Rohanás

Ész nélkül. Kicsit. Változásokat hozott a szél, bizony, kicsit talajvesztős érzés van, "Most mi lesz?" hangulattal megfűszerezve. Már több mint egy hete vezetek, kalandos, érdekes dolog ez, nem indult a kocsi néhányszor, gonosz egyedek pedig ellopták a CD-lejátszómat egyik éjszaka a ház elől, miközben én méterekre aludtam az eseményektől. A költözés is esedékes lassan, takarítani és pakolni kell, bár még nem álltam neki, nagyon időszerű. Érdekes, hogy amint költözéshangulat van, a régi ház, ahol oly sok évet töltöttem el, hirtelen idegennek és távolinak tűnik. Tényleg tovább kell lépni. Munkahelyen beütött egy váratlan ellenőrzés, ami újfent ráébresztett arra, hogy én ezt már így és itt nem akarom csinálni. Ott is váltani kell. A Magyarországi utazás úgy tűnik, hogy csúszik, anyagi gondok miatt. Nem nagyon örülök neki, jó lett volna, lenne kiszakadni a körforgásból egy kis időre. Szerkesztőm feltámadt és újra szerkesztünk, ha minden igaz idén is megjelenek egy magazinban, ugyanabban mint korábban. Jó lesz, de még sokára. Regényügyben nem jelentkezett a kiadó, de azért reménykedünk. Filmforgatókönyv nyögvenyelősen, de halad, lassan eljön az a feleszmélés is, hogy: mekkora fába vágtam a fejszémet! Sok meló lesz ez, hihetetlenül sok meló. Szóval változások vannak, fejlemények, némelyik kisebb, némelyik nagyobb lépésben, és hogy mi lesz a vége, senki sem tudja. És még milyen jó, hogy ez így van.

Mégsem lettem...

...Dracula. Lecsúsztam a meghallgatásról. De nem érzem túl nagy bajnak. Lesz még esélyem színészkedni ha nagyon akarom, biztos vagyok benne. De egyelőre nem sikerült. Nem mondhattam, hogy: I never drink... wine. De gagyi a cég, nem nagy dolog. Íme, döntsétek el magatok: www.redhourglassfilms.com

Kreatív túltengés

Van jogsi, van kocsi, van nő. Eddig jó. Pénz nincs, de majd lesz. Talán. Filmforgatókönyv lassan, de döcögősen halad, holnap meghallgatás, egy percre Dracula leszek. Kicsit gagyi a produkciós cég, kétségeim vannak. De, ha másnak nem, tapasztalatnak jó lesz. Újra online novellásköteten töröm a fejem, kiadni úgysem fogják a "rövidebb" írásaimat, akkor meg miért ne ingyen és bérmentve, mindenkinek? Régi regény első fejezetét kéne lefordíttatni és itt, Amerikában házalni vele, új regény folytatásához is megjött a kedv. De nem lehet mindent. Vannak félkész dalok is, és ötletek remixekhez is. De csak egy van belőlem. Forgatókönyv. Az az elsődleges. Aztán mi? Online novelláskötet? Azt mindenképpen szeretném. És fordíttatni is kéne dolgokat. Vélemények vannak? Őszinték.

Egy kis részlet a filmhez, szerkesztetlen, nem forgatókönyv formátumban:

"I drink my coffee with a lot of milk.
Mom drinks it like that too.
As I pour the milk in the coffee and I stir it, as it swirls it reminds me of a galaxy.
Milky way.
Where does that name come from anyway?
Then it reminds me of a hurricane as you would see it from above.
Sometime I long for natural disasters.
I can’t explain why.
Sometimes I catch myself wishing that something terrible would happen.
Something terrible, that would wipe out most of humanity, so the ones who remain, can start anew.
Maybe that’s why I like summer thunderstorms too.
They’re just so powerful.
They seem unstoppable.
Unstoppable forces of nature amaze me.
Sometimes I crave destruction.
Maybe I have a problem.
But then again: who doesn’t?"

Jenny's book of twilight

Ennyi

Eltűntem? Eltűntem. Engem nem zavar. Csajoztam, csajozok. Jól érzem magam. Az a magány már csak emlék, a sűrű, sötét és hideg űr ott a gyomor tájékán kellemes, meleg érzésekkel lett kitöltve. Kívül is, belül is tavasz van, volt, megújulás, újjászületés. Most már jön a nyár is, forróságát már előre érezzük. Beach, szabadidő, talán utazás. Boldog vagyok? Amennyire csak lehet. Problémák, nehézségek vannak, de sajnos úgy tűnik, hogy valamilyen formában és mértékig mindig is lesznek. Az az energia, amit az aggódásra fordítunk, azt mind fel lehet használni megoldás keresésére. És aggodalommal még soha senki nem oldott meg semmit. Változások jönnek, fel kell készülni. Magánéleti, talán munkahelyi, feltétlenül kreatív. Újabb inspirációk ébredtek, már nincs kifogás, menni kell tovább. Filmezni kell. Írni. Zenélni. Minden más hamis, másodlagos, valójában lényegtelen. Belegabalyodtam én is, mint mindenki a saját elvárások nevezetű végzetes csapdába, pedig, ha belegondolunk nagy része annak, amit szeretnénk, akarunk magunknak, valójában egyáltalán nem fontos és nélkülözhető. Legfőképpen az anyagi dolgok. De mások is. Most újra egy kicsit érzem azt a szabadságot, amit kilencvenhatban és kétezerben éreztem. Egy spirituális szabadság, a megújulás és újjászületés élménye. Nem olyan erős az érzés, de talán már soha nem is lesz olyan erős, akkoriban valóban nagy dolgok történtek. De most újra látok. Átlátok a szitán. Csak kicsit. De azt nagyon. Ennyi.

Ki van a képen?

Klikkelj ide!

Tibet

Lányszöktetés, Csengő csárda

Hogy mi minden történik Salgótarjánban?!