Kreatív túltengés

Van jogsi, van kocsi, van nő. Eddig jó. Pénz nincs, de majd lesz. Talán. Filmforgatókönyv lassan, de döcögősen halad, holnap meghallgatás, egy percre Dracula leszek. Kicsit gagyi a produkciós cég, kétségeim vannak. De, ha másnak nem, tapasztalatnak jó lesz. Újra online novellásköteten töröm a fejem, kiadni úgysem fogják a "rövidebb" írásaimat, akkor meg miért ne ingyen és bérmentve, mindenkinek? Régi regény első fejezetét kéne lefordíttatni és itt, Amerikában házalni vele, új regény folytatásához is megjött a kedv. De nem lehet mindent. Vannak félkész dalok is, és ötletek remixekhez is. De csak egy van belőlem. Forgatókönyv. Az az elsődleges. Aztán mi? Online novelláskötet? Azt mindenképpen szeretném. És fordíttatni is kéne dolgokat. Vélemények vannak? Őszinték.

Egy kis részlet a filmhez, szerkesztetlen, nem forgatókönyv formátumban:

"I drink my coffee with a lot of milk.
Mom drinks it like that too.
As I pour the milk in the coffee and I stir it, as it swirls it reminds me of a galaxy.
Milky way.
Where does that name come from anyway?
Then it reminds me of a hurricane as you would see it from above.
Sometime I long for natural disasters.
I can’t explain why.
Sometimes I catch myself wishing that something terrible would happen.
Something terrible, that would wipe out most of humanity, so the ones who remain, can start anew.
Maybe that’s why I like summer thunderstorms too.
They’re just so powerful.
They seem unstoppable.
Unstoppable forces of nature amaze me.
Sometimes I crave destruction.
Maybe I have a problem.
But then again: who doesn’t?"

Jenny's book of twilight

Ennyi

Eltűntem? Eltűntem. Engem nem zavar. Csajoztam, csajozok. Jól érzem magam. Az a magány már csak emlék, a sűrű, sötét és hideg űr ott a gyomor tájékán kellemes, meleg érzésekkel lett kitöltve. Kívül is, belül is tavasz van, volt, megújulás, újjászületés. Most már jön a nyár is, forróságát már előre érezzük. Beach, szabadidő, talán utazás. Boldog vagyok? Amennyire csak lehet. Problémák, nehézségek vannak, de sajnos úgy tűnik, hogy valamilyen formában és mértékig mindig is lesznek. Az az energia, amit az aggódásra fordítunk, azt mind fel lehet használni megoldás keresésére. És aggodalommal még soha senki nem oldott meg semmit. Változások jönnek, fel kell készülni. Magánéleti, talán munkahelyi, feltétlenül kreatív. Újabb inspirációk ébredtek, már nincs kifogás, menni kell tovább. Filmezni kell. Írni. Zenélni. Minden más hamis, másodlagos, valójában lényegtelen. Belegabalyodtam én is, mint mindenki a saját elvárások nevezetű végzetes csapdába, pedig, ha belegondolunk nagy része annak, amit szeretnénk, akarunk magunknak, valójában egyáltalán nem fontos és nélkülözhető. Legfőképpen az anyagi dolgok. De mások is. Most újra egy kicsit érzem azt a szabadságot, amit kilencvenhatban és kétezerben éreztem. Egy spirituális szabadság, a megújulás és újjászületés élménye. Nem olyan erős az érzés, de talán már soha nem is lesz olyan erős, akkoriban valóban nagy dolgok történtek. De most újra látok. Átlátok a szitán. Csak kicsit. De azt nagyon. Ennyi.

Ki van a képen?

Klikkelj ide!

Tibet

Lányszöktetés, Csengő csárda

Hogy mi minden történik Salgótarjánban?!

Voodoo mama

Voodoo mama

...by Emerald.

Magyar amerikaiak

Megdöbbentő, hogy mennyi magyar származású amerikaival találkoztam itt az elmúlt sok évben. Legalább tizenöt-hússzal, de lehet, hogy többel. Két volt csajomnak is csordogált magyar vér az ereiben, és egy nagyon jó barátom is félig magyar. De csak származásra, ezt hangsúlyoznom kell, ugyanis egy szót sem beszélnek magyarul, és nem is nagyon tudnak semmi különöset Magyarországról. Általában a nagyszülők egy része volt magyar, és bár a legtöbbjüknek kellemes emlékei vannak az akcentusos ősökről, itt meg is áll az egész. A mi fajtánk miután bevándorolt Amerikába, úgy tűnik nem nagyon akarja megőrizni a nyelvet, esetleg hagyományokat, vagy csak némi alapvető tudást az "őshazáról". Lehet rajta elmélkedni, hogy miért, de ennek a posztnak nem ez a lényege. Csak szerettem volna elmesélni, hogy milyen sokan vagyunk itt és mégsem. A házunk mellett lévő organikus boltban dolgozó hölgy csak annyit tud, hogy a neve magyarul Zsuzsi. Ennyi. Elmenne egyszer Magyarországra, mondja ő, de tudjuk, hogy valószínüleg sohasem fog. Csak tényt állapítok meg, tanulságot nem akarok levonni. Mindenki gondoljon erről, amit akar.
PS: Újabb verziót hallottam arra a szóra, hogy "schedule". Íme: "szkecsör".