A tegnap esti Nine Inch Nails koncert egy életre szóló élmény volt. Még annak ellenére is, hogy a West Palm Beach-i közlekedés megszivatott minket így sajnos az első két számról lecsúsztunk (Home, Somewhat damaged):(((, és ráadásként a zenekart is megszivatták, így hiába tapsoltuk őket vissza ezerrel, nem tudtak újra kijönni, mert valami okostojás szaki elcseszett valamit a cuccal. De így is rendkívüli élmény volt, olyan ínyencfalatokkal, ami még az igazán tökös NIN fanoknak is odavágott. Hallhattunk sosemvárt meglepetéseket (Last, Heresy, Metal...), és számok remixverzióit (Piggy, The becoming, Right where it belongs... másként), és mindezek mellett minden hihetetlenül szólt, és látszott, hogy a zenekar oltári jól érzi magát. Szóval mindent összetéve a kicsit rövidkére sikeredett koncert örökre emlékezetes marad, és ezúton hívom fel mindenki figyelmét arra, hogy menjen el a Budapestire, mert lehet, hogy soha többet nem teheti már majd meg. :(
Készítettem egyébként videófelvételt is a koncert nagy részéről, de sajnos a Google már nem engedi, hogy több videót feltöltsek, úgyhogy kell találnom egy másik oldalt erre a célra. Ha van javaslat, szívesen veszem.
A végére pedig egy újabb találós kérdés: Egy híres brit énekes melyik számát hallottam tegnap este a NIN-től, ami egyébént az amerikaiakról szól. Igen, kitaláltátok! :)
Saturday, May 9, 2009
Thursday, May 7, 2009
Korszellem
Lehet, hogy többen ismerik már a következő filmet, de érdemes megnézni azoknak is akik még nem találkoztak vele, még ha több részletben is: Korszellem. Abban az esetben is, ha esetleg nem értesz egyet mindennel a filmmel kapcsolatban, MINDENKÉPPEN EL FOG GONDOLKODTATNI, és utána egy-két dolgot másképp fogsz látni.
Földboszorka és világvége
Az egyik kedves beosztottam pogány vallású. Mikor először említette, nem tudtam igazán, hogy az mit is jelent, amíg el nem magyarázta, hogy olyan boszorkányosdit játszanak, közismertebb nevén ez a Wicca, de amúgy a pogány vallásnak vannak más ágai is. (Mint ahogy azonbelül a Wiccának is, ha jól vettem ki.) Rituáléikat a vadonban tartják, éjszaka természetesen, a Hold állásához igazodva. Egyik tagjuk telkén űzik az ilyesmit, ami a vad erdő egy része, pogánykörrel, szimbólumokkal és hasonlókkal felszerelve, és másnap kedves beosztottam alig bírja a munkáját ellátni. Ő egyébként saját bevallása szerint csak föld(i) boszorka (earth witch), merthogy konkrét mágiát nem használ, csak növényeket, különböző bűbájos tárgyakat, és eljár a rituálékra. Aki varázsol is, az a Wicca.
Szóval múlt héten egyszer csak bejelenti nekem, hogy ősszel költözni akar valahova északra, egy pogány vallású faluba. Jól van, mondtam erre neki, gondolva magamban, hogy addigra én már valószínűleg egy másik munkahelyen leszek úgyis. Milyen faluba? – kérdeztem rá azért mégis, az illendőség kedvéért. Akkor elmagyarázta, hogy olyan teljességgel önellátó közösség ez, amelyik a 2012-es világvégét hivatott túlélni, ellentétben az emberiség többi részével. Jól hangzik – mondtam én erre, mert hirtelen nem tudtam mást kitalálni.
A maja indiánok naptára szerint a világvége 2012-ben jön el, erről egy filmet is megnézhetünk hamarosan. Különösebben nem gondolkoztam el ezen a dolgon, egészen az említett beszélgetésig.
Utánanézve a dolognak a neten kétféle verziót is találtam, hogy hogyan lehet „vége” a világnak az adott évben: az egyik a Föld mágneses pólusainak helycseréjét jelölte meg oknak, a másik egy nagyon erős napkitörést. Mindkét esetben iszonyú természeti katasztófák várhatók, a második esetben pedig a légkör felperzselődése is lehetséges.
Az említett közösség tagjai minden vagyonukkal beszállnak, de közösen építik egymás házait, alattuk az elengedhetetlen bunkerrel, teljesesen önellátóak, saját napelemeik, generátoraik, stb. vannak, szóval mindenféle szempontból a világtól (elvileg) függetlenek. Ami valójában meglepett az nem ez volt, hanem az, hogy (ha minden igaz) valójában több száz ilyen épülő, vagy már meglévő kis közösség van, nemcsak pogány verziók, de mindenféle keresztény, sőt vallásfüggetlen változatok is.
Megbolondultak ezek az emberek? – gondoltam akkor. – Vagy tudnak valamit, amit én nem?
Mert hogyha tényleg csak három év van hátra az egészből, akkor mi a fenének kínlódok én itt munkával és egyebekkel? De most tényleg?
Azóta, az elmúlt több mint egy hétben egyébként már megnyugodtam és úgy vagyok vele, hogy lesz, ami lesz. Úgysem tehetünk semmit ellene.
De ha tényleg bajok lesznek, akkor készülj földboszorka, mert ott fogok kopogtatni az ajtódon!
Szóval múlt héten egyszer csak bejelenti nekem, hogy ősszel költözni akar valahova északra, egy pogány vallású faluba. Jól van, mondtam erre neki, gondolva magamban, hogy addigra én már valószínűleg egy másik munkahelyen leszek úgyis. Milyen faluba? – kérdeztem rá azért mégis, az illendőség kedvéért. Akkor elmagyarázta, hogy olyan teljességgel önellátó közösség ez, amelyik a 2012-es világvégét hivatott túlélni, ellentétben az emberiség többi részével. Jól hangzik – mondtam én erre, mert hirtelen nem tudtam mást kitalálni.
A maja indiánok naptára szerint a világvége 2012-ben jön el, erről egy filmet is megnézhetünk hamarosan. Különösebben nem gondolkoztam el ezen a dolgon, egészen az említett beszélgetésig.
Utánanézve a dolognak a neten kétféle verziót is találtam, hogy hogyan lehet „vége” a világnak az adott évben: az egyik a Föld mágneses pólusainak helycseréjét jelölte meg oknak, a másik egy nagyon erős napkitörést. Mindkét esetben iszonyú természeti katasztófák várhatók, a második esetben pedig a légkör felperzselődése is lehetséges.
Az említett közösség tagjai minden vagyonukkal beszállnak, de közösen építik egymás házait, alattuk az elengedhetetlen bunkerrel, teljesesen önellátóak, saját napelemeik, generátoraik, stb. vannak, szóval mindenféle szempontból a világtól (elvileg) függetlenek. Ami valójában meglepett az nem ez volt, hanem az, hogy (ha minden igaz) valójában több száz ilyen épülő, vagy már meglévő kis közösség van, nemcsak pogány verziók, de mindenféle keresztény, sőt vallásfüggetlen változatok is.
Megbolondultak ezek az emberek? – gondoltam akkor. – Vagy tudnak valamit, amit én nem?
Mert hogyha tényleg csak három év van hátra az egészből, akkor mi a fenének kínlódok én itt munkával és egyebekkel? De most tényleg?
Azóta, az elmúlt több mint egy hétben egyébként már megnyugodtam és úgy vagyok vele, hogy lesz, ami lesz. Úgysem tehetünk semmit ellene.
De ha tényleg bajok lesznek, akkor készülj földboszorka, mert ott fogok kopogtatni az ajtódon!
Wednesday, May 6, 2009
Sunday, May 3, 2009
Saturday, May 2, 2009
Egy újabb részlet
"A tornádó délelőtt tizenegy körül érkezett, zúgását már messziről lehetett hallani.
Dél felől jött, ahol ritkábban álltak a fák. Az eső nem esett, még csak nem is szemerkélt, csak a levegő volt tele elektromossággal, és a felhők olyan alacsonyan úsztak, hogy úgy tűnt hamarosan megérintik a talajt.
Kevin a szobája közepén kuporgott ütött-kopott fürdőkádjában, és az ágymatracát magára húzta. Behúnyta a szemét. Pontosan tudta, hogy mi történik odakint. Tudta, hiszen előre megálmodta.
A forgószél nem volt olyan nagy, de gyorsan közeledett. Kiszámíthatatlanul mozgott, nagy íveket írt le és fákat csavart ki gyökerestől. Ahogy elérte a falut, végig haladt az egyik utcácskán, de úgy, hogy csak a kunyhók oldalát tépázta meg, meg a tetőket egy kicsit, Pityókás Jones háza is pont megúszta.
A falulakók néma csendben lapultak házaik mélyén és meg sem mozdultak. Igyekeztek nem gondolni semmire. Próbálták nem hallani a fülsüketítő zúgást, és az ijesztő reccsenéseket és roppanásokat. Úgy tekintettek az egészre, mintha csak álmodtak volna.
A tornádó akkor nyugatra fordult, és átszántott néhány házikón. Tetők szakadtak le, emberek repültek ki a házakból, de talán csak az egyikük sikított. Mire tíz-tizenöt láb magasra értek a levegőben, már nem éltek. A forgószél újra irányt változtatott.
Kevinnek rettentően kiszáradt a szája, és nyelt egy nagyot. Tudta, hogy mi következik. Csak azt nem tudta, hogy hogyan fog véget értni.
Az egész kunyhó egyszercsak megugrott, és mintha egy kicsit megemelkedett volna. Egyetlen ablakának homályos üvege egy másodperc alatt robbant szét többezer kis szilánkra, és dobhártyaszaggató süvöltés áradt be az ablakon.
Kevin csak a légzésére figyelt és arra gondolt, hogy egy homokos tengerparton fekszik és a nap szikrázó fényét élvezi."
(Kódai Richárd: Órák)
Dél felől jött, ahol ritkábban álltak a fák. Az eső nem esett, még csak nem is szemerkélt, csak a levegő volt tele elektromossággal, és a felhők olyan alacsonyan úsztak, hogy úgy tűnt hamarosan megérintik a talajt.
Kevin a szobája közepén kuporgott ütött-kopott fürdőkádjában, és az ágymatracát magára húzta. Behúnyta a szemét. Pontosan tudta, hogy mi történik odakint. Tudta, hiszen előre megálmodta.
A forgószél nem volt olyan nagy, de gyorsan közeledett. Kiszámíthatatlanul mozgott, nagy íveket írt le és fákat csavart ki gyökerestől. Ahogy elérte a falut, végig haladt az egyik utcácskán, de úgy, hogy csak a kunyhók oldalát tépázta meg, meg a tetőket egy kicsit, Pityókás Jones háza is pont megúszta.
A falulakók néma csendben lapultak házaik mélyén és meg sem mozdultak. Igyekeztek nem gondolni semmire. Próbálták nem hallani a fülsüketítő zúgást, és az ijesztő reccsenéseket és roppanásokat. Úgy tekintettek az egészre, mintha csak álmodtak volna.
A tornádó akkor nyugatra fordult, és átszántott néhány házikón. Tetők szakadtak le, emberek repültek ki a házakból, de talán csak az egyikük sikított. Mire tíz-tizenöt láb magasra értek a levegőben, már nem éltek. A forgószél újra irányt változtatott.
Kevinnek rettentően kiszáradt a szája, és nyelt egy nagyot. Tudta, hogy mi következik. Csak azt nem tudta, hogy hogyan fog véget értni.
Az egész kunyhó egyszercsak megugrott, és mintha egy kicsit megemelkedett volna. Egyetlen ablakának homályos üvege egy másodperc alatt robbant szét többezer kis szilánkra, és dobhártyaszaggató süvöltés áradt be az ablakon.
Kevin csak a légzésére figyelt és arra gondolt, hogy egy homokos tengerparton fekszik és a nap szikrázó fényét élvezi."
(Kódai Richárd: Órák)
Friday, May 1, 2009
Subscribe to:
Posts (Atom)