Javítsunk az általános zsidóképen :)

Esti Ginzburg

Ja, és mindenkinek boldog új évet!

Melyik Nirvana számban volt?

"Most people don't realize
That two large pieces of coral
Painted brown and attached to his skull
With common wood screws
Can make a child look like a deer."

Atlanta

Amerikában minden állam egy külön világ. Legalábbis azok biztosan, amelyekben én jártam. Jellegzetes hangulatuk van, a domborzat, a növényzet más, az emberek mások, néha még a levegő is más. A nagyobb városokkal sincs ez így másképp. Jellegzetesek és a másikkal nehezen összetéveszthetők. Legalábbis a legtöbbjük. Miami csak egy van. Ugyanúgy Los Angeles, San Francisco, New Orleans, Chicago, Seattle és természetesen New York, meg mások is. Atlanta is csak egy van. Egyike azoknak a nagyvárosoknak, ahol a régi és az új keveredik, az "ősi" toronyházak mellett hiper-szuper építészeti csodák meredeznek. Ugyanúgy, a takaros kis "de szívesen élnék valamelyikben" típusú párszintes új házak mellett bizony megtalálhatóak régebbiek is, és olyan épületek is, amiket már le kellene bontani. De ami legjobban megfog Atlantában mai napig, az a felhőkarcolók. Szinte nincs két teljesen egyforma, a megszokott "kockaházak", hanem mindegyik más és más. A hiper-szuper, valóban furcsán megépített épületek mellett és között ott állnak az igencsak hangulatos öregebbek, némelyik akár gazdagíthatná Gotham Cityről alkotott képünket is. Éjjel pedig különböző színekkel vannak megvilágítva. Valahogy az egész belváros nagyon békés és hangulatos, csak hogy megöljem a Gotham-es képet, az ember egyből otthon érzi magát. Valahogy olyan kényelmes hangulata van az egész helynek. Mintha sohasem zajlana ott semmi igazán, nincs meg az igazi nagyvárosi hajsza, kivéve csak az autópályákon. Sajnos ezen házakról nincsenek fotóim, csak egy nyamvadt telefonos kép van, amit a hotel ablakából lőttem el. Ezen kívül pedig egy pár videó felvétel külön posztolva néhány évvel ezelőttről.

Atlanta Aquarium

Aquariumokat látogatni számomra mindig élmény, imádom a tengeri élővilágot nézni, természetesen csak biztonságos távolságból. Az atlantai Aquriumban van a világ legnagyobb belső akváriuma, több ezernyi halfajjal, többek között itt vannak a bálnacápák is, amiknek a kifejlett példánya átlaghosszúságra akkora, mint egy iskolabusz.

Atlanta Coca-Cola Factory

Érdemes azon elgondolkodni, hogy mennyire furcsa is az hogy egy fogyasztási cikk köré milyen kis kultúra kerekedett az évtizedek alatt. Múzeum van hozzá, műtárgyak, ereklyék, külön kis "művészeti" ág is, ja meg a reklámfilmek. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy gáz-e, hogy ez van, vagy sem, de ha nem akarunk nagyon belemenni, akkor tetszik a dolog. Hiába, a popkultúra az popkultúra. Egyébként a kóstolásnál becsületesen végigkóstoltam negyven Coca-Cola terméket, és tényleg valóban majdnem elhánytam magam, a "sugar rush"-tól pedig még órákig remektem.

Az állatkertes felvételt most nem posztolom, mert ahova feltöltöttem, azt otthon nem lehet megnyitni, vagy valami ilyesmi.

Home lesz?

Ritkán jut el hír Magyarországról Amerikába, de ma reggel ezt pillantottam meg az AOL hírlapján: Hajléktalanok milliárdokat örökölnek.

A másik pont a témához kapcsolódó videót imehesz barátom küldte át valamelyik nap a magyar robinhudról. Nem akarok bántani senkit, tudom, hogy milyen nehéz sorsok lehetnek, de úgy tűnik, hogy "Servúdban" mindig lesz fröccs és cigaretta, és valakinek még mobiltelefonfityulára a fülében is fussa.

Ismét témához lazán kapcsolódva, a floridai hajléktalan egy külön ágazata az amerikai hajléktalannak, ugyanis köztudott, hogy Floridában az év nagy részében, vagy teljes egészében jó idő van, valamint nagy a gazdag (nyugdíjas) populáció. Szóval sokan ahelyett hogy bajlódnának a munkakereséssel, Foridába jönnek, és inkább kiállnak az utcasarokra kéregetni, és egyébként elég jól elvannak belőle. Napi jelleggel haladok el "csövik" mellett, van amelyik amikor kér pénzt, egyből egy ötöst kér (nem nagy összeg, de kéregetőnek az, meg ne ő szabja meg, hogy én mennyit adjak neki), mások biciklivel érkeznek a helyszínre, tiszta ruhában, frissen borotválva, máshol életerős fiatalember izompólóban áll az út szélén, na szóval kicsit elharapózott a dolog az elmúlt évben. Valóban nehéz munkát találni itt is, de aki akar, az tud, meg ne említsem a tizenkét-húszmillió illegálist, akik ugye "elvették az amerikaiak munkáját", de azt ugye elfelejtjük, hogy ha nem lenne rájuk szükség, akkor nem lennének itt. Ilyen egyszerű. Kereslet és kínálat.
Tanulság nincs, csak előjött a téma és gondoltam írok egy pár sort róla. Nincs bajom egyébként velük, illetve azokkal akik nem maguknak köszönhetik, az élet valóban bír kegyetlen lenni.

Finally, Time

"in this place
and in this case
finally
I am free

at this time
it's all mine
I can breathe
I can see

please, don't kill my dreams, my friend
just let me be

understand
I can't stand
loneliness
it's a mess

I am fine
the sunshine
I can feel
on my skin

gave up all the useless fights
it set me free

and if I could say just one word
let it be: finally"

(Richard Kodai: Finally)

"looking at the clouds
as they fly by
laying down
there is no sound

in deep silence
I can't pretend
this is the end
and I'm waiting to start again

I just can't win this
I'm running away from time
when will this journey end
will all the sadness be left behind

I'm trying to disappear
I'm running away from life
is my salvation far
oh, is there freedom at all

there is no sound
the clouds fly by
like the years
in my life

future left behind
forgotten dreams are lies
a dragon flies
there is no time"

(Richard Kodai: Time)

Link Az új kilencszámos demóalbumom utolsó két száma, az egyik egy régebbi költemény (Time), és személyes kedvencem, a másik vadiúj. A végleges sorrendet pár napon belül állítom be a myspace-en, ha már meghallgatták az újabb számokat is egy páran. Enjoy, mert mostanában nem lesz több új dal. Viszont lehet újra írni ezerrel! :)

Rövidfilmek

Elkezdtem rövidfilmeket nézegetni mostanában, hogy tanuljak belőlük, és hát találtam egy-két érdekeset. Kicsit túlságosan rövidfilm ízük van, de kreatívak, és jól meg lettek csinálva. Íme egy lista, akit érdekel, nem fontossági sorrendben.

Validation
Still life
Inside
Offside
My name is Lisa

Ami viszont abszolút profi és örök kedvenc: Makoto Shinkai huszonvalahány perces, díjnyertes rajzfilmje, amit megalkotó teljesen egyedül kreált a semmiből, ismét egy sikertörténet, amit érdemes megjegyezni.

Voices of a distant star trailer

Farkasmen

Új bemutató.