet, hogy sajnálják az eltűnt romokat. A romok igazak voltak. Igaziak. Őszinték. Az új fehér fal kell, hogy ott legyen, de semmit sem mond. Nem emlékezik. A romok emlékeznek. Ők ketten emlékeznek.

Magyarország...

...Jövünk.

Gyönyörködjünk!

Moziplakát a filmhez. Hát nem gyönyörű? Csigás Gábor alkotása, az eredeti fotókat Tim Maynard készítette. Nagyon szépen köszönjük.

Rövidhír a "filmvilágból"

Ez a filmkészítés tovább tart, mint valaha gondoltam volna. De nem baj, csak egyszer meglegyen. A zenegyártást újra kezdem az alapoktól, az ami már megvan valahogy nem a legjobb. Nem rossz, de jobb is lehetne. Akkor meg legyen jobb. Remélem hamarosan egy kis ízelítőt is tudok mutatni. Addig is, hallgassátok kedvenc filmzenéteket... Haha.

Egy hegy

A hegyi ember

"Hó takart, mint a hegycsúcsot, de mégsem fáztam.
Lassan tértem magamhoz, értetlenül, valahogy úgy, mintha akkor születtem volna a világra.
Kinyitottam a szemem, de olyan fényesség vett körül, hogy percekig csak hunyorogtam. Aztán, mire
a szemem hozzászokott a fényhez, láttam, hogy még mindig ugyanott ülök a hegyen, és bár a táj nagyjából
ugyanúgy nézett ki, éreztem, hogy sok idő eltelt.
Lassan mozdultam meg, vastag hó pergett le a tagjaimról, az arcomhoz nyúltam, és éreztem, hogy
szakállam nőtt, és bizony a hajam is jó hosszú.
Meg-meginogva felálltam, és nyújtóztam egyet. Csontjaim hangosan roppantak.
Egy utolsó pillantás vetettem a tájra, aztán tétován botorkálva elindultam lefelé."

Kódai Richárd: A tükörjáró

Akcio hos vagyok

Na jo nem, csak toltelek rossz fiu. Statiszta voltam egy rovidfilm forgatason mar egy jo ideje, de vegre elkeszult a mu. Ime itt van:

Contra rovidfilm

2:33-nal kozeli rolam, ahogy probalom szetloni a jofiukat.

Bemutato

A filmhez, amin dolgozom mar egy ideje. Enjoy.

Jenny's Book of Twilight

Eredeti boritoterv artwork a tukorjarohoz

Az eredeti fenykepet meg Lez keszitette 1997-ben rolam. A torott tukrot draga baratnom szolgaltatta, remelem nem lesz emiatt het ev balszerencseben resze. O keszitette az uj kepeket is, koszonet erte.

"Nick, Nick, kicsi Nick..."

Kedvenc moziplakat

Egy evvel ezelott...

...kezdtuk a forgatast a filmemhez. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan szalad az ido, mondjuk rengeteg dolog tortent is azota. Meg mindig nincs teljesen keszen, de alakul. A kulonleges effektusokon dolgozom eppen, utana meg hozza kell adni a zenet es kesz. Nagyjabol, persze meg aprosagok lesznek. Aztan mehet ki a vilagba. Mar alig varom.

Élnél-e itt?

Én igen. (Mondjuk hurrikánszezonban kétszer meggondolnám :)

Blog

Jól elmaradtam ezzel a bloggal. Valahogy fel kéne venni a fonalat. Kezdésnek talán egy véletlenszerű tájkép Burmából. Hogy miért? Nem tudom.