Promó kép

Hold me (I'm lost at sea)

"I haven't been myself lately
what else is new
can't even make myself
figure out what to do

guess I'm not allowed to see
guess I'm breathing ocean breeze
guess I really am just losing it

hold me
as tight as you can baby
don't let me go
I really need you now
help me
get over myself
I'm crazy
but you can make me fine

sinking deeper and deeper
I'm the ship
my captain has been dead
and fed to the fish

guess I'm not allowed to speak
guess I'm trying but won't heal
guess I really am just losing it

hold me..."

Richard Kodai: Hold me (I'm lost at sea)

Két héttel...

... és két nappal ezelőtt még egy képkocka sem volt a filmhez. Csak egy forgatókönyv, néhány próba felvétel meg egy csapat lelkes ember. Most több mint öt órányi anyag van, amiből dolgozni lehet, és még lesz hozzá. De még így is aggódom egy kicsit, hogy talán nem lesz elég. Hihetetlen egyébként, ahogy a dolgok összejönnek. Az ember előáll valamivel, még ha olyan elképesztő ötlettel is, hogy csináljunk filmet pénz, ismerettség és hozzáértés nélkül, de ha elég keményen és kitartóan dolgozik az ügyön, bizony tényleg bármit meg lehet tenni. A pénz dolgokra kell. Rájöttem, hogy ha már nincs pénz, akkor szerezzük meg a dolgokat, amire a pénzt költenénk. Ismerettséget az interneten ma már nem olyan nehéz szerezni. A hozzáértést pedig meg lehet tanulni, és azután már csak gyakorolni kell. Persze a film valószínüleg nem lesz tökéletes, sőt... De úgy gondolom, hogyha az alkotás őszinte, a történet összeáll, a minőség pedig többé-kevésbé elfogadható, akkor a közönség megbocsájtja a hibákat. De majd meglátjuk. Én és a kis csapatom elkövetünk mindent, ami csak telik tőlünk, hogy egy jó nulla-költségvetésű filmet adjunk a világnak.

Tőmondatokban

Nincs idő semmire.
Sokat dolgozom. Sok a külföldi vendég. Sok az akcentus. Némelyik nagyon vicces.
Van új kocsi. Fekete dzsip. Elég jól megy. Pedig már nem olyan fiatal.
Keresztanyám jön márciusban. Alig várom. De rossz is az időpont. Pont akkor forgatunk.
Emerald pocakja egyre nő. Jól áll neki. A baba már kezd rugdalózni. A nemét még nem tudjuk.
Filmet csinálunk. Kell sok helyszín. Sok munka. De nem baj. Sőt.
Robert Rodriguez könyve nagyon jó. Hihetetlenül inspiráló.
Forgatókönyvet újra átdolgozni. Megtervezni a forgatást. Beszerezni a kellékeket. Nem egyszerű.
Olvasni is kéne sokat. Tanulni filmezésről. Esetleg írni más dolgokat is. Jó lenne.
De nincs idő semmire.

Ízelítő

A drága, egyetlen főszereplőlánykám kiszivárogtatott egy kis ízelítőt a filmhez rossz hanggal, zene nélkül. Nem baj, most már így marad. Sőt lehet, hogy készül egy másik is ugyanúgy rossz hanggal, zene nélkül. Mert miért ne? :) Íme:



A címmel kapcsolatban pedig: még mindig nem találtam egyet, ami jobban illene, vagy jobban összefoglalná, hogy miről van szó. Még keresek, keresek, de lehet, hogy nem találok. Meg már az internet is egyre jobban ismeri a Jenny's Book of Twiligh-tot, a Google már magától kitölti, ha beírod, hogy Jenny's b... :) Lehet, hogy mégis meg kéne tartani?

Kispapa

Apa leszek. Igen. Igaz. Emerald drágám megtanulta magyarul, hogy ő most kismama, és ennek mintájára kitalálta, hogy én "kispapa" vagyok. Először mondjuk "kisapát" mondott, ami jobban hangzik, de ki kellet javítanom, hiába nem létezik a kifejezés sem így sem úgy. :) Hihetetlen dolog az egyébként, hogy hogyan képes megváltozni valóban minden egy perc alatt, főleg ha az ilyen jellegű változások nem előre eltervezettek. De nem csak az ember jövőképe változik meg, hanem az énképe, sőt gondolkozása is. Már nem idegesítenek a gyerekek az étteremben, akkor sem ha mindent összevissza dobálnak, mert az jut az eszembe, hogy néhány hónap múlva nekem is lesz egy ilyen és hogy az milyen jó. :) Most már tervezgetünk, elképzeljük, hogy ez lesz az lesz, és igen, gombóc van az ember gyomrában, de ez "jó gombóc", és az idegesség izgalom, és az ember a jövőt alig várja. Nem hittem volna egy néhány hete, hogy hamarosan így fogok gondolkozni. A szülőség egy távoli, homályos lehetőség volt, kívánatos, de semmiképpen sem azonnal elérendő állapot. Most azonban oly természetes a dolog, és olyan pozítív, hogy sohasem hittem volna. Hogyha most visszamennék egy-két hónappal ezelőttre és beszámolnék a jelenről az akkori önmagamnak, az a korábbi énem azt hinné, hogy ugratom. De nem. Minden úgy jó, ahogy van. Mindennek így kellett történnie. Most már tudom. És megköszönöm a sorsnak.

Megváltoztassam-e a címét a filmemnek? (és étterem)

A filmes parti jól sikerült, bár sokan nem tudtak eljönni különböző okok miatt. Az viszont gyönyörűen kitűnik, hogy egy nagyon lelkes csapatot sikerült összeszednem. Csak majd mindenkinek egyeztetni az idejét lesz rémálom. Nagyon nem követelőzhetek, hiszen mindenki ingyen dolgozik nekem. De jó lesz ez, bizony...
DE HA MÉGEGYSZER MEGKÉRDEZI VALAKI, HOGY A FILMEMNEK VAN-E KÖZE A TWILIGHT NEVŰ BORZALOMHOZ, AKKOR... De mondjuk naív vagyok. Csak azért mert nekem és az értelmesebb nagyközönségnek nem béna, metroszexuális vámpírok jutnak eszébe amikor azt az igenis túlságosan hétköznapi szót hallja, hogy "twilight", az nem azt jelenti, hogy a fantáziátlan tömeg nem arra fog egyből asszociálni. Hmmm. Ha megváltoztatjuk, nem azért mert nehogy becsapjuk a szegény tömeget, sokáig állni akartam a sarat, hogy csakazértis, de már meguntam. Ha változtatunk, akkor mire? Jenny's book of... Micsoda? Valaki ezeket az alternatívákat kínálta: Dusk, nightfall, night, sunset, darkness, shadows, gloom, Purgatory, etc. Mi legyen?
Más: Az étteremben, ahol most dolgozom, a rengeteg külföldi vendég, aki megfordul, mind filmes akcentussal beszél. De erről bővebben legközelebb.