Thursday, April 22, 2010

Sunday, April 18, 2010

Magyar amerikaiak

Megdöbbentő, hogy mennyi magyar származású amerikaival találkoztam itt az elmúlt sok évben. Legalább tizenöt-hússzal, de lehet, hogy többel. Két volt csajomnak is csordogált magyar vér az ereiben, és egy nagyon jó barátom is félig magyar. De csak származásra, ezt hangsúlyoznom kell, ugyanis egy szót sem beszélnek magyarul, és nem is nagyon tudnak semmi különöset Magyarországról. Általában a nagyszülők egy része volt magyar, és bár a legtöbbjüknek kellemes emlékei vannak az akcentusos ősökről, itt meg is áll az egész. A mi fajtánk miután bevándorolt Amerikába, úgy tűnik nem nagyon akarja megőrizni a nyelvet, esetleg hagyományokat, vagy csak némi alapvető tudást az "őshazáról". Lehet rajta elmélkedni, hogy miért, de ennek a posztnak nem ez a lényege. Csak szerettem volna elmesélni, hogy milyen sokan vagyunk itt és mégsem. A házunk mellett lévő organikus boltban dolgozó hölgy csak annyit tud, hogy a neve magyarul Zsuzsi. Ennyi. Elmenne egyszer Magyarországra, mondja ő, de tudjuk, hogy valószínüleg sohasem fog. Csak tényt állapítok meg, tanulságot nem akarok levonni. Mindenki gondoljon erről, amit akar.
PS: Újabb verziót hallottam arra a szóra, hogy "schedule". Íme: "szkecsör".

Wednesday, April 14, 2010

Gyurma és varjú

Emerald rövid gyurmafilmjét már posztoltam a facebook-on egyszer, de ismétlés a tudás anyja. Íme: Emerald gyurmafilmje.

A másik egy rövid film, amit szintén posztoltam a facebook-on, tetszik, olyan kis aranyos. Enjoy: Lovefield.

Friday, April 2, 2010

Jenny

"Today was just like any other day at the sandwich shop.
The same people every morning, same faces, okay, maybe just some of them literally, but they still seem interchangeable.
They want their tall coffee, their morning bagels with cream cheese, their croissants. They want their little comfort for the few minutes while they eat their breakfast.
Every morning I try really hard to explain to myself why I am still working here.
I want my little comfort too and all these people annoy me.
But I pour them some coffee and I make their sandwiches and I smile.
I smile at them but they don’t know what’s going on inside my head.
They tell me how beautiful I am, but they don’t know how empty I feel on the inside. Every morning I wish really hard for it to end, I wish for something to happen, because I have no strength to change it."

(Jenny's book of twilight)

Egy kis részlet a filmforgatókönyből, inkább csak jegyzet egyelőre, szerkesztetlen, mások által komolyan átnézetlen.

Saturday, March 20, 2010

Már elnézést, de mi a faszom ez?! 2

Jobbtaxi?! Komolyan?! Hát tényleg ennyire barmok otthon az emberek?! Nemzeti nacionalizmus ott van, ahol szegénység találkozik butasággal. Szomorú, hogy idejutottunk. Ha esetleg mégis a Jobbik nyerne otthon, el sem tudom képzelni, hogy mennyire gáz lenne. Kiemelem a butaságot. A szegénységről tudunk. A lopásról és csalásról és gazemberségről is. De miért kell kultúrálatlan és ostoba embereknek hatalmat adni a kezébe? Mégha csak a hatalom ígéretét is. Mondjuk nem élek otthon, igaz. De nem azzal a gondolattal jöttem el, hogy igen talán tíz év múlva teljesen lakhatatlan lesz az ország. Őszintén sajnálok mindenkit, akinek otthon kell élnie. Ennyi, befejeztem. Erről többet nem tudok mondani. Jobbtaxiról fat.man-től tudok, köszi.

Monday, March 15, 2010

Már elnézést, de mi a faszom ez?!

"A munkahelyteremtéstől kezdve a segélyezés átalakításáig a Jobbik programjának számos ígéretet felsorolta a pártelnök, de részletesen csak azt fejtette ki, hogyan védenék meg a magyar földet a külföldiektől. Példabeszéde szerint a Salamon nevű német vásárlónak többek között gárdisták előtt kellene nyelvvizsgát tennie a Rigó utcában, egy perc alatt évszámokkal együtt, fordított sorrendben fel kellene sorolnia az Árpád-házi királyokat a mezőgadasági főiskola felvételijén, a végső szót pedig Morvai Krisztina államfő mondaná ki azzal, hogy kétféle, magunkfajta és magukfajta pecsétjéből az egyiket ráütné a kérelemre. "Hogy az EU mit fog szólni? Az minket nem érdekel, minket csak az érdekel, hogy mit szólnak a magyar emberek" - mondta Vona.

1848-ban az ország azt mutatta meg a világnak Vona szerint, hogy képes közös akarattal küzdeni az igazságért, a szebb jövőért. "Egész Európa minket csodált, mindenki magyar akart lenni" - mondta. Vona szerint az azóta eltelt, sokszor gyalázatos 162 év után a nemzet újra felébredt. "Itt vannak ebben a tömegben a jövő Rákóczijai, Petőfijei és Horthyjai, és arra várnak, hogy visszavegyék saját hazájukat" - mondta Vona, aki kijelentette azt is, hogy ezek a csillogó szemű fiatalok csak arra várnak, hogy április 11-én megint az asztalra csaphassanak."

Thursday, March 11, 2010