Két sárkány

Hálószobánk falán van egy kép ami két egymással küzdő sárkányt ábrázol. Már nagyon sok éve megvan, a néhány költözés alkalmával jött velem. A sárkányok kínai sárkányok, hosszú kígyószerű testtel, karmokkal, nagy szemekkel, busás szemöldökkel, bajusszal és szakállal. Egymásba gabalyodva küzdenek, örökre, hiszen egyik sem nyerhet. Vér is van, de a harc mégsem élet-halálra megy, inkább olyan mint egy tánc, arra megy hogy ki legyen felül. Ki legyen a domináns. Itt minden az uralomról szól. De nem hatalomvágyról. Túlélésről. Arról, hogy ennek így kell lennie. A világon minden élőlény küzd a fennmaradásért. De nem csak előlények, a világ erői is küzdenek, de nem a fennmaradásért, hanem uralomért. Megnyerik, aztán elvesztik. Küzdelmükből változás születik és idő, de hiába az oda-vissza folyó örök tánc-küzdelem, a végén semmi sem változik. Ez a nyugalom a mozgás mögött. A varázslat, hogy az idő csak illúzió, hiszen ami mozogni látszik valójában áll, vagyishogy a mozgás és állás egy és ugyanaz. Ezért csak egy kép. Egy állókép a mozgásról. Külön érdekesség még, hogy ha hunyorítok, a kép megváltozik és egy véres szájú gyilkos bohócot mutat. De ezt valószínűleg csak én látom.