Örökkön és még tovább

"Ford indián romok között tért magához egy szakadék mélyén. A délelőtti nap melegen sütött le rá, de a szél azért egy kicsit harapós volt.
– Hogy a fenébe kerültem én ide? – gondolta. Felült lassan, mire lüktető fájdalom áradt szét koponyájában.
Összeszorította a fogát és végignézett magán. Felsőruházata vértől volt mocskos. Az egész teste horzsolásokkal volt tele.
– Mi a fene történt velem? – próbált visszaemlékezni, de utolsó emléke azt volt, hogy Aphroditével csókolóznak a kocsiban.
– Istenem! – most már kezdett kicsit pánikba esni. – Remélem jól vannak! Mondjuk nem sok bajuk lehet...
Feltápászkodott és véletlenül ledöntött egy többszáz éves falat.
– Affrancba! Ezért még le is csukhatnak...
Ahogy kitántorgott a romokból, lábnyomokat pillantott meg a homokban.
– Aha. Tehát úgy jöttem ide.
Megmaszírozta a halántékát, de a mozdulattól csak még élesebb fájdalom hasított a fejébe.
– Csak követnem kell a nyomokat... Visszafelé – gondolta. – Biztosan ott lesz a kocsi... Gondolom lezuhantunk...
Minden egyes lépésnél fájdalom nyilalt a bal combjába, egy óriási vágás éktelenkedett rajta. Rögtönzött kötést rakott rá szakadt ingjéből, kabátját pedig jól összehúzta magán.
Ahogy haladt, az út egyre hosszabbnak tűnt visszafelé, végül pedig már a nyomok is eltűntek, ahogy kavicsosabb részre érkezett.
– Na, most akkor mi van? – mondta ki fennhangon, és azon kezdett el tűnődni, hogy menjen-e tovább. A fáradtság és a fájdalom egyre jobban legyűrte, már olyan porcikái is kezdtek sajogni, amiknek eddig semmi bajuk nem volt.
– A francba! – gondolta. – Ha most lefekszem, akkor nekem biztosan annyi... Azt pedig nem akarom, hogy keselyűk lakmározzanak belőlem. Milyen hülyén néznék ki utána!
Így hár erőltette tovább a túrát, pedig már azt sem tudta, hogy még mindig jó irányba megy-e.
Meseszép, képeslapra illő sziklák, barlangok mellett haladt el, egy idő után pedig elkezdett halucinálni. Azt képzelte, hogy hiénák követik és csak azt várják, hogy végre összeessen és akkor belakmároznak. De ő nem akarta megadni nekik ezt a szívességet. Hátra-hátra kiáldozott, köveket dobott a képzelt üldözőkre.
De egy idő után nem bírta tovább, elesett. A fájdalom akkor akadálytalanul áradt szét az egész testén, ő pedig úgy döntött, hogy feladja.
A napfény csak egy pászmában világított le a szakadék mélyére, egyébként körben félhomály volt. Le-lecsukódó tekintete előtt istennő lépett ki a fénypászmából és mosolyogva felé tartott.
Ford felkészült a halálára.
A látomás akkor megállt felette és egy óriásit lekevert neki.
Ford riadtan ült fel. Az istennő Aphrodité volt.
– Nem alhatsz el! – mondta a lány neki. – Gyerünk kelj fel! Ki kell másznunk innen.
– Drágám, te vagy? – nyögte a férfi halványan mosolyogva. – Azt hittem, hogy egy istennő vagy, aki elvisz a halál birodalmába.
– Ne beszélj már badarságokat! Tudod jól, hogy nincsenek látomások a halálban, nincs fény az alagút végén, nincsenek angyalok, nincs Isten. Mindenki tudja.
Ford megrázta a fejét.
– Pedig szerintem, igenis istennő vagy!
A lány hasztalan próbálta felrángatni.
– Köszönöm drágám, de inkább próbálj felállni valahogy. Ki kell jutnunk innen, orvosi segítségre van szükséged!
Ford nagy nehezen felállt, de majdnem teljes testsúlyával Aphroditére támaszkodott.
– Ben bácsi hol van?
– Nem tudom. De biztosan jól van. Lehet, hogy ő már kimászott.
Ford egy nagyot sóhajtott és lassan lépkedni kezdett.
– Szóval, mondd csak el drágaságom, hogy mi is történt.
Aphrodité megköszörülte a torkát.
– Nem láttam a tehenet, aztán amikor megláttam már majdnem túl késő volt. Félrekaptam a kormányt, de lecsúsztunk az útról.
Ford megtorpant.
– Ezt mondd el még egyszer – mondta hideg hangon.
A lány bosszúsan fújt egyet.
– Tehén az út közepén. Kormány félre, kocsi le a szakadékba – gúnyolódott. – Egyébként nem tudtam, hogy ennyire északra is feljönnek, azt tudom, hogy Arizona tele van velük. Mindenhol ott mászkálnak.
A fiatal ember hallgatott egy darabig.
– Kurva tehén! – közölte végül, és tovább botorkáltak."

(Kódai Richárd: Örökkön és még tovább - Régebben "Míg a halál össze nem hoz" címen futott, de az már nem jön be annyira. Ez is változhat még.)

Ááááááááááá!

Ha ez nem flashback, akkor nem tudom mi... :)

Tegezés, magázás

Oké, oké, nem értem én már a magázódást annyira, itt kint ugyanis mindenki tegeződik, ami az eleje felé még furcsa volt, mármint, hogy letegezni valakit, aki harminc évvel idősebb az embernél, de hamar hozzá lehet szokni. Ám, ez Amerikában van! Itt nagyjából mindenki egy cipőben van, ugyanazért van itt, és lazán vagy szorosan a külföldre szakadt közösség része. Érdekes az is, hogy évekig készültem arra, hogy majd ha hazamegyek magáznom kell majd embereket, és féltem, hogy nem fog menni, de meglepő módon könnyen jött, szemem sem rebbent. Itt kint viszont nem tudnám megtenni. Legalábbis nem olyanokkal, akik dolgozni jönnek. Ismerősök rokonait, akik látogatóba jönnek azért magázzuk. Szóval ezek után mondja el nekem valaki, hogy olyan országos szolgálatások, mint például a freemail, és mobiltelefon szolgáltatók miért fogják és tegezik le a népeket? Nem udvariatlanság ez? Engem nem zavar ugyan, de ha hetvenéves papa lennék, nem venném szívesen. Szóval hogyan van ez? Fiatalosodunk otthon vagy csak butulunk? Celeb és szingli? Helyesírási és fogalmazási hibák a netes cikkekben?
És még én tartok attól, hogy egy nap talán elfelejtek magyarul normálisan. Lehet, fölöslegesen.

Újabb néhány szó

Tudja-e valaki, hogy ezek a szavak mit jelentenek: geccsolni, pénecolni?
Más kiejtésbeli példák: vasklóz (wash clothes) - ez még oké, de többesszáma: vasklózok! :); hentáló (hand towel); cseka (check out - olyan szoba, amiből kiköltöztek); sztéjó vagy sztéjós szoba (stay over - olyan szoba, amiben maradnak még tovább)
De csak, hogy ne csak a magyarokat szapuljam, ma reggel rám köszönt egy biciklis (!) a hídon mondván: Mónying! :) Na, az egy lengyel nénike lehetett.

Morzsák

- Néhány napja vettem egy viharvert kocsit. Ütött is, kopott is, kicsit zörög, de elsőnek jó lesz. Már csak jogsi kell és biztosítás. :)
- Olyan tettvágy van bennem, hogy el sem hiszem. Írni és filmezni akarok, most, most, mindent. Egy írói honlapot szeretnék magamnak (meg is lesz). Küldeni a (két) lefordított novelláimat amerikai magazinoknak. Elintézni, hogy valaki kiadja már végre a regényemet Magyarországon. Ezenkívül helyszín vadászatot akarok tartani. Meghallgatást színészeknek. Szórakozni kamerákkal. Vágni a filmet.
- Találtam jó kolbászt, elnézést: "bratwurstot" a Publixban (bevásárlóközpont, főleg kajás). Illetve még nem tudom, hogy jó-e, mert még most sül. Itt a kolbászok egyébként nagyrészt olaszos jellegűek, amik annyira nem ízlenek. Múltkor mondjuk ettem lengyel kolbászt, az is nagy volt, de bratwursttól most csodákat várok. Ja, sikerült rábukkani májashurkára is nem olyan rég a Walmartban (másik bevásárlóközpont), ami ugyan csípős (cajun style), mint az állat, de nekem mégis mennyország volt. :)
- Nem utálom annyira a munkahelyemet, mint gondoltam volna egy hét vakáció után. De ez még bármikor megváltozhat. :)
- Szombaton ki kell rúgnom valakit, amit utálok, de hát mi a francért kell az emberkének lopnia a munkatársaitól? Hivatalosan nem tudjuk bizonyítani (illetve senki nem akar rendőrségi ügyet), úgyhogy azt kell mondanom neki, hogy nincs pénz az ő pozíciójára többé. Nézni fog, mint a moziban, de nem érdekel. Kis genyó, ne az én hotelemben bűnözzön.
- A napokban megnéztem a Jurassic Park első, második és harmadik részét. Az első király, de a másik kettőt fölösleges volt megcsinálni. Vagy valami mást is kitalálhattak volna hozzá.
- Tényleg lesz Ghostbusters 3? :)

Ari rövidfilm

Signs.

Magyarán szólva

Az elmúlt kilenc évben mindenféle túlzás nélkül néhány száz magyarral dolgoztam, ismerkedtem meg, buliztam, futólag találkoztam az USÁ-ban. Egyéb mindenféleképpen érdekes megfigyeléseket mellőzve, ezúttal a magyar nyelvvel, nyelvhasználattal kapcsolatos tapasztalataimat szeretném egy kicsit összegezni. Íme:
1. Én ennyi féle tájszólást még életemben nem hallottam, mint itt Amerikában. Nincs ezzel semmi baj, mindenki úgy beszél, ahogy tud, de mindenképpen érdekes, hogy volt olyan, hogy beszélgettem valakivel a saját anyanyelvemen, de nem mindig értettem, hogy mit is mond.
2. Az előzőhöz szorosan kapcsolódóan: olyan kifejezések használata, amit ha megszakadok se tudom, hogy mit jelent. Mások ismerősen csengenek, de nem használom őket. Csak néhány példa (sajnos nem emlékszem mindegyikre, pedig szeretnék): foncsik, furik, tallu, tajju, leöltözni, levonó, zsizsa, pulya, vánkos, tűrni (hajtani értelemben)... És még sokan mások.
3. Érdekes az is, ahogy angol szavak beépülnek a magyar nyelvbe, sokszor még a hangzást is teljesen eltorzítva. Például:
- Offos vagyok. (Szabadnapos. Mindenki használja, ki tudja miért. Én is.)
- Busy vagyok. (Elfoglalt vagyok. Nem érek rá. Szintén mindenki használja.)
- Busy nap volt. (Forgalmas, zsúfolt. Munkahelyen, főleg éttermekben, hotelekben számító kifejezés.)
- Slow nap volt. (Lassú, nem forgalmas)
- A depositot be kell fizetni. (Lakásbérlésnél különdíj, előleg)
- Megnézted a schedule-t? (Heti munkabeosztás)
És az érdekesebbek, bár ezek inkább egyedi esetek ( az is különös, hogy ahhoz, hogy magyarítsunk egy kifejezést, néha plusz hangokat kell hozzáadnunk):
- Megnézted a szkecsölDöt?
- A belmenTek ott mászkálnak a folyosón. (Bellman-ek. Poggyászhordók hotelekben)
- Hívd a métEnenszt! (Maintenance. Karbantartók. Itt pluszban kiesett egy "n" is.)
- Hívd az endzsinerit! (Engineering. Karbantartók előkelőbb hotelekben. Ebben az esetben hangok tűnnek el a szó végéről)
- Egész nap dipklingeztünk. (Deep cleaning, valami nagyon furcsa módon)
- Neked van szócsölöd? (Social-öd. Social security number, az itteni TB szám)
(Több most nem jut eszembe, de majd ha jön, posztolom.)
4. Sokan azt is nehezen értik meg, hogy csak ezért mert néhány szó létezik a magyar nyelvben is, attól még nem úgy kell kiejteni: dollár, zéró, no problém (itt mondjuk legalább levágták az "a"-t a végéről).
5. Meg nem tudnám számolni, hányszor kellett fordítanom élőszóban az évek alatt hány embernek, de bőven többször, mint akárkinek, akit ismerek. A mai napig kedvencem az hogy: "Te Ricsi, hogy van az, hogy nokedliszaggató angolul?" Az a baj, hogy ezek nem nagyon ragadtak meg, túl sok volt belőlük. Csak még egy pár: réteslap, bejgli, túró rudi, rántás, pálinka.
6. Senkit nem akartam negatív színben feltűntetni, leszólni ezzel a poszttal, akik nem beszélnek angolul, azok nem beszélnek angolul, de azt soha nem fogom megérteni, amikor emberek magyarul beszélnek olyanokhoz, akik magyarul egy szót sem tudnak. Munkatársakhoz, főnökökhöz, vendégekhez a hotelban, ahol dolgoznak, eladókhoz a boltban, benzinkúton. Minden egyes ilyen alkalomkor feláll a szőr a hátamon, és utólag természetesen megint az amerikai a hülye, mert ugyan már miért nem érti, hogy ő mit akar. A jelenség inkább a középkorútól felfelé jelentkezik, de előfordult már, hogy fiatalokat is hallottam külföldieknek magyarul magyarázni.