Kódai Richárd: i don't believe in blogs

Blog

2012-02-10T06:10:00.000-08:00

Jól elmaradtam ezzel a bloggal. Valahogy fel kéne venni a fonalat. Kezdésnek talán egy véletlenszerű tájkép Burmából. Hogy miért? Nem tudom.

Kisbaba

2011-08-15T21:39:00.001-07:00

Sapphire Persephone Kodai

Született 2011 július 26.-án. Nagyon cuki. :)

Vajon igaz?

2011-07-03T19:53:00.000-07:00

"(Az úton járónak) Ha a sors útjai kiszámíthatatlanná válnak szinte mindig és feltétel nélkül felmerül a kérdés: - Vajon igaz?
S ha felmerül, akkor felmerül vele a másik kérdés: - Mi igaz?
Ha meg akarod fogni, eltűnik. De ha nem akarod megfogni, te tűnsz el, s csak a kétely marad.
Vajon igaz-e?
Persze tudjuk a választ, mindig is tudtuk, milyen badarság az egész, de akkor miért mar és fáj?
Hangok, amikre megtanultunk nem odafigyelni, most üvöltenek, és tudod, hogy amint egy lepke tovaszáll eltűnnek és csend lesz, de vajon igaz-e?
Igaz-e amit válasznak véltél, és igaz-e a kérdés egyáltalán, és óh, igen, a jó öreg csapda, hogy amint keresed, nem találod, miért táncolsz hát körbe-körbe, tudsz te ennél jobbat is.

Reggel felébredtem és megismertem a szelet.

Reggel a szél felébredt és megismert engem.

A következő lépés a nem-lépés.

Az üresség az első.

Üzenet és válasz a világnak.

A világ nem létezik."

Kódai Richárd
St. Augustine
2005, szeptember 20.

A hosszú tél

2011-06-27T22:39:00.000-07:00

"A mű építése mindenütt zajlik. Valamit kibírni kicsinység, a túlélésre törekedni szükségtelen.

Halhatatlan szavak. És nem azért mert én írtam őket. Hanem mert kivételesen igazak és mert ez volt az utolsó éber pillanatom miután az új földre érkeztem. Sosem felejtem el azt a napfényes délutánt a kávéházban, amikor ráébredtem, hogy ennyi volt az eszmélés utolsó szikrája, az égi csatornák bezárultak, és hogy hosszú álmodás következik. A hosszú tél.
Mi, akik a sötétséget otthagytuk, hogy végre a napfénybe lépjünk, gyakran elfelejtjük, hogy mi a sötétségben láttunk, és a legfényesebb álmokat, és hogy igaz volt mind, még ha csak mi kis igazságunk is.
Ozirisz eldobált darabjai vagyunk már csak, gyengén, akaratlanul. Pislákolva, álmosan. A tűz elveszett, egyszeri megtalálója még keres, földet és hamvakat túr, hogy a hatalmas istent újra felélessze. És csend van. Tökéletes csend. Csak a szél süvít. Mert szél van. Új szél. Újra érzek. Újra ébredek.
Forradalmat hívok. Égi isteneket. Csata lesz, vér és kiáltás. Hova lett az isten?! - kiáltom. Letelepedett az indiánok közé és a földet túrja. De az új világrendnek nincs szüksége földművesekre!
Még gyenge vagyok. De ébredek. Csata lesz, vér és harag. Nincs mit veszíteni. A mű építése mindenütt zajlik, a túlélésre törekedni szükségtelen.
Még van idő választani! Még van idő változtatni!
A hosszú tél véget ért, már látunk, fiamhoz, barátomhoz és testvéremhez szólok. Még van idő választani. A holnapi nap fényéért mindent meg kell tennünk. Döntenünk kell. Az életünk a tét.
Még gyenge vagyok. S ahogy fekszem a porban, a fény elvakít, s így szólok: - Hórusz fiam, meríts vizet a folyóból és itasd meg szomjas apádat!
Hogy lesz-e forradalom nem tudom. De amíg kell, úgy kell menni az úton, mintha semmi más nem létezne.
Ezt hívják életnek és az életet útvesztőnek, hogy aki a végén talál, elmondhassa: a tűzön és tengeren átkeltem és nem találtam semmit sem, ami ne lett volna igaz vagy az igaznak álruhája."

Kódai Richárd

St. Augustine, FL
2005, június 8.

Tükörbe nézve próbáltam megtalálni azt, aki ezeket a sorokat írta. Vajon elfelejtettem valamit?

Promó kép

2011-06-20T22:14:00.000-07:00

Hold me (I'm lost at sea)

2011-05-03T06:58:00.000-07:00

"I haven't been myself lately
what else is new
can't even make myself
figure out what to do

guess I'm not allowed to see
guess I'm breathing ocean breeze
guess I really am just losing it

hold me
as tight as you can baby
don't let me go
I really need you now
help me
get over myself
I'm crazy
but you can make me fine

sinking deeper and deeper
I'm the ship
my captain has been dead
and fed to the fish

guess I'm not allowed to speak
guess I'm trying but won't heal
guess I really am just losing it

hold me..."

Richard Kodai: Hold me (I'm lost at sea)

Két héttel...

2011-03-23T09:32:00.000-07:00

... és két nappal ezelőtt még egy képkocka sem volt a filmhez. Csak egy forgatókönyv, néhány próba felvétel meg egy csapat lelkes ember. Most több mint öt órányi anyag van, amiből dolgozni lehet, és még lesz hozzá. De még így is aggódom egy kicsit, hogy talán nem lesz elég. Hihetetlen egyébként, ahogy a dolgok összejönnek. Az ember előáll valamivel, még ha olyan elképesztő ötlettel is, hogy csináljunk filmet pénz, ismerettség és hozzáértés nélkül, de ha elég keményen és kitartóan dolgozik az ügyön, bizony tényleg bármit meg lehet tenni. A pénz dolgokra kell. Rájöttem, hogy ha már nincs pénz, akkor szerezzük meg a dolgokat, amire a pénzt költenénk. Ismerettséget az interneten ma már nem olyan nehéz szerezni. A hozzáértést pedig meg lehet tanulni, és azután már csak gyakorolni kell. Persze a film valószínüleg nem lesz tökéletes, sőt... De úgy gondolom, hogyha az alkotás őszinte, a történet összeáll, a minőség pedig többé-kevésbé elfogadható, akkor a közönség megbocsájtja a hibákat. De majd meglátjuk. Én és a kis csapatom elkövetünk mindent, ami csak telik tőlünk, hogy egy jó nulla-költségvetésű filmet adjunk a világnak.

Tőmondatokban

2011-02-18T21:28:00.000-08:00

Nincs idő semmire.
Sokat dolgozom. Sok a külföldi vendég. Sok az akcentus. Némelyik nagyon vicces.
Van új kocsi. Fekete dzsip. Elég jól megy. Pedig már nem olyan fiatal.
Keresztanyám jön márciusban. Alig várom. De rossz is az időpont. Pont akkor forgatunk.
Emerald pocakja egyre nő. Jól áll neki. A baba már kezd rugdalózni. A nemét még nem tudjuk.
Filmet csinálunk. Kell sok helyszín. Sok munka. De nem baj. Sőt.
Robert Rodriguez könyve nagyon jó. Hihetetlenül inspiráló.
Forgatókönyvet újra átdolgozni. Megtervezni a forgatást. Beszerezni a kellékeket. Nem egyszerű.
Olvasni is kéne sokat. Tanulni filmezésről. Esetleg írni más dolgokat is. Jó lenne.
De nincs idő semmire.

Ízelítő

2011-02-04T05:52:00.000-08:00

A drága, egyetlen főszereplőlánykám kiszivárogtatott egy kis ízelítőt a filmhez rossz hanggal, zene nélkül. Nem baj, most már így marad. Sőt lehet, hogy készül egy másik is ugyanúgy rossz hanggal, zene nélkül. Mert miért ne? :) Íme:

A címmel kapcsolatban pedig: még mindig nem találtam egyet, ami jobban illene, vagy jobban összefoglalná, hogy miről van szó. Még keresek, keresek, de lehet, hogy nem találok. Meg már az internet is egyre jobban ismeri a Jenny's Book of Twiligh-tot, a Google már magától kitölti, ha beírod, hogy Jenny's b... :) Lehet, hogy mégis meg kéne tartani?

Kispapa

2011-01-16T15:02:00.000-08:00

Apa leszek. Igen. Igaz. Emerald drágám megtanulta magyarul, hogy ő most kismama, és ennek mintájára kitalálta, hogy én "kispapa" vagyok. Először mondjuk "kisapát" mondott, ami jobban hangzik, de ki kellet javítanom, hiába nem létezik a kifejezés sem így sem úgy. :) Hihetetlen dolog az egyébként, hogy hogyan képes megváltozni valóban minden egy perc alatt, főleg ha az ilyen jellegű változások nem előre eltervezettek. De nem csak az ember jövőképe változik meg, hanem az énképe, sőt gondolkozása is. Már nem idegesítenek a gyerekek az étteremben, akkor sem ha mindent összevissza dobálnak, mert az jut az eszembe, hogy néhány hónap múlva nekem is lesz egy ilyen és hogy az milyen jó. :) Most már tervezgetünk, elképzeljük, hogy ez lesz az lesz, és igen, gombóc van az ember gyomrában, de ez "jó gombóc", és az idegesség izgalom, és az ember a jövőt alig várja. Nem hittem volna egy néhány hete, hogy hamarosan így fogok gondolkozni. A szülőség egy távoli, homályos lehetőség volt, kívánatos, de semmiképpen sem azonnal elérendő állapot. Most azonban oly természetes a dolog, és olyan pozítív, hogy sohasem hittem volna. Hogyha most visszamennék egy-két hónappal ezelőttre és beszámolnék a jelenről az akkori önmagamnak, az a korábbi énem azt hinné, hogy ugratom. De nem. Minden úgy jó, ahogy van. Mindennek így kellett történnie. Most már tudom. És megköszönöm a sorsnak.

Megváltoztassam-e a címét a filmemnek? (és étterem)

2011-01-10T07:35:00.000-08:00

A filmes parti jól sikerült, bár sokan nem tudtak eljönni különböző okok miatt. Az viszont gyönyörűen kitűnik, hogy egy nagyon lelkes csapatot sikerült összeszednem. Csak majd mindenkinek egyeztetni az idejét lesz rémálom. Nagyon nem követelőzhetek, hiszen mindenki ingyen dolgozik nekem. De jó lesz ez, bizony...
DE HA MÉGEGYSZER MEGKÉRDEZI VALAKI, HOGY A FILMEMNEK VAN-E KÖZE A TWILIGHT NEVŰ BORZALOMHOZ, AKKOR... De mondjuk naív vagyok. Csak azért mert nekem és az értelmesebb nagyközönségnek nem béna, metroszexuális vámpírok jutnak eszébe amikor azt az igenis túlságosan hétköznapi szót hallja, hogy "twilight", az nem azt jelenti, hogy a fantáziátlan tömeg nem arra fog egyből asszociálni. Hmmm. Ha megváltoztatjuk, nem azért mert nehogy becsapjuk a szegény tömeget, sokáig állni akartam a sarat, hogy csakazértis, de már meguntam. Ha változtatunk, akkor mire? Jenny's book of... Micsoda? Valaki ezeket az alternatívákat kínálta: Dusk, nightfall, night, sunset, darkness, shadows, gloom, Purgatory, etc. Mi legyen?
Más: Az étteremben, ahol most dolgozom, a rengeteg külföldi vendég, aki megfordul, mind filmes akcentussal beszél. De erről bővebben legközelebb.

Brainoiz akarta

2010-12-22T09:38:00.000-08:00

Mit is kivannek, ha barmit kivanhatnek? Karacsonyra, a jovore. Mit is?

- Egeszseget mindenkinek, csaladnak, baratoknak es nem utolso sorban a macskamnak, akit szegenyt most rendszeresen gyogyszerezni kell, de remeljuk hamar rendbejon.
- Anyagi biztonsagot. Mert ami most van, az nem tul biztato.
- Azt, hogy az uj munkahelyem ne szivja el az osszes energiamat, es tudjak a filmemen dolgozni, amennyit csak lehet.
- Azt, hogy az emberek szeressek a regenyemet, es minel tobben olvassak es megtalaljak benne azt, ami nekik szol.
- Hogy sikeruljon ujra hazalatogatni. Mar nagyon ideje lenne.
- Azt, hogy minden a legnagyobb rendben legyen a kreativ munkaimmal kapcsolatban, es ugy haladjak, ahogy szeretnek.
- Minden szepet es jot. Magamnak. Masoknak.
- Titok.

E-olvasni

2010-12-05T05:15:00.000-08:00

Úgy tűnik, hogy az e-köny olvasás mégis érdekli a közönséget. Végül is olcsóbb, mint a papírkönyv, és sokkal több könyv fér el a "könyvespolcon". Cikk az e-könyvekről. Remélem az enyémet is minél többen töltögetik le, olvasgatják.

Hamvas a vallásról

2010-12-02T07:45:00.000-08:00

Mert miért ne.

"A vallás az, hogy a dolgokat odáig viszem, hogy fönt reszkessek nyolcezer méter magasságban, és lent forrjak a vulkán izzó hasában, odáig viszem, hogy még a bűn is ellenkezőjére fordul. Az az ájtatos pimaszság, amit a szociális hétköznap vallásnak nevez, parfümös hazugság, amivel Istent be akarják csapni. Ó, én igazán szolid vagyok és illedelmes, és nem is köpködök és nem káromkodom, nem iszom és nem dohányzom, húst sem eszem, templomba járok, és szentbeszéd alatt még sohasem aludtam el, és az az elméletem van, hogy az asszonyhoz csak akkor szabad feküdni, ha gyermeket kívánok, mert az érzéki gyönyör önmagáért bűn. És jó vagyok, főként jó vagyok, vagyis igazán jó és jó vagyok. Én tudom, hogy az Úristen az ilyen vallással mit csinál. Azt mondja az Úristen: Barátom, nem is sejted, hogy én az ilyesmit milyen végtelenül unom. És köp. Így mondom. Mert az Úristen útjai távolról sem olyan finomak, mint a püspök úréi. Tudod mit, mondja az Úr, akkor én már inkább azt a fiúgyilkos Ábrahámot választom. Róla legalább tudom, hogy szeret. Igaz, nem olyan illedelmes, és főként távolról sem olyan jó, mint te vagy, mert hiszen még emberölésre is vetemedett, és ha kezét nem fogom meg, Jézus uccse, a kis Izsákot megöli. Ördöngös gazember. Mi? De azért én mégis őt választom, és a prófétákat, akik dühöngtek és káromkodtak, és Dávidot választom, aki szoknyavadász volt, és Pétert, az öreg svihák galileai halászt, és végül is én a bűnösöket választom. Ezek egyáltalán nem jó emberek, de szívük az van. Tudnak szenvedélyesen szeretni. És ha Istenről van szó, még az erős dolgoktól sem riadnak vissza. Ez tetszik nekem, s az én szívem is kigyúl; és azt mondom, gyere ide, fiam, hadd öleljelek meg."

(Hamvas Béla: Karnevál)

Jó dolog

2010-11-27T15:31:00.000-08:00

Remélem nem veszi senki sem rossznéven, de belinkelek ide egy blogot. Brainoiz barátom egy nagyon kedves ismerőse éppen a könyvemet olvassa, és ezt a pár sort jegyezte meg róla: Örököröm blogja. Dagad a keblem a büszkeségtől, igencsak jól esik visszajelzést kapni olyasvalakitől, akit személyesen nem ismerek. Remélem mások is találnak egy-egy sort ami ennyire megszólítja őket. Ha így van, akkor a dolgomat jól végeztem. :)

Letölthető

2010-11-26T18:34:00.000-08:00

Ingyen letölthető Richard Kodai számok itt: I'm okay (demo album). Halgassátok, szeressétek. Továbbadni lehet, remikszelni is ha valakinek ahhoz fűlik a foga.

Doktor úr

2010-11-24T15:14:00.000-08:00

Kirakom ide, mert tetszik a rajz. A szerkesző úr jól elkapta.

(grafika by Antal József)

Eddig

2010-11-22T12:37:00.000-08:00

A szerkesztő szerint eddig körölbelül százhúszan töltötték le a regényemet. Ez eddig nagyon jó, csak a visszajelzésekből van hiány. Kell visszajelzés. Plíz... :)

Elsőként...

2010-11-20T10:59:00.000-08:00

...Tobak Jenci olvasta el a frissen megjelent regényt, ha hinni lehet a visszajelzéseknek, és ez azt is jelenti, hogy végig lehet jutni rajta. LOL (Na jó, azért másoknak is sikerült korábban :) Köszönjük szépen neki. Ezenkívül, többen is érdeklődtek az iránt, hogy megjelenik-e a könyv papírformában. Jó kérdés. Ha találunk nagyon olcsó nyomdát, akkor magánkiadásban talán. Ha sokan jelzik igényüket a Terra oldalán, lehet esély. Jelezzetek, kérjetek. Most pedig lássuk, ki lesz a második! :)

Megjelent végre!

2010-11-10T16:44:00.000-08:00

A regényem. E-bookként, ingyenesen letölthető formában. Két és fél éve fejeztem be, de nagy nehezen végre eljutott a nagyérdeműhöz. Remélhetőleg tetszeni fog az embereknek. Én szeretettel írtam. Kódai Richárd: A tükörjáró.

Filmet csinalni jo dolog

2010-09-23T09:00:00.000-07:00

Hat meg ha osszejon. :) Persze ugy kell intezni a dolgokat, hogy osszejojjon. Dirib-darabokbol szedjuk ossze szuperalacsonykoltsegvetesu filmunkhoz a szukseges hozzavalokat. Anyagi tamogatast keresunk itt: kickstarter.com. Mas jellegu tamogatast pedig mindenhol. :) Itt a probahonlap is: jenny honlap. Ahogy mondtam: dirib-darabokbol. De meg lehet csinalni. Meg is kell. :)

Olvassatok...

2010-09-06T09:04:00.000-07:00

...novellamat. Aki eddig meg nem tette. :) http://terrafia.blogspot.com/2010/09/noga-nkagisang.html

New York, New York

2010-08-11T06:42:00.000-07:00

New Yorkrol nem lehet nehany szoban irni. Tulsagosan nagy, tulsagosan sokszinu es izgalmas ahhoz, hogy rovid passzusokba foglalva megidezzuk szellemet. Megkiserlem megis, csak ropke mondatokban, munkahelyen, sietve. Ime:
- Manhattan felhokarcoloi lelegzetelallitoak, foleg az Empire State Building tetejerol korbenezve, az ember egybol Pokemberre akar valtozni es halohintazni a tornyok kozott. :)
- A Times Square fenyreklamjai eloben sokkal jobban neznek ki, mint filmen vagy fenykepen. Keso delutan es este pedig annyi ember van ott, hogy lepni nem lehet.
- A muveszeti elet is rendesen kepviseltetett, negy muzeumot neztunk meg, kettot csak kutyafuttaban, mert tul nagyok, meg keson is ertunk oda. A negy muzeum: a Guggenheim, a MoMa, a Met es a American Museum of Natural History. Sok festmeny lattam, nekem kicsit tul sokat, de a dragam - aki ugye festo - kedveert barmit. :)
- A Szabadsag Szobor nagyon meltosagteljes latvanyt nyujt eloben, de Ellis Island-re sajnos nem jutott ido.
- A Central Park oriasi es nagyon hangulatos is, utcazeneltunk ott egy kicsit a csajszimmal, vadidegenek eloszor hallhattak olyan izgalmas Richard Kodai klasszikusokat (LOL) mint I'm okay, She, Hush es Innocence.
- A hotel Yonkersben volt, erdos hegyoldalon, uzleti keruletben, vagy masfel orara Manhattantol.
- Ennyit meg eletemben nem ultem metron, annyi vonal van, hogy hihetetlen, kell egy par nap, mig az ember belejon, hogy merre is megy meg hogyan. Es meg ugy is eltevedhet hebe-hoba.
- Az emberek kedvesek voltak, nyoma sem volt a hirhedt new yorki udvaraiatlansagnak, amit mas helyeken Amerikaban annyira hangoztatnak.
Ezen kivul:
- Mariachi band zenelt nekunk a metron eloben.
- Lattunk szarvast Yonkersben nehany meterrol, ketszer is.
- Chinatownban enni kinai kajat jobb mint kinai kajat enni mashol. Legalabbis, ahol en eddig ettem. :)
- Ugyanott ittunk mangos zold teat, ami nagyon finom volt.
- Brooklynban lattunk egy lelancolt biciklit, aminek szo szerint csak a vaza volt meg, se kerek, se kormany, se semmi mas.
- Ultunk az East River partjan Brooklynban, csodalva a felhokarcolokat a tavolban. Jatszottam ott Kispal es a Borzot (Husrago, Hidvero).
- Utolso este lathattunk volna filmforgatast a Times Square-en, de mar hulla faradtak voltunk es nem akartunk meg orakat varni. (Friends With Benefits Justin Timberlake-kel)
Egyelore ennyi, de meg majd valami ugyis eszembe jut. :)

Holnap New York

2010-07-30T06:47:00.001-07:00

Alig varom. :)

Inter nyet

2010-07-07T08:32:00.000-07:00

Nincs netem otthon, nem is tudom mikor lesz. Munkahelyrol posztolok, erdekes dolog ez. Az elet jo, nem panaszkodunk. Ma mar neki allok ujra irni egy kis szunet utan. Szulinap is lesz a heten, borozoban, elo zenevel, sok itallal. Kell is a kikapcsolodas. A honap vegen New Yorki utazas. El sem tudom mondani, hogy mennyire varom. Mar lassan tiz eve itt vagyok, de meg mindig nem sikerult eljutni. Most viszont megtortenik a csoda. Mondjuk penzunk nem tudom, hogy lesz, lehet, hogy csak McDonaldsre futja majd (Amerikaban ez az olcso es jo). De mindenkeppen nagyszeru lesz. Persze a hazaut is nagyszeru lett volna. Nem baj, talan karacsonyra. Addig birjatok ki. ;) En is kibirom.

Rohanás

2010-06-09T18:36:00.000-07:00

Ész nélkül. Kicsit. Változásokat hozott a szél, bizony, kicsit talajvesztős érzés van, "Most mi lesz?" hangulattal megfűszerezve. Már több mint egy hete vezetek, kalandos, érdekes dolog ez, nem indult a kocsi néhányszor, gonosz egyedek pedig ellopták a CD-lejátszómat egyik éjszaka a ház elől, miközben én méterekre aludtam az eseményektől. A költözés is esedékes lassan, takarítani és pakolni kell, bár még nem álltam neki, nagyon időszerű. Érdekes, hogy amint költözéshangulat van, a régi ház, ahol oly sok évet töltöttem el, hirtelen idegennek és távolinak tűnik. Tényleg tovább kell lépni. Munkahelyen beütött egy váratlan ellenőrzés, ami újfent ráébresztett arra, hogy én ezt már így és itt nem akarom csinálni. Ott is váltani kell. A Magyarországi utazás úgy tűnik, hogy csúszik, anyagi gondok miatt. Nem nagyon örülök neki, jó lett volna, lenne kiszakadni a körforgásból egy kis időre. Szerkesztőm feltámadt és újra szerkesztünk, ha minden igaz idén is megjelenek egy magazinban, ugyanabban mint korábban. Jó lesz, de még sokára. Regényügyben nem jelentkezett a kiadó, de azért reménykedünk. Filmforgatókönyv nyögvenyelősen, de halad, lassan eljön az a feleszmélés is, hogy: mekkora fába vágtam a fejszémet! Sok meló lesz ez, hihetetlenül sok meló. Szóval változások vannak, fejlemények, némelyik kisebb, némelyik nagyobb lépésben, és hogy mi lesz a vége, senki sem tudja. És még milyen jó, hogy ez így van.

Mégsem lettem...

2010-06-01T20:48:00.000-07:00

...Dracula. Lecsúsztam a meghallgatásról. De nem érzem túl nagy bajnak. Lesz még esélyem színészkedni ha nagyon akarom, biztos vagyok benne. De egyelőre nem sikerült. Nem mondhattam, hogy: I never drink... wine. De gagyi a cég, nem nagy dolog. Íme, döntsétek el magatok: www.redhourglassfilms.com

Kreatív túltengés

2010-05-31T14:26:00.000-07:00

Van jogsi, van kocsi, van nő. Eddig jó. Pénz nincs, de majd lesz. Talán. Filmforgatókönyv lassan, de döcögősen halad, holnap meghallgatás, egy percre Dracula leszek. Kicsit gagyi a produkciós cég, kétségeim vannak. De, ha másnak nem, tapasztalatnak jó lesz. Újra online novellásköteten töröm a fejem, kiadni úgysem fogják a "rövidebb" írásaimat, akkor meg miért ne ingyen és bérmentve, mindenkinek? Régi regény első fejezetét kéne lefordíttatni és itt, Amerikában házalni vele, új regény folytatásához is megjött a kedv. De nem lehet mindent. Vannak félkész dalok is, és ötletek remixekhez is. De csak egy van belőlem. Forgatókönyv. Az az elsődleges. Aztán mi? Online novelláskötet? Azt mindenképpen szeretném. És fordíttatni is kéne dolgokat. Vélemények vannak? Őszinték.

Egy kis részlet a filmhez, szerkesztetlen, nem forgatókönyv formátumban:

"I drink my coffee with a lot of milk.
Mom drinks it like that too.
As I pour the milk in the coffee and I stir it, as it swirls it reminds me of a galaxy.
Milky way.
Where does that name come from anyway?
Then it reminds me of a hurricane as you would see it from above.
Sometime I long for natural disasters.
I can’t explain why.
Sometimes I catch myself wishing that something terrible would happen.
Something terrible, that would wipe out most of humanity, so the ones who remain, can start anew.
Maybe that’s why I like summer thunderstorms too.
They’re just so powerful.
They seem unstoppable.
Unstoppable forces of nature amaze me.
Sometimes I crave destruction.
Maybe I have a problem.
But then again: who doesn’t?"

Jenny's book of twilight

Ennyi

2010-05-27T07:05:00.000-07:00

Eltűntem? Eltűntem. Engem nem zavar. Csajoztam, csajozok. Jól érzem magam. Az a magány már csak emlék, a sűrű, sötét és hideg űr ott a gyomor tájékán kellemes, meleg érzésekkel lett kitöltve. Kívül is, belül is tavasz van, volt, megújulás, újjászületés. Most már jön a nyár is, forróságát már előre érezzük. Beach, szabadidő, talán utazás. Boldog vagyok? Amennyire csak lehet. Problémák, nehézségek vannak, de sajnos úgy tűnik, hogy valamilyen formában és mértékig mindig is lesznek. Az az energia, amit az aggódásra fordítunk, azt mind fel lehet használni megoldás keresésére. És aggodalommal még soha senki nem oldott meg semmit. Változások jönnek, fel kell készülni. Magánéleti, talán munkahelyi, feltétlenül kreatív. Újabb inspirációk ébredtek, már nincs kifogás, menni kell tovább. Filmezni kell. Írni. Zenélni. Minden más hamis, másodlagos, valójában lényegtelen. Belegabalyodtam én is, mint mindenki a saját elvárások nevezetű végzetes csapdába, pedig, ha belegondolunk nagy része annak, amit szeretnénk, akarunk magunknak, valójában egyáltalán nem fontos és nélkülözhető. Legfőképpen az anyagi dolgok. De mások is. Most újra egy kicsit érzem azt a szabadságot, amit kilencvenhatban és kétezerben éreztem. Egy spirituális szabadság, a megújulás és újjászületés élménye. Nem olyan erős az érzés, de talán már soha nem is lesz olyan erős, akkoriban valóban nagy dolgok történtek. De most újra látok. Átlátok a szitán. Csak kicsit. De azt nagyon. Ennyi.

Ki van a képen?

2010-05-12T20:09:00.000-07:00

Klikkelj ide!

Tibet

2010-05-09T05:02:00.000-07:00

Lányszöktetés, Csengő csárda

2010-05-02T13:20:00.002-07:00

Hogy mi minden történik Salgótarjánban?!

Voodoo mama

2010-04-22T12:55:00.000-07:00

Voodoo mama

...by Emerald.

Magyar amerikaiak

2010-04-18T14:09:00.002-07:00

Megdöbbentő, hogy mennyi magyar származású amerikaival találkoztam itt az elmúlt sok évben. Legalább tizenöt-hússzal, de lehet, hogy többel. Két volt csajomnak is csordogált magyar vér az ereiben, és egy nagyon jó barátom is félig magyar. De csak származásra, ezt hangsúlyoznom kell, ugyanis egy szót sem beszélnek magyarul, és nem is nagyon tudnak semmi különöset Magyarországról. Általában a nagyszülők egy része volt magyar, és bár a legtöbbjüknek kellemes emlékei vannak az akcentusos ősökről, itt meg is áll az egész. A mi fajtánk miután bevándorolt Amerikába, úgy tűnik nem nagyon akarja megőrizni a nyelvet, esetleg hagyományokat, vagy csak némi alapvető tudást az "őshazáról". Lehet rajta elmélkedni, hogy miért, de ennek a posztnak nem ez a lényege. Csak szerettem volna elmesélni, hogy milyen sokan vagyunk itt és mégsem. A házunk mellett lévő organikus boltban dolgozó hölgy csak annyit tud, hogy a neve magyarul Zsuzsi. Ennyi. Elmenne egyszer Magyarországra, mondja ő, de tudjuk, hogy valószínüleg sohasem fog. Csak tényt állapítok meg, tanulságot nem akarok levonni. Mindenki gondoljon erről, amit akar.
PS: Újabb verziót hallottam arra a szóra, hogy "schedule". Íme: "szkecsör".

Gyurma és varjú

2010-04-14T16:29:00.000-07:00

Emerald rövid gyurmafilmjét már posztoltam a facebook-on egyszer, de ismétlés a tudás anyja. Íme: Emerald gyurmafilmje.

A másik egy rövid film, amit szintén posztoltam a facebook-on, tetszik, olyan kis aranyos. Enjoy: Lovefield.

Jenny

2010-04-02T15:04:00.000-07:00

"Today was just like any other day at the sandwich shop.
The same people every morning, same faces, okay, maybe just some of them literally, but they still seem interchangeable.
They want their tall coffee, their morning bagels with cream cheese, their croissants. They want their little comfort for the few minutes while they eat their breakfast.
Every morning I try really hard to explain to myself why I am still working here.
I want my little comfort too and all these people annoy me.
But I pour them some coffee and I make their sandwiches and I smile.
I smile at them but they don’t know what’s going on inside my head.
They tell me how beautiful I am, but they don’t know how empty I feel on the inside. Every morning I wish really hard for it to end, I wish for something to happen, because I have no strength to change it."

(Jenny's book of twilight)

Egy kis részlet a filmforgatókönyből, inkább csak jegyzet egyelőre, szerkesztetlen, mások által komolyan átnézetlen.

Már elnézést, de mi a faszom ez?! 2

2010-03-20T13:50:00.001-07:00

Jobbtaxi?! Komolyan?! Hát tényleg ennyire barmok otthon az emberek?! Nemzeti nacionalizmus ott van, ahol szegénység találkozik butasággal. Szomorú, hogy idejutottunk. Ha esetleg mégis a Jobbik nyerne otthon, el sem tudom képzelni, hogy mennyire gáz lenne. Kiemelem a butaságot. A szegénységről tudunk. A lopásról és csalásról és gazemberségről is. De miért kell kultúrálatlan és ostoba embereknek hatalmat adni a kezébe? Mégha csak a hatalom ígéretét is. Mondjuk nem élek otthon, igaz. De nem azzal a gondolattal jöttem el, hogy igen talán tíz év múlva teljesen lakhatatlan lesz az ország. Őszintén sajnálok mindenkit, akinek otthon kell élnie. Ennyi, befejeztem. Erről többet nem tudok mondani. Jobbtaxiról fat.man-től tudok, köszi.

Már elnézést, de mi a faszom ez?!

2010-03-15T21:02:00.000-07:00

"A munkahelyteremtéstől kezdve a segélyezés átalakításáig a Jobbik programjának számos ígéretet felsorolta a pártelnök, de részletesen csak azt fejtette ki, hogyan védenék meg a magyar földet a külföldiektől. Példabeszéde szerint a Salamon nevű német vásárlónak többek között gárdisták előtt kellene nyelvvizsgát tennie a Rigó utcában, egy perc alatt évszámokkal együtt, fordított sorrendben fel kellene sorolnia az Árpád-házi királyokat a mezőgadasági főiskola felvételijén, a végső szót pedig Morvai Krisztina államfő mondaná ki azzal, hogy kétféle, magunkfajta és magukfajta pecsétjéből az egyiket ráütné a kérelemre. "Hogy az EU mit fog szólni? Az minket nem érdekel, minket csak az érdekel, hogy mit szólnak a magyar emberek" - mondta Vona.

1848-ban az ország azt mutatta meg a világnak Vona szerint, hogy képes közös akarattal küzdeni az igazságért, a szebb jövőért. "Egész Európa minket csodált, mindenki magyar akart lenni" - mondta. Vona szerint az azóta eltelt, sokszor gyalázatos 162 év után a nemzet újra felébredt. "Itt vannak ebben a tömegben a jövő Rákóczijai, Petőfijei és Horthyjai, és arra várnak, hogy visszavegyék saját hazájukat" - mondta Vona, aki kijelentette azt is, hogy ezek a csillogó szemű fiatalok csak arra várnak, hogy április 11-én megint az asztalra csaphassanak."

Nem photoshop

2010-03-11T18:52:00.001-08:00

New Orleans

Szellemes

2010-03-01T19:14:00.000-08:00

Amerikában minden sarkon kísértetek vannak. Főleg az USA legrégebbi városában, ahol még külön túrákat is szerveznek turistáknak a legkísértettebb helyekre. A minap eszembe jutott néhány dolog a témával kapcsolatban, és úgy döntöttem, írok egy pár sort róla.
- Két hete egy jó ismerősőmet, aki mellesleg a helyi régi börtönben dolgozik idegenvezetőként, ami ma már múzeum természetsen, szóval őt érte támadás láthatatlan támadóktól két tanú jelenlétében, meg is sérült, így nem tudott dolgozni néhány napig. Elmondása szerint a támadás nem az első volt, de a legdurvább. Természetesen a főnökség nem hitt neki, így le kellett dolgoznia a kimaradt időt.
- December végén szálhattak meg a hotelban, ahol dolgozom "Ghosthunters" című tévésorozat készítői, amiről csak onnan tudok, hogy hátrahagytak egy dossziét, amiben egy csomó kísértetről készült fénykép van, mármint mindenféle képek, amelyeken elmosódó alakok, fénygömbök jelennek meg gyanútlan átlagpolgárok és önfeledten játszadozó gyerekek mellett, mögött. Néhány felvételen a sorozat műsorvezetői voltak lefényképezve mindenféle népekkel, de ha nem jelentkeznek a képekért harminc napon belül, lenyúlom őket. Vagy próbáljam felhívni őket?
- Évekkel ezelőtt, még a régi hotelemben, egyik éjszaka telefonált egy vendég a karbantartóknak, panaszolva, hogy az asztali lámpája beszél hozzá, és kérne egy olyat, amelyik ezt nem teszi.
- Az évek alatt rengetegen meséltek ilyen-olyan megmagyarázhatatlan eseményekről, de nem emlékszem mindegyikre. A régi hotelemben, ott ahol beszélt a lámpa, a dolgozók egész mitológiát költöttek a kísértetekről, fehér és lila ruhás asszonyokkal, a hotel alatt meghúzódó katakombákkal és egyebekkel.
- Ja, igen az egyik szoba a jelenlegi hotelemben, olyan, hogy amíg bent vagy, néha hallod, hogy valaki kilélegez. De hogy eloszlassam a kedélyeket, csak a vécétartály műanyagzárószelepe ramaty, így néha kiereszt egy kis vizet, az hangzik úgy.
- Nem, én nem találkoztam még szellemmel, és nem is tervezem. Azt nem mondom, hogy nem hiszek bennük, de azt sem mondom, hogy hiszek, inkább a boldog közömbösségbe menekülök.
- És még egyszer: tényleg lesz Ghostbusters 3? :)

És most?

2010-02-17T16:28:00.000-08:00

Ma visszautasította a regényemet egy kiadó. Nem igazán számítottam semmire, de azért nem esett a legjobban. Amit nem értek az az, hogy mi a fenéért kell várni fél évet arra, néha tovább, hogy az ember irományát NE fogadják el? Hm. Mennyi elpazarolt idő, ami alatt más kiadó is el tudta volna utasítani. :)

Örökkön és még tovább

2010-02-11T19:39:00.000-08:00

"Ford indián romok között tért magához egy szakadék mélyén. A délelőtti nap melegen sütött le rá, de a szél azért egy kicsit harapós volt.
– Hogy a fenébe kerültem én ide? – gondolta. Felült lassan, mire lüktető fájdalom áradt szét koponyájában.
Összeszorította a fogát és végignézett magán. Felsőruházata vértől volt mocskos. Az egész teste horzsolásokkal volt tele.
– Mi a fene történt velem? – próbált visszaemlékezni, de utolsó emléke azt volt, hogy Aphroditével csókolóznak a kocsiban.
– Istenem! – most már kezdett kicsit pánikba esni. – Remélem jól vannak! Mondjuk nem sok bajuk lehet...
Feltápászkodott és véletlenül ledöntött egy többszáz éves falat.
– Affrancba! Ezért még le is csukhatnak...
Ahogy kitántorgott a romokból, lábnyomokat pillantott meg a homokban.
– Aha. Tehát úgy jöttem ide.
Megmaszírozta a halántékát, de a mozdulattól csak még élesebb fájdalom hasított a fejébe.
– Csak követnem kell a nyomokat... Visszafelé – gondolta. – Biztosan ott lesz a kocsi... Gondolom lezuhantunk...
Minden egyes lépésnél fájdalom nyilalt a bal combjába, egy óriási vágás éktelenkedett rajta. Rögtönzött kötést rakott rá szakadt ingjéből, kabátját pedig jól összehúzta magán.
Ahogy haladt, az út egyre hosszabbnak tűnt visszafelé, végül pedig már a nyomok is eltűntek, ahogy kavicsosabb részre érkezett.
– Na, most akkor mi van? – mondta ki fennhangon, és azon kezdett el tűnődni, hogy menjen-e tovább. A fáradtság és a fájdalom egyre jobban legyűrte, már olyan porcikái is kezdtek sajogni, amiknek eddig semmi bajuk nem volt.
– A francba! – gondolta. – Ha most lefekszem, akkor nekem biztosan annyi... Azt pedig nem akarom, hogy keselyűk lakmározzanak belőlem. Milyen hülyén néznék ki utána!
Így hár erőltette tovább a túrát, pedig már azt sem tudta, hogy még mindig jó irányba megy-e.
Meseszép, képeslapra illő sziklák, barlangok mellett haladt el, egy idő után pedig elkezdett halucinálni. Azt képzelte, hogy hiénák követik és csak azt várják, hogy végre összeessen és akkor belakmároznak. De ő nem akarta megadni nekik ezt a szívességet. Hátra-hátra kiáldozott, köveket dobott a képzelt üldözőkre.
De egy idő után nem bírta tovább, elesett. A fájdalom akkor akadálytalanul áradt szét az egész testén, ő pedig úgy döntött, hogy feladja.
A napfény csak egy pászmában világított le a szakadék mélyére, egyébként körben félhomály volt. Le-lecsukódó tekintete előtt istennő lépett ki a fénypászmából és mosolyogva felé tartott.
Ford felkészült a halálára.
A látomás akkor megállt felette és egy óriásit lekevert neki.
Ford riadtan ült fel. Az istennő Aphrodité volt.
– Nem alhatsz el! – mondta a lány neki. – Gyerünk kelj fel! Ki kell másznunk innen.
– Drágám, te vagy? – nyögte a férfi halványan mosolyogva. – Azt hittem, hogy egy istennő vagy, aki elvisz a halál birodalmába.
– Ne beszélj már badarságokat! Tudod jól, hogy nincsenek látomások a halálban, nincs fény az alagút végén, nincsenek angyalok, nincs Isten. Mindenki tudja.
Ford megrázta a fejét.
– Pedig szerintem, igenis istennő vagy!
A lány hasztalan próbálta felrángatni.
– Köszönöm drágám, de inkább próbálj felállni valahogy. Ki kell jutnunk innen, orvosi segítségre van szükséged!
Ford nagy nehezen felállt, de majdnem teljes testsúlyával Aphroditére támaszkodott.
– Ben bácsi hol van?
– Nem tudom. De biztosan jól van. Lehet, hogy ő már kimászott.
Ford egy nagyot sóhajtott és lassan lépkedni kezdett.
– Szóval, mondd csak el drágaságom, hogy mi is történt.
Aphrodité megköszörülte a torkát.
– Nem láttam a tehenet, aztán amikor megláttam már majdnem túl késő volt. Félrekaptam a kormányt, de lecsúsztunk az útról.
Ford megtorpant.
– Ezt mondd el még egyszer – mondta hideg hangon.
A lány bosszúsan fújt egyet.
– Tehén az út közepén. Kormány félre, kocsi le a szakadékba – gúnyolódott. – Egyébként nem tudtam, hogy ennyire északra is feljönnek, azt tudom, hogy Arizona tele van velük. Mindenhol ott mászkálnak.
A fiatal ember hallgatott egy darabig.
– Kurva tehén! – közölte végül, és tovább botorkáltak."

(Kódai Richárd: Örökkön és még tovább - Régebben "Míg a halál össze nem hoz" címen futott, de az már nem jön be annyira. Ez is változhat még.)

Ááááááááááá!

2010-02-09T15:28:00.001-08:00

Ha ez nem flashback, akkor nem tudom mi... :)

Tegezés, magázás

2010-02-08T19:56:00.000-08:00

Oké, oké, nem értem én már a magázódást annyira, itt kint ugyanis mindenki tegeződik, ami az eleje felé még furcsa volt, mármint, hogy letegezni valakit, aki harminc évvel idősebb az embernél, de hamar hozzá lehet szokni. Ám, ez Amerikában van! Itt nagyjából mindenki egy cipőben van, ugyanazért van itt, és lazán vagy szorosan a külföldre szakadt közösség része. Érdekes az is, hogy évekig készültem arra, hogy majd ha hazamegyek magáznom kell majd embereket, és féltem, hogy nem fog menni, de meglepő módon könnyen jött, szemem sem rebbent. Itt kint viszont nem tudnám megtenni. Legalábbis nem olyanokkal, akik dolgozni jönnek. Ismerősök rokonait, akik látogatóba jönnek azért magázzuk. Szóval ezek után mondja el nekem valaki, hogy olyan országos szolgálatások, mint például a freemail, és mobiltelefon szolgáltatók miért fogják és tegezik le a népeket? Nem udvariatlanság ez? Engem nem zavar ugyan, de ha hetvenéves papa lennék, nem venném szívesen. Szóval hogyan van ez? Fiatalosodunk otthon vagy csak butulunk? Celeb és szingli? Helyesírási és fogalmazási hibák a netes cikkekben?
És még én tartok attól, hogy egy nap talán elfelejtek magyarul normálisan. Lehet, fölöslegesen.

Újabb néhány szó

2010-02-05T18:21:00.001-08:00

Tudja-e valaki, hogy ezek a szavak mit jelentenek: geccsolni, pénecolni?
Más kiejtésbeli példák: vasklóz (wash clothes) - ez még oké, de többesszáma: vasklózok! :); hentáló (hand towel); cseka (check out - olyan szoba, amiből kiköltöztek); sztéjó vagy sztéjós szoba (stay over - olyan szoba, amiben maradnak még tovább)
De csak, hogy ne csak a magyarokat szapuljam, ma reggel rám köszönt egy biciklis (!) a hídon mondván: Mónying! :) Na, az egy lengyel nénike lehetett.

Morzsák

2010-02-04T15:28:00.000-08:00

- Néhány napja vettem egy viharvert kocsit. Ütött is, kopott is, kicsit zörög, de elsőnek jó lesz. Már csak jogsi kell és biztosítás. :)
- Olyan tettvágy van bennem, hogy el sem hiszem. Írni és filmezni akarok, most, most, mindent. Egy írói honlapot szeretnék magamnak (meg is lesz). Küldeni a (két) lefordított novelláimat amerikai magazinoknak. Elintézni, hogy valaki kiadja már végre a regényemet Magyarországon. Ezenkívül helyszín vadászatot akarok tartani. Meghallgatást színészeknek. Szórakozni kamerákkal. Vágni a filmet.
- Találtam jó kolbászt, elnézést: "bratwurstot" a Publixban (bevásárlóközpont, főleg kajás). Illetve még nem tudom, hogy jó-e, mert még most sül. Itt a kolbászok egyébként nagyrészt olaszos jellegűek, amik annyira nem ízlenek. Múltkor mondjuk ettem lengyel kolbászt, az is nagy volt, de bratwursttól most csodákat várok. Ja, sikerült rábukkani májashurkára is nem olyan rég a Walmartban (másik bevásárlóközpont), ami ugyan csípős (cajun style), mint az állat, de nekem mégis mennyország volt. :)
- Nem utálom annyira a munkahelyemet, mint gondoltam volna egy hét vakáció után. De ez még bármikor megváltozhat. :)
- Szombaton ki kell rúgnom valakit, amit utálok, de hát mi a francért kell az emberkének lopnia a munkatársaitól? Hivatalosan nem tudjuk bizonyítani (illetve senki nem akar rendőrségi ügyet), úgyhogy azt kell mondanom neki, hogy nincs pénz az ő pozíciójára többé. Nézni fog, mint a moziban, de nem érdekel. Kis genyó, ne az én hotelemben bűnözzön.
- A napokban megnéztem a Jurassic Park első, második és harmadik részét. Az első király, de a másik kettőt fölösleges volt megcsinálni. Vagy valami mást is kitalálhattak volna hozzá.
- Tényleg lesz Ghostbusters 3? :)

Ari rövidfilm

2010-01-29T22:54:00.000-08:00

Signs.

Magyarán szólva

2010-01-27T08:11:00.000-08:00

Az elmúlt kilenc évben mindenféle túlzás nélkül néhány száz magyarral dolgoztam, ismerkedtem meg, buliztam, futólag találkoztam az USÁ-ban. Egyéb mindenféleképpen érdekes megfigyeléseket mellőzve, ezúttal a magyar nyelvvel, nyelvhasználattal kapcsolatos tapasztalataimat szeretném egy kicsit összegezni. Íme:
1. Én ennyi féle tájszólást még életemben nem hallottam, mint itt Amerikában. Nincs ezzel semmi baj, mindenki úgy beszél, ahogy tud, de mindenképpen érdekes, hogy volt olyan, hogy beszélgettem valakivel a saját anyanyelvemen, de nem mindig értettem, hogy mit is mond.
2. Az előzőhöz szorosan kapcsolódóan: olyan kifejezések használata, amit ha megszakadok se tudom, hogy mit jelent. Mások ismerősen csengenek, de nem használom őket. Csak néhány példa (sajnos nem emlékszem mindegyikre, pedig szeretnék): foncsik, furik, tallu, tajju, leöltözni, levonó, zsizsa, pulya, vánkos, tűrni (hajtani értelemben)... És még sokan mások.
3. Érdekes az is, ahogy angol szavak beépülnek a magyar nyelvbe, sokszor még a hangzást is teljesen eltorzítva. Például:
- Offos vagyok. (Szabadnapos. Mindenki használja, ki tudja miért. Én is.)
- Busy vagyok. (Elfoglalt vagyok. Nem érek rá. Szintén mindenki használja.)
- Busy nap volt. (Forgalmas, zsúfolt. Munkahelyen, főleg éttermekben, hotelekben számító kifejezés.)
- Slow nap volt. (Lassú, nem forgalmas)
- A depositot be kell fizetni. (Lakásbérlésnél különdíj, előleg)
- Megnézted a schedule-t? (Heti munkabeosztás)
És az érdekesebbek, bár ezek inkább egyedi esetek ( az is különös, hogy ahhoz, hogy magyarítsunk egy kifejezést, néha plusz hangokat kell hozzáadnunk):
- Megnézted a szkecsölDöt?
- A belmenTek ott mászkálnak a folyosón. (Bellman-ek. Poggyászhordók hotelekben)
- Hívd a métEnenszt! (Maintenance. Karbantartók. Itt pluszban kiesett egy "n" is.)
- Hívd az endzsinerit! (Engineering. Karbantartók előkelőbb hotelekben. Ebben az esetben hangok tűnnek el a szó végéről)
- Egész nap dipklingeztünk. (Deep cleaning, valami nagyon furcsa módon)
- Neked van szócsölöd? (Social-öd. Social security number, az itteni TB szám)
(Több most nem jut eszembe, de majd ha jön, posztolom.)
4. Sokan azt is nehezen értik meg, hogy csak ezért mert néhány szó létezik a magyar nyelvben is, attól még nem úgy kell kiejteni: dollár, zéró, no problém (itt mondjuk legalább levágták az "a"-t a végéről).
5. Meg nem tudnám számolni, hányszor kellett fordítanom élőszóban az évek alatt hány embernek, de bőven többször, mint akárkinek, akit ismerek. A mai napig kedvencem az hogy: "Te Ricsi, hogy van az, hogy nokedliszaggató angolul?" Az a baj, hogy ezek nem nagyon ragadtak meg, túl sok volt belőlük. Csak még egy pár: réteslap, bejgli, túró rudi, rántás, pálinka.
6. Senkit nem akartam negatív színben feltűntetni, leszólni ezzel a poszttal, akik nem beszélnek angolul, azok nem beszélnek angolul, de azt soha nem fogom megérteni, amikor emberek magyarul beszélnek olyanokhoz, akik magyarul egy szót sem tudnak. Munkatársakhoz, főnökökhöz, vendégekhez a hotelban, ahol dolgoznak, eladókhoz a boltban, benzinkúton. Minden egyes ilyen alkalomkor feláll a szőr a hátamon, és utólag természetesen megint az amerikai a hülye, mert ugyan már miért nem érti, hogy ő mit akar. A jelenség inkább a középkorútól felfelé jelentkezik, de előfordult már, hogy fiatalokat is hallottam külföldieknek magyarul magyarázni.

És mégis mozog...

2010-01-26T08:49:00.000-08:00

San Antonióban megindult a hegy. Nem laknék ott. Valójában Amerika mindegyik része veszélyes valamilyen természeti szempontból, ilyen hegycsuszamlások, sőt durvábbak Kaliforniában is előfordulnak. Ott még földrengés is van. Az ország középső részén tornádók, áradások. Északon fagyok. Délen esetleges hurrikánok. Most, hogy belegondolok, nem is értem, mi a fenéért élnek itt annyian? :)

Az imaginációról

2010-01-23T19:17:00.000-08:00

"Később Egyiptomban azt tanították, hogy a lélek azzá alakul át, amit megkíván. De nemcsak azzá, amit megkíván, azzá is át tud alakulni, amit megcsodál, azzá is, amitől fél, azzá is, amit szeret, azzá is, amitől irtózik, amit gyűlöl, amitől menekül, amire sóvárog, amit remél, amiben hisz, ami ellen tiltakozik. Manapság a lélek e félelmetes metamorfózisával ismét sokat foglalkoznak, és azt mondják, hogy életünket nem is az intelligens akarat irányítja, hanem az imagináció. Bennünket nem az értelmi elhatározás kormányoz, hanem a látomás. Az a látomás, amelynek bűvöletében a lélek éppen él. Sorsunkat nem az ész dönti el, hanem a varázslat."

(Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka III. - Pert em heru)

Könyvkiadás, megjelenés

2010-01-22T14:50:00.000-08:00

Mi legyen, mi legyen? Az ember csak ír, csak ír, de nem jut egyről a kettőre. A magyar könyvkiadás romokban, az amerikai piacon pedig elveszik az ember. Voltak, vannak itt ötletek, az internet mint terjesztőmédium előjött, és egyre nagyobb jelentőséget nyer. Lehet még itt valami. Valami nagyszerű is. Ötletek vannak. De, hogy mi lesz a vége? Meglátjuk.

Kínai filmek

2010-01-17T17:37:00.000-08:00

Az utóbbi években megszerettem ezeket az új, látványos kínai filmeket nyilván a "Crouching tiger, hidden dragon" nyomán, ami egyébként egy darabig a kedvenc filmem volt. (Hogy most mi a kedvenc, azt nem árulom el :P) A kínai kultúra és gondolkodás mindig is lenyűgözött, eltekintve természetesen a kommunista rémuralomtól, de az se nem kultúra, se nem gondolkodás. A harcművészet is foglalkoztatott egy időben, de mondjuk csak harcjelenetekért nem néznék meg egy filmet. Amit ezek a filmek nyújtanak, a kitűnő harci koreográfia mellett, az a látvány, és természetesen dráma, ami néha nem árt. Mármint a filmekben. Mondjuk a filmek minősége és értéke azért változó, ezért összeállítottam egy négyes listát, az én számomra legjobban tetszők közül, ami teljesen szubjektív, de egyébként meg mi más lehetne amúgy is:
A "Crouching tiger, hidden dragon" messze veri a mezőnyt, nemcsak, hogy látványban, hanem itt valahogy tökéletes egyensúlyban van látvány, akció és dráma. A karakterek élőek, nem elnagyoltak, illetve ha azok is, valahogy mégis lélegeznek, mintha új erőre kaptak volna.
Az egyensúlyt a másik három film már nem tudta ilyen sikeresen megtartani, de így is mindenképpen értékes alkotások, csak ajánlani tudom őket.
A "Hero" másik nagy kedvencem, inkább olyan mint egy képköltemény, nem is annyira film. A harcjelenetek gyönyörűek, de nem olyan kidolgozottak mint a "Crouching tiger..."-ben. A látvány ott van, de igazából a történetfelvezetés-elmesélés, ami nagyon zseniális.
A "House of flying daggers" egy szerelmi történet, helyenként egy kicsit talán túl érzelgős, de mégis magába húz. A látvány és a kosztumök itt is kiválóak, a harcjelenetek is jók, de nem annyira, mint az előző kettőnél. A történet fordulatai érdekesek és izgalamasak, de az egész film valahogy mégsem tűnik olyan komolynak, mint az előzőek.
A "Curse of the golden flower"-t igazából meg kéne néznem újra évek után, de most jöttem rá, hogy valamiért nincs meg (ejnye-bejnye). Így emlékezetből nem volt rossz, egy kicsit talán túl sok volt a látvány, az arany, a kosztümök talán túl cirádásak néhol, de a történet jó volt, és az akció sem lehetett túl rossz, mert akkor emlékeznék rá. (Vagy pont fordítva? LOL)
Egyébként a "Battle of red cliff" sem lesz rossz remélhetőleg, ha már a legdrágább kínai film, két részes, John Woo rendezésében. Pár hónap múlva jön ki dvd-n, sajnos a mozivetítésről lecsúsztam.
És végül egy Confucius trailer, ami remélhetőleg nem egy akciófilm lesz végül, de a mai világban ki tudja? (Vö: Sherlock Holmes :))

Arról, hogy majdnem, de végül is mégsem

2010-01-16T20:45:00.000-08:00

Hogyan is mondjam? Lehetett volna még ebből valami jó is. Akár nagyon jó is. És még mindig lehet, csak nem nekem.
A tavalyi év végén lévő néhány hónapban egy magyar hölgynek segítettem megnyitni egy magyar cukrászdát itt, St. Augustine-ban. Az ötlet úgy elsőre nem tűnt rossznak, és én mindig is támogattam azt, amikor emberek nagy dolgokba vágnak bele. Segítettem hát. Sokat. Végül is én intéztem a nagyját, ismerősöm angoltudása igencsak csekélyke. Telefonálás, utánajárás, helységbérlés, engedélyintézés. Igen, most már tudom, hogy hogyan kell cukrászdát nyitni itt, akár éttermet, akár boltot. Legalábbis nagyjából. Az egyezségünk úgy szólt, hogy segítek neki megnyitni, azután viszont a maga ura, magától kell tudnia elintézni a dolgokat, vagy találjon mást, aki segít.
Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy számítottuk/számította, igencsak nem fogyot úgy a süti, mint kellett volna. Hamar kiderült, hogy ehhez a művelethez az én további támogatásom nélkülözhetetlen. Segítettem még egy kicsit, itt, ott, amott. Aztán felmerült az ötlet, hogy szálljak be én is, mivel pénzem nincs, szellemi tőkével, magyarul: áruljak a boltban, és intézzek mindent, de ezúttal pénzért, mármint, ha van (lenne) profit. Először nem érdekelt a dolog, aztán érdekelt, és egyre inkább megláttam benne valami fantáziát. Aztán a kőkemény valóság beütött, a fizetnivalókat fizetni kell, a gazdaság szar, és nyílt egy másik cukrászda is egy utcával arrébb. Ja, és boltok és éttermek zárnak be egymás után mindenfelé. De még mindig meg lehet csinálni. A kérdés, hogy akarnám-e. Eleinte a munkámat még mindenképp meg kellene tartanom, hogy lakbért és kaját tudjak biztosítani magamnak, munka után bolt estig, aztán pedig dolgozni is kéne azon a fránya forgatókönyvön. Képtelenség. Egy darabig lehetne, de hosszú távon nem. Nem beszélve arról, hogy a bolt nem az álmom, a filmkészítés igen. Még akkor is, ha jó eséllyel nem húz ki az anyagi csávából. Szóval a dilemma nagy volt, de meg kellett hoznom egy komoly döntést. És amúgy is, mint mondják: ha egy ajtó bezárul, egy másik megnyílik. Ebben bízom. Valami más lehetőség is majd csak jön. Legalábbis ezzel nyugtatom magam. És addig is, legalább tudok írni és írni és írni.
De egyébként, csak hogy kerek-egész legyen a történet, és hogy a lelkiismeretemet is megnyugtassam, fogok készíteni a hölgynek egy üzlet/reklám-tervet, ahogy szerintem kéne csinálni a dolgokat, aztán, amit használ belőle, használ, amit nem, azt nem. Dobok mentőövet és megmutatom, hogy merre kell úszni. Nagyon többet már nem tehetek.
Így van?

Az új évbe indulva

2010-01-08T14:03:00.000-08:00

A tavalyi évben egy pár tervezett dolog nem jött össze, és szinte felbőszülten vetem magam az új évbe, a sors-erőket kérve, hogy végre tegyenek valamit az érdekemben. :) Persze történt nem kevés, nem is kicsit jó dolog tavaly (zöld kártya, hazaút, első megjelent novella, új demóalbum), valahogy néhány más tervezett dolog nem jött össze.
Például nem adták ki a regényemet, ami pedig már lassan egy éve le lett szerkesztve, és már vagy fél éve van egy kiadónál. (De az ilyesmi ideig tart, nem szabad türelmetlennek lenni, meg amúgy is mit vártam.)
Nem írtam meg a második regényemet, pedig úgy terveztem, hogy év végére befejezem, de még mindig vagy csak huszonöt oldal van belőle meg. (Azért írtam mást bőven, úgyhogy ezt nem bánom annyira, de azért jó lenne, ha meglenne.)
Nem találtam egy új, jobb munkát, és nem oldódtak meg anyagi gondjaim. (Ezzel sem lehetett sokat tenni, szar nekem. :)
Nem találtam magamnak egy helyes, normális csajszit, pedig most már tényleg komolyan gondolnám, legalábbis azt hiszem. (A magány újra megtalált, pedig azt hittem, hogy jól viselem, de lehet, hogy mégsem olyan jól.)
Szóval ezek az elég nagykaliberű dolgok azért elmaradtak, de lehet, hogy én vagyok telhetetlen.
És mégis mit várok az idei évtől? Nem is tudom. Azért jó lenne, ha ezek közül a legtöbb megoldódna. De bármit is hozhat a jövő, és az is lehet, hogy napokon belül olyan változások történnek, amik mindent megváltoztatnak. Terveim vannak. Álmaim is. Vágyaim.
Mielőtt Amerikába jöttünk, volt egy gondolatunk a két uncsitesómmal. Álmodjunk akkorát, amekkorát csak tudunk, és ha félútig jutunk, az már akkor is jobb, mint ahova jutnánk, ha nem mernénk álmodni.
Én még álmodom. És eszem ágában sincs abbahagyni.
És arra is rájöttem, hogy mit akarok az új esztendőtől.
Mindent, amit csak lehet!
Én meg nem állok.

Inception

2010-01-02T12:55:00.000-08:00

Trailer #2.

Javítsunk az általános zsidóképen :)

2009-12-30T19:47:00.000-08:00

Esti Ginzburg

Ja, és mindenkinek boldog új évet!

Melyik Nirvana számban volt?

2009-12-27T14:05:00.000-08:00

"Most people don't realize
That two large pieces of coral
Painted brown and attached to his skull
With common wood screws
Can make a child look like a deer."

Atlanta

2009-12-20T20:08:00.000-08:00

Amerikában minden állam egy külön világ. Legalábbis azok biztosan, amelyekben én jártam. Jellegzetes hangulatuk van, a domborzat, a növényzet más, az emberek mások, néha még a levegő is más. A nagyobb városokkal sincs ez így másképp. Jellegzetesek és a másikkal nehezen összetéveszthetők. Legalábbis a legtöbbjük. Miami csak egy van. Ugyanúgy Los Angeles, San Francisco, New Orleans, Chicago, Seattle és természetesen New York, meg mások is. Atlanta is csak egy van. Egyike azoknak a nagyvárosoknak, ahol a régi és az új keveredik, az "ősi" toronyházak mellett hiper-szuper építészeti csodák meredeznek. Ugyanúgy, a takaros kis "de szívesen élnék valamelyikben" típusú párszintes új házak mellett bizony megtalálhatóak régebbiek is, és olyan épületek is, amiket már le kellene bontani. De ami legjobban megfog Atlantában mai napig, az a felhőkarcolók. Szinte nincs két teljesen egyforma, a megszokott "kockaházak", hanem mindegyik más és más. A hiper-szuper, valóban furcsán megépített épületek mellett és között ott állnak az igencsak hangulatos öregebbek, némelyik akár gazdagíthatná Gotham Cityről alkotott képünket is. Éjjel pedig különböző színekkel vannak megvilágítva. Valahogy az egész belváros nagyon békés és hangulatos, csak hogy megöljem a Gotham-es képet, az ember egyből otthon érzi magát. Valahogy olyan kényelmes hangulata van az egész helynek. Mintha sohasem zajlana ott semmi igazán, nincs meg az igazi nagyvárosi hajsza, kivéve csak az autópályákon. Sajnos ezen házakról nincsenek fotóim, csak egy nyamvadt telefonos kép van, amit a hotel ablakából lőttem el. Ezen kívül pedig egy pár videó felvétel külön posztolva néhány évvel ezelőttről.

Atlanta Aquarium

Aquariumokat látogatni számomra mindig élmény, imádom a tengeri élővilágot nézni, természetesen csak biztonságos távolságból. Az atlantai Aquriumban van a világ legnagyobb belső akváriuma, több ezernyi halfajjal, többek között itt vannak a bálnacápák is, amiknek a kifejlett példánya átlaghosszúságra akkora, mint egy iskolabusz.

Atlanta Coca-Cola Factory

Érdemes azon elgondolkodni, hogy mennyire furcsa is az hogy egy fogyasztási cikk köré milyen kis kultúra kerekedett az évtizedek alatt. Múzeum van hozzá, műtárgyak, ereklyék, külön kis "művészeti" ág is, ja meg a reklámfilmek. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy gáz-e, hogy ez van, vagy sem, de ha nem akarunk nagyon belemenni, akkor tetszik a dolog. Hiába, a popkultúra az popkultúra. Egyébként a kóstolásnál becsületesen végigkóstoltam negyven Coca-Cola terméket, és tényleg valóban majdnem elhánytam magam, a "sugar rush"-tól pedig még órákig remektem.

Az állatkertes felvételt most nem posztolom, mert ahova feltöltöttem, azt otthon nem lehet megnyitni, vagy valami ilyesmi.

Home lesz?

2009-12-07T08:46:00.000-08:00

Ritkán jut el hír Magyarországról Amerikába, de ma reggel ezt pillantottam meg az AOL hírlapján: Hajléktalanok milliárdokat örökölnek.

A másik pont a témához kapcsolódó videót imehesz barátom küldte át valamelyik nap a magyar robinhudról. Nem akarok bántani senkit, tudom, hogy milyen nehéz sorsok lehetnek, de úgy tűnik, hogy "Servúdban" mindig lesz fröccs és cigaretta, és valakinek még mobiltelefonfityulára a fülében is fussa.

Ismét témához lazán kapcsolódva, a floridai hajléktalan egy külön ágazata az amerikai hajléktalannak, ugyanis köztudott, hogy Floridában az év nagy részében, vagy teljes egészében jó idő van, valamint nagy a gazdag (nyugdíjas) populáció. Szóval sokan ahelyett hogy bajlódnának a munkakereséssel, Foridába jönnek, és inkább kiállnak az utcasarokra kéregetni, és egyébként elég jól elvannak belőle. Napi jelleggel haladok el "csövik" mellett, van amelyik amikor kér pénzt, egyből egy ötöst kér (nem nagy összeg, de kéregetőnek az, meg ne ő szabja meg, hogy én mennyit adjak neki), mások biciklivel érkeznek a helyszínre, tiszta ruhában, frissen borotválva, máshol életerős fiatalember izompólóban áll az út szélén, na szóval kicsit elharapózott a dolog az elmúlt évben. Valóban nehéz munkát találni itt is, de aki akar, az tud, meg ne említsem a tizenkét-húszmillió illegálist, akik ugye "elvették az amerikaiak munkáját", de azt ugye elfelejtjük, hogy ha nem lenne rájuk szükség, akkor nem lennének itt. Ilyen egyszerű. Kereslet és kínálat.
Tanulság nincs, csak előjött a téma és gondoltam írok egy pár sort róla. Nincs bajom egyébként velük, illetve azokkal akik nem maguknak köszönhetik, az élet valóban bír kegyetlen lenni.

Finally, Time

2009-11-30T08:18:00.000-08:00

"in this place
and in this case
finally
I am free

at this time
it's all mine
I can breathe
I can see

please, don't kill my dreams, my friend
just let me be

understand
I can't stand
loneliness
it's a mess

I am fine
the sunshine
I can feel
on my skin

gave up all the useless fights
it set me free

and if I could say just one word
let it be: finally"

(Richard Kodai: Finally)

"looking at the clouds
as they fly by
laying down
there is no sound

in deep silence
I can't pretend
this is the end
and I'm waiting to start again

I just can't win this
I'm running away from time
when will this journey end
will all the sadness be left behind

I'm trying to disappear
I'm running away from life
is my salvation far
oh, is there freedom at all

there is no sound
the clouds fly by
like the years
in my life

future left behind
forgotten dreams are lies
a dragon flies
there is no time"

(Richard Kodai: Time)

Link Az új kilencszámos demóalbumom utolsó két száma, az egyik egy régebbi költemény (Time), és személyes kedvencem, a másik vadiúj. A végleges sorrendet pár napon belül állítom be a myspace-en, ha már meghallgatták az újabb számokat is egy páran. Enjoy, mert mostanában nem lesz több új dal. Viszont lehet újra írni ezerrel! :)

Rövidfilmek

2009-11-25T20:41:00.000-08:00

Elkezdtem rövidfilmeket nézegetni mostanában, hogy tanuljak belőlük, és hát találtam egy-két érdekeset. Kicsit túlságosan rövidfilm ízük van, de kreatívak, és jól meg lettek csinálva. Íme egy lista, akit érdekel, nem fontossági sorrendben.

Validation
Still life
Inside
Offside
My name is Lisa

Ami viszont abszolút profi és örök kedvenc: Makoto Shinkai huszonvalahány perces, díjnyertes rajzfilmje, amit megalkotó teljesen egyedül kreált a semmiből, ismét egy sikertörténet, amit érdemes megjegyezni.

Voices of a distant star trailer

Farkasmen

2009-11-20T12:42:00.000-08:00

Új bemutató.

Zen-e?

2009-11-18T17:50:00.000-08:00

"Teát inni, rizst enni.
Ahogy esik, úgy puffan.
Nézni a folyóra, lefelé, nézni fel a hegyre.
Nyugodt vagyok és elégedett.

(Nan-cs'üan)

Nan-cs'üant megkérdezték, ki volt Buddha?
Válasza:
- Ki nem volt Buddha?

A Mester beteg volt, és tanítványai eljöttek, hogy meglátogassák.
- Hogy érzed magad?
- Naparcú Buddha, holdarcú Buddha.

A tanítvány megkérdezte Taj-szujt:
- Mi az én énem?
Taj-szuj ezt felelte:
- Ez az én énem.
- Hogyan lehet, hogy az én énem a te éned?
- Úgy, hogy a te éned.

Pa-Csiao mondta:
- Ha van botod, adok még egyet, ha nincs, azt is elveszem.

- Mi a zen?
A Mester szólt:
- Olajat forralni lángoló tűzön.

A zen a jellem dolga, nem az észé.

(Hsziang-jen)

Ho-sant megkérdezték, ki volt Buddha?
- Tudok dobolni - válaszolta -, bumm-taram, bumm-taram!"

(Hamvas Béla: Az ősök csarnoka II - Zen)

She

2009-11-16T10:39:00.000-08:00

"She's so beautiful
wish I knew her
she's just so perfect
just like an angel

she's standing there alone
in the cold street
who is she waiting for
wish it was me

and the rain starts falling
and I walk away
but my heart is breaking
with every single step I take

and the rain keeps falling
it's falling on me
and I feel like crying
it's never been so hard to leave

and as I turn back
she is already gone
was she even real before
or someone I dreamt up

and now I'm standing there
in the cold street
what is this emptiness
this heartache I feel

and the rain keeps falling
I have to walk away
but my heart's still breaking
with every cursed step I take

oh, the rain's still falling
it's falling on me
please, wash away my tears
'till I can't see anything

and the rain keeps falling
and I walk away
and my heart's still breaking
with every lonely step I take

oh, the rain's still falling
it's falling on me
I wish it could save me
and wash away oh, everything"

(Richard Kodai: She)

Link

Could

2009-11-09T08:31:00.000-08:00

"hands are shaking, grinding my teeth
what the hell is wrong with me
feels like I can only be happy
if I overdo everything

running around in my head
losing sight of who I am
is this really happening
spread myself way too thin

I know I could stop
I just don't want to

tossing, turning, why can't I sleep
fear and worry are crushing me
winning in a race against me
might feel good, but it's not winning

running around lost again
panicking and throwing things
is this really happening
I'm walking on ice way too thin

I know I could stop
I'm just too scared to

what happens
if I disappear too

going crazy, grinding my teeth
what the hell is wrong with me
seems like I can only be happy
if I overdo everything".

(Richard Kodai: Could)

Link.

Jól nézünk ki!

2009-11-03T18:53:00.000-08:00

Legalábbis az új Avatar bemutató már jobban és értelme is több van. Bár még mindig van egy kis számítógépes játék fíling, de majd elmúlik, vagy majd nem számít. Én még mindig hiszem, hogy jó lesz. Remélem.
A másik új bemutató a Prince of Persia egy újabb Disney és Jerry Bruckheimer csodaprodukció á lá kalózosdi, jó lesz ez is, persze már aki szereti az ilyet. (Bár ki ne szerette volna a kalózokat? :)
A Book of Eli nem ugyanez a kategória, de lehet, hogy jó lesz. Van benne Gary Oldman. :)
És végül az utolsó: Ink, ami elvileg már kijött, bár én még nem láttam. A bemutató alapján jó elvontnak tűnik.

Hush

2009-11-02T13:56:00.000-08:00

"sitting here
in hopeless loneliness
that's me
I turn away from you

oh, it's late
I gave up long ago
I am late
but I have to change my way

hush, little girl
just go to sleep
and everything will be alright

hush, little girl
just go to sleep
you don't have to save me tonight

you look at me
I wonder what you see
I'm not the guy
who I used to be

oh, it's late
I gave up long ago
I am late
but I have to change my way

hush, little girl
just go to sleep

hush, little girl
sweet dreams"

(Richard Kodai: Hush)

Egy régi szám feltámadott. Hallgatást követel.

Paranormal

2009-10-30T19:49:00.000-07:00

A film, Paranormal activity 7.9 millió dollárt hozott be a hétvégén. Ez különösen nagy szó, hogyha hozzá vesszük hogy mindössze sovány tizenegy-ezer dollárból készítették, hét napos forgatással a rendező/megalkotó saját lakásán. Ezt nevezem én sikertörténetnek. A filmet lehet utálni, néhányan mondják, hogy nem is olyan félelmetes, vagy egyszerűen csak rossz, bár a USA Today három csillagot adott neki négyből, amit horrorflikkek általában nem szoktak megkapni. Én magam nem láttam még (tervezem), de számomra pont nem a horror része lesz az érdekes, hanem az hogy hogyan is rakták össze a produkciót semmi pénzből. Azt is említenem kell, hogy nagyon jól időzített ez a film megjelenésével számomra, hiszen magam is hasonló dologra készülök, mármint, hogy leforgatni egy filmet semmi pénzből. Szóval inspirációnak nagyon számít, már maga a reklámkampány is zseniális volt, adva, hogy csak az interneten hirdették egy youtube-os videóval, és facebookkal, és hasonlókkal. Ez volt valójában a második igazán döntő tényező abban, hogy végleg elhatározzam, tényleg megcsinálom azt a nyamvadt filmet. Az első az volt, amikor rájöttem, hogy nagy filmrendezők nem jártak iskolába (ezt egyszer már linkeltem, de itt van mégegyszer: Link ), és James Cameron szavai: "I think the most important thing if you're an aspiring film-maker is to get rid of the 'aspiring'... You shoot it, you put your name on it, you're a film-maker. Everything after that, you're just negotiating your budget." :) Ennyi. Csak csinálni kell. És még be is jöhet. A Paranormal activity-nek bejött, már nem csak a Blair-witch van mint példa. Persze, az én filmem nem ijesztgetős horror lesz, úgyhogy talán milliókra mégse számítsak, de ha már jó lesz, és megtalálja a helyét a világban, és esetleg még néhány kritikusnak is tetszik, én már boldog leszek. Már csak meg kell csinálni. Már gyűjtöm az erőt és az embereket hozzá.

Tetkó

2009-10-27T15:48:00.000-07:00

Szerepjáték

2009-10-26T19:51:00.000-07:00

Előjött a minap a téma internetes levelezésben és elgondolkodtatott. Ismét rá kellett jönnöm, hogy a szerepjáték önmagában és önmagáért nem hiányzik. Az alatt a tíz év alatt, amíg még otthon játszottam, úgy tűnik, hogy kijátszottam magam. Nem mintha nem lettek volna oltári nagy kalandok, hihetlenül izgalmas kampányok. Voltak. De sajnos, vagy hálisten elmúltak. A megválás természetes volt, és fájdalommentes. Itt kint eszembe sem jutott, hogy szerepjátékos köröket keressek magamnak. Miért is? Mert nem ugyanaz lenne. Ami otthon naggyá tette a dolgot, olyan naggyá, hogy a legtöbbször egész héten csak azt vártam, hogy végre hétvége lehessen és játszhassunk, természetesen a társaság volt. Különleges csapat jött össze, és bár néha tagok cserélődtek, jöttek-mentek, valahogy az összeülések mégis meghittek voltak, családiasak. Egy húron pendültünk. Értettük egymást. A középpontban természetesen a szerepjáték volt, de mégis több volt ez csak játéknál. Együtt hihetetlen dolgokra voltunk képesek. Miért? Mert értettük egymást, éreztük egymást, és ugyanaz a dolog éltetett minket. A felszínen a szerepjáték. De valójában az, hogy együtt voltunk. Hogy megértettük egymást, és hogy a képzelet csodás kapuin együtt léphettünk át. Kalandjainkban valóban egy csapattá fortunk össze, és ahogy eggyéváltunk megelevenített játékkaraktereinkkel, magában a játékban is tudtuk, hogy nem vagyunk egyedül.A különböző világok különböző lakói, az idegen arcok, idegen életetek első alkalommal is sokszor ismerősként tűntek fel, és ha álalakjaink nem is értettek mindig mindenben egyet, nem is mindig cselekedtek a egymás javára, idóvel mégis mindig egy csapattá áltak össze, mintha valami láthatatlan erő, a sors szálai terelték vona össze őket(itt természetesen a mesélő akaratára gondolok :). Valahogy így jöttünk össze mi is a valóságban, a mi láthatatlan mesélőnk irányítására, és ha már nem is vagyunk együtt, egymást el felejteni nem fogjuk. Maguk a játékalkalmak egyébként tényleg nagyon jók voltak, valóban érdekes és izgalamas történeteket élhettünk át, és bátran merem állítani, hogy némelyik hosszabb mese megérdemelte volna, hogy könyv (vagy film?) formájában maradjon fenn. De azért emléknek is jók. Ki kell, hogy emeljen brainoiz barátom Cthulhus meséit, ami az egészet elindította nekem, nekünk (Harc és varázslat most kicsit félre :). Jégvilága is eszembe jut, ja és még valami mocsári törpés akció, ugye, amit lehet, hogy mégsem kellett volna. :) Phantom Dark Sun sztorijai is klasszikusak, ugyanúgy Werewolfos szessöneink. Whoisnot Al-Quadimban alakított egy óriásit, de említhetnék sokat mást is tőle-vele, mondjuk Sla industries-t, vagy az egy alkalmas Wraith játékunkat, ami azért odacsapott, bocs annak aki nem játszott benne. Hmm, meg az Earthdown is jó volt a végén. De lehetne felsorolni még sok mindent. Ars magica, Mage, Ravenloft... A sztorik óriásiak voltak, de valahogy mégsem a sztorikra emlékezem a leginkább, hanem olyan dolgokra, hogy K. Gabinál a konyhában szürcsöljük a jobbnál jobb teákat hajnali három órakor. Vagy hogy telefüstöljük Mazs szobáját, és szegény nem dohányosok pedig könnyezve kénytelenek játszani. Utólag is elnézést kérek tőlük. Vagy amikor késő este lementünk a Pingvinbe valami kaját venni. Ahogy elkísértük a vidékieket a buszpályaudvarra a játék után. Fűzfőt nem is említem, vagy Szekszárdot. Vagy amikor Phantomnál Heroes of might and magicet játszottunk. Az alkalomadtán előforduló spontán sörözéseket. Van emlék bőven. Aki a csapatban megfordult, tudja miről beszélek.
Ezt végig juttatva felmerül bennem a kérdés. Vajon játszanék-e még? Őszinte leszek, maga a játék annyira nem hiányzik, de ha a régi csapat lenne, vagy legalább néhány ember lenne a régi csapatból, játszanék. Szigorúan a régi idők emlékére és tiszteletére. Utólag úgyis a teaszürcsölésre emlékeznék inkább, meg a buszmegállóba sétálásra. A nevetésre. Az izgalomra. És ugye mindent elfelejteni nem szabad. Azt pedig ami jó volt, semmiképpen.

És még mindig nem unja!

2009-10-11T19:30:00.000-07:00

"Sors annyi, mint hogy a földön mindenki azon a helyen és abban az időben ölt testet, amelyet csak ő tölthet be. A sors pedig feladat, mű, amit meg kell tenni. Avadah annyi, mint hűséggel szolgálni a feladatot. Ha a hitlahavutban (eksztázis, megvillanás) megértem, hogy mi az, amit csak én tehetek meg, és rajtam kívül senki más, akkor az avadah nem más, mint teljes étosszal azt, amit reám bíztak, és amit testetöltésemben magasabb tudatommal vállaltam, lépésről lépésre, a hétköznapokban, állhatatosan és hűséggel (emúnah) megtenni. Baal-Sém Tov khasszid rabbi utolsó szava ez volt: "Most már tudom, miért jöttem a földre". Hívei azt mondták, hogy életfeladatukat csak a teljesen éberek látják, és boldog, aki úgy távozik el, hogy ezt a feladatot teljesítette."

(Hamvas Béla: Eksztázis)

Ákos

2009-10-06T19:28:00.000-07:00

Akinek van mersze, olvassa el. Főleg a NIN-es részt ajánlom, nyilván NIN-rajongóknak (is). Miért is jó, hogy rendszeresen csekkolom a freemailemet, így ráakadhatok én is ilyen gyöngyszemekre.

Haláli

2009-09-29T22:00:00.000-07:00

"Ahogy a francia negyed felé baktattak egy valamivel néptelenebb parkon vágtak keresztül. A levegő édes volt, a tavasz illataival terhes, és szomorú szakszofonszó szállt a vidék felett.
– Várj csak fiam! – nyögte Ben bácsi. – Ezt hallgassuk már egy kicsit!
Őszhajú, fekete férfi állt egy hunyorgó lámpa alatt régimódi ruhákban, mintha a múlt századból lépett volna elő. Olyan beleéléssel fújta hangszerét mintha semmi más nem létezett volna, és a muzsika olyan gyönyörű volt, hogy Fordnak könnyek tolultak a szemébe.
Közelebb lépdeltek és leültek egy padra a zenélő férfi közelében. Ben bácsi letette Gina néni urnáját is maga mellé, majd hátradőlve és lehúnyt szemmel halgatta a zenét.
Ford csak egy kis idő után vette észre, hogy a fekete férfit arcát mindenféle fehér hegek tarkították és hogy mindkét szeme hiányzott, mintha kivágták volna. Nem is tudta pontosan, hogy miért, de semmi kétsége nem volt arról, hogy az illető halott.
– Na, ő már tud valamit – súgta Ben bácsi a fülébe mintegy áhítattal.
– Hogy érted? – vonta össze a szemöldökét.
– Mégis van megváltás…
Ford megrázta a fejét.
– Mi a francról beszélsz?
Ben bácsi visszadőlt és újra lehúnyta a szemét.
– Majd meglátod – mondta halkan.
Aztán már csak a lágy dzsessz volt, az óriási Hold, és a fájdalmasan élően lüktető New Orleans körülöttük."

(Kódai Richárd: Míg a halál össze nem hoz)

Hamvas már megint

2009-09-29T16:03:00.000-07:00

Mert miért ne.
"A tudat szerkezetének megváltoztatása nem ismerettől és nem tanultságtól függ. Ismeretek halmozásához és tanuláshoz tehetség kell, tehetséggel pedig csak a kivételes individuum rendelkezik. Az ismeret egyébként sem vezet sehová, bármilyen nagy legyen, sőt minél nagyobb, annál kevésbé. Ezért lehet valaki rendkívüli ismeretekkel rendkívül alacsonyrendű. Az ismeretnek bármilyen és bármennyi legyen is, a tudatra átalakító hatása nincs. A realizálás hasonlít a morálhoz, mert ahhoz, hogy valaki erkölcsösen éljen, nem ismeretekre van szüksége, hanem elhatározásra. Az ismeret kivételes és egyéni, a morál egyetemes és mindenkire kötelező. A hagyománynak azok az iratai, amelyek mindennemű ismeretközléstől tartózkodva a korrupt tudatot lépésről lépésre helyreigazítják és az embert az alvajárás állapotából felébresztik, valamilyen beavatási eljárást adnak át. Ilyen beavatási eljárást ad át a Tao-te king és Csuang-ce, a görögöknél az orfika, a hébereknél a Kabala, az araboknál a szufi, de mindenekelőtt és fölött a hindu jóga."

(Hamvas Béla: Eksztázis)

Innocence

2009-09-21T21:52:00.000-07:00

"I'm alive
but without a fight
just surviving
the days and the nights

I let you see me
yeah, it is true
but don't forget
I can see you too

innocence
there's no such thing

guilt is truth
but lies are just lies
everybody runs
and everybody hides

as I get older
they keep getting younger
I'm not alone
no, I'm not alone

innocence
there's no such thing

there's no way to save the day
find yourself some other way
went too far, don't be afraid
have no regrets, it's far too late"

(Richard Kodai: Innocence)

Nem bírok magammal. Új szám. Hallga.

Új Galaxis

2009-09-14T17:23:00.000-07:00

Most már hivatalos a hír: az Új Galaxis következő, karácsonyi számában jelenik majd meg "A mélység felett" című írásom, ami egy régebbi darab, de most végre nyomtatott formában láthatja meg a világot. Ez lesz az első alkalom, hogy papíron jelenek meg, bár elvileg egy Terra évkönyv is jön ki valamikor, amiben az "Anya virágos mezőkről álmodik" című írásom lenne, de arról most még egyelőre nem tudok nyilatkozni. Természetesen roppant izgatott vagyok, az meg különösen jól esett, hogy egy kitűnő pontszámot értem el az értékelésnél! Kellett is most ez a löket, hogy újabb munkáimnak megújult erővel fussak neki. Igen, most úgy érzem, hogy mégis megéri csinálni ezt az egészet, milyen jó is, hogy nem adtam fel. :)

Jóga

2009-09-13T17:31:00.000-07:00

A jógáról senkinek sem szabadna, hogy tornagyakorlatok jussanak az eszébe. A jóga megszabadulás-technika, mégpedig olyan, ami önállóan, vallási háttér nélkül is megállja a helyét, sőt kitűnően működik. Több formája is van, cselekedet jóga, szeretet jóga, meditációs jóga, álomjóga, és így tovább. Legmagasabb formája a rádzsa jóga, ami minden sötétség maradék nélküli felszámolása. A rádzsa jóga nem lassú, nem kényelmes, és nagy valószínűség szerint, ha egyszer valaki elkezdte, nem lehet abbahagyni. A rádzsa jóga igazi démonűzés, kemény és nagy lelki erőt követel. A rádzsa jóga olyan jóga, ami valaki vagy minden pillanatban csinál, vagy egyáltalán nem csinálja. A hodosz baziliszkosz. A királyok útja, a nagy út. Ma úgy tűnik, hogy senki sem él, aki a nagy utat végig tudná járni. Túl kicsik lettünk és túl mélyre süllyedtünk a sötétségben. És talán már a többi jógát sem lehet úgy csinálni, hogy számítson. Már nem élnek nagy mesterek, akik taníthatnának minket, akik elmagyaráznák, hogy a dolgok hogyan is működnek. Egyetlen reményünk a régiek írott szava, mármint ha megértjük egyáltalán, hogy miről is szólnak. És ha valaki mégis érti az igazi jógát, az minden bizonnyal a zajos, harsány világtól elmenekül, elbújik valahol, és tudását ott gyakorolja. Nekünk pedig marad a jóga korcs és öncélú kistestvére, amit a szakemberek terápiának hívnak, és egy csomó tornagyakorlat, ami vagy segít az embernek jobban érezni magát a bőrében vagy nem. A rádzsa jógáról ajánlom mindenkinek Hamvas Béla Milarepa című esszéjét, a jógáról bővebben pedig Mircea Eliade Jógáját, ami nagyon nagy és nagyon sok, de világosság árad minden lapjáról.

Milarepa állítólagos meditációs helye élete későbbi szakaszában

Nowhere

2009-09-07T16:57:00.000-07:00

"I don't know you
no, not yet
or forgot about you
yeah, just like that

beautiful smiles
they're in my head
beautiful eyes
you're everywhere
and

nowhere, just turning
rolling, sparkling
nowhere to take you
you take me away

redeemed myself
thought I was free
free from your spells
your ecstasy

yet how come
that I miss you so much
who are you
where are you
just tell me"

(Richard Kodai: Nowhere)

Új dal. Hallgassátok meg, ha érdekel. Mondjuk csak a fele új, egy része régi. Furcsa az egész, még nekem is szoknom kell. Ja, bocsi a béna girárszólóért, de nem tudtam mást kitalálni. :)

És még tovább

2009-09-03T17:56:00.000-07:00

"Kevin fel nem foghatta, hogy a kocsma miért létezik. Az alkohol köztudottan csökkentette a hangoltságot, érzelmi kilengésekhez, erős gondolati reakciókhoz, esetenként pedig hirtelen feltámadó nosztalgiához vezetett.
A falu szélén állt, kicsit messzebb, majdnem az erdő közvetlen közelében. Mondjuk csak néhány fapult volt, és dülöngélő asztalok, dülöngélő székekkel. Félig-meddig az álca takarásában, a boszorkányok engedelmével, de aki a kocsmába ment, az a saját felelősségére tette.
Hivatalosan csak két sört lehetett meginni, aztán haza kellett ballagni, Ben, a kocsmáros soha sem tett kivételt. Volt, akinek az árpasör jobban megártott, azt mások hazakísérték.
De az emberek mégis lejártak, hiába volt roppant veszélyes, nemcsak a zúgás, de a farkasok miatt is. Csak ücsörögtek ott, nem nagyon társalogtak, gondolataik csak véletlenszerűen kergették egymást.
Kevin, talán, ha egyszer volt csak a kocsmában előtte, de az egyik hideg téli estén, maga sem tudta miért, de valahogy odakeveredett.
Egyetlen vörös lámpa világított csak azoknak, akik még nem láttak a sötétben, a fény kísértetiessé tette a nagyrészt mozdulatlanul ücsörgő falubelieket. A fény azért is volt vörös, mert az a farkasok állítólag azt a színt nem látták. Kevin maga sem tudta miért, belépett az asztalok közé, keresett magának egy gazdátlan széket, lesöpörte róla a havat és leült.
Ben jelent meg mellette, de ő csak felnézett rá, és megrázta a fejét.
A kocsáros egy szó nélkül ott hagyta.
Kevin próbálta megérteni, hogy miért jó ott ülni. A zúgás érezhetően erősebb volt, mint a faluban. Szinte perzselte a bőrét.
A férfiak és nők csak ültek csendben és maguk elé bámultak. Gondolataik csak lassan kergették egymást, leginkább csak felvillanó képek és gondolattöredékek voltak.
Kevin azért értette, a kocsma szimbólikus jelentését, a lázadást a Búgó ellen, azt, hogy azért mégis igyekeztek emberek maradni, csak azt nem értette, hogy a többieknek ez miért olyan fontos.
Lehúnyta a szemét, egy nagyot sóhajtott és csak a szél motozását hallgatta a fák között.
Egyszer csak csiklandó érzés futott végig a gerincén, és érezte, hogy valami megmoccan a sűrűben.
Felegyenesedett és kinyitotta a szemét. Az egyik férfi ránézett futólag. Kevin bocsánatkérő mosollyal nézett vissza, és amennyire csak tudta, még jobban leárnyékolta a gondolatait. A többi falubeli nem törődött vele.
Az érzés még mindig jelen volt. Úgy érezte mint a hideget maga körül, igazából most már az volt a különös, hogy azelőtt nem érezte. Nyelt egyet.
A valami, mert azzal teljességgel tisztában volt, hogy nem ember az illető, közelebb merészkedett, és a kocsma körül kezdett ólálkodni. Egy perc múlva újabb valamik csatlakoztak hozzá, vagy féltucatnyian is lehettek, és lassan járkáltak a fák között fel s alá és a kocsma felé figyeltek.
Kevinnek addigra már látnia sem kellett őket, tudta, hogy a farkasokat érzi.
Nyelt még egyet. Csak a hangoltsággal törődött. A farkasok ugyanis nem érzékelték a hangolt személyt.
Jó ég, ha a falubeliek rájönnek, hogy érzem a farkasokat, holtbiztos, hogy meglincselnek! – gondolta aztán, de csak lassan és igyekezett továbbra is nyugodt maradni.
A fenevadak megmorrantak, néhányan a falubeliek közül megrezzentek.
Kevin akkor lassan megértette.
Ők is éreznek engem! Ennek csak rossz vége lehet...!"

(Kódai Richárd: Órák)

Néhányan olvastátok az eredeti novella verziót. Ez az írás volt az, ami ugyan nem kavart nagy port, de mégis egyöntetűen pozítív véleményeket hozott magával. Ezért is döntöttem úgy, hogy megérdemli, hogy regényterjedelemben támadjon fel újra. Ez most klasszikus sci-fi lesz, talán könnyebb lesz neki kiadót találni, mint "A tükörjáró"-nak.

Új Nolan film

2009-09-02T16:23:00.000-07:00

Mini bemutató.

Csakúgy

2009-08-31T12:09:00.000-07:00

"Este volt. Teát akartam inni, de vér folyott a csapból. Megszédültem.
A tévé harsogott a nappaliban. Valami rajzfilm ment rajta, a macskát épp elütötte egy autó. Kilapult.
Ekkor jött ki Jack. Rágyújtottam.
– Miért ölöd magad? – kérdezte.
– Te miért ölted magad? – kérdeztem vissza, rá sem pillantva.
– Kedves vagy – mondta és letelepedett a velem szemközti székre. – Különben is mióta dohányzol?
Megvontam a vállam:
– Nem igazán tudnám megmondani. De valamit csinálni kell…
Az ablakon túl a Sárkány álmosan moccant.
Vajon miről álmodhat? – merengtem.
Aztán megköszörültem a torkom.
– Teát akartam inni, de vér folyik a csapból – mondtam.
Jack nem szólt semmit.
– Szeretem a teát – tettem hozzá halkan.
Még mindig nem szólt semmit.
Nem bírtam ránézni. Az árnyak egyre sűrűbben kavarogtak.
– Miért csinálod ezt? – kérdezte végre, és hangja üresen kongott.
– Nem tudom. Nem emlékszem semmire.
Cigarettahamu hullt a hideg kőre.
– Nem emlékszem, hogyan kerültünk ide.
Megvonta a vállát.
– Mit sem számít már – mondta, és visszatrappolt a nappaliba tévét nézni.
– Kedvesebb is lehetnél – mondtam az üres széknek."

(Kódai Richárd: A tükörjáró)

Nem is tudom, hogy miért posztoltam... Talán csak mert eszembe jutott, hogy e jelenet első verzióját majdnem tizenhárom évvel ezelőtt vetettem papírra... A füzet piros volt, és nagyon sok erő volt benne. Az volt az én varázskönyvem... Kicsit hiányzik, szívesen belelapoznék, bár emléknek talán mégiscsak jobb...

The wolfman

2009-08-29T16:51:00.000-07:00

Bemutató.

I'm okay

2009-08-24T16:22:00.000-07:00

"I'm okay
just don't wanna get up all day
I am home
laying in bed, just leave me alone

lost in dreams
in bittersweet memories
my head's spinning
I gave up and sunk in it

I'm not crazy
I just can't believe this is happening
I'm not lonely
I just can't really feel a thing

and if I could
I would just turn around and walk away
wish I had the strength to find another way
but I'm okay

I'm okay
and if I'm not, still: I'm to blame
I don't know
what to do or where to go

I feel numb
why do I stay when I should run
is this my life
and is it too late to ask you why"

(Richard Kodai: I'm okay)

Egy újabb szám készült el. Fogadjátok ezt is szeretettel.

Avatar

2009-08-22T13:52:00.000-07:00

Bemutató.

Manatee

2009-08-21T14:22:00.001-07:00

A manateek (tengeri tehenek) szuper aranyosak. Szelíd óriások, 2-3 méteres hosszal, 4-500 kilogrammos testsúllyal. Szigorúan növényevők, és szószerint a légynek sem tudnának ártani. Floridában mindenütt honosak, édesvízi forrásokon és folyókon keresztül az óceánig. Valaha népes számban nyüzsögtek mindenfelé, de mára már védett fajnak minősülnek. Számuk még így is évente egyre kevesebb, köszönhetően életterük további csökkenésének, valamint a hajócsavarok okozta végzetes baleseteknek. Én nagyon szeretem őket, és volt alkalmam mind a természetben és fogságban is látni őket. Roppant nyugodtak, békések, csak lebegnek, vagy lassan sodródnak tovább. Napjuk felét átalusszák, a többit eszegetéssel és úszkálással töltik. Olyanok, mint valami víz alatti, bölcs, zen mesterek. A spanyol hódítók eleinte úgy hitték, hogy vízi embernépség, magyarul sellők, panaszkodtak is, hogy nem olyan szépek, mint a legendákban. Természetesen emlősök, legközelebbi rokonaik meglepő módon: az elefántok. Bár ha a nyugodt, békés és bölcs életvitelt nézzük, a rokonság nem is meglepő.

D 9

2009-08-17T16:00:00.000-07:00

A "District 9" című film abszolút lenyűgöző, nem tudok betelni vele. Pontosan nekem való. Olyan értelemben, hogy science-fiction, low-budget, de mégis hihetetlenül jól néz ki, és van értelme. Utoljára a "Children of men" megnézése közben éreztem ezt, hogy ez a film, igen, pontosan olyan, mint amit én szeretek, egyszerű, de nagyszerű :), emberi, de sci-fi, ja, és roppant izgalmas. Mindez gyönyörűen összegyúrva. Ilyenkor áll elő az a helyzet, amikor azt kívánom, hogy ezt a filmet bárcsak én írtam, bárcsak én írhattam volna. Halál komolyan. A történet olyan sok helyen, amilyenre én is törekszem néhány sci-fi történetemben. "Ricsis." Miért is ne? De persze, nem tartom magam olyan nagyra, még hosszú az út előttem. De legalább már látok egy irányt. És látom, hogy mások is csinálják, és azt is látom, hogy igenis van igény a furcsa, emberi, szinte "hétköznapi" fantasztikumra, ami akár itt és most is megtörténhet. És a kulcsszó az emberi. Olyan karakterek vonulnak fel a filmben, leginkább mondjuk a főhős, aki abszolút hihető, élő, lélegző személy, nem elnagyolt, valószerűtlen, és távoli. Wikus ember, bár a film első felében rettentően lehet utálni, de talán pont ezért él. És talán ezért lesz érdekes, amikor megváltozik, és valóban hős lesz belőle. Hozzá kell tenni, hogy az őt megelevenítő színész nagyon jól játszik, végig azt hittem, hogy el fogja szúrni valahol, valahogyan, de nem tette. A másik dolog ami tetszett, az a nem szokványos helyszín. Dél-Afrika. Zseniális! Végre nem minden Amerikában játszódik, amit egyébként e nagy ország lakói is valószínűleg már unnak. Legalábbis a moziban csak elégedett arcokat láttam, ahogy kijöttünk, senki nem panaszkodott, hogy miért nem ide jöttek az idegenek gettóban lakni. :) A bogárszerű lények egyébként nagyon jól néznek ki, az idegen fegyverek is, és minden más is, legfőképp persze a Johannesburg felett lebegő űrhajó. Harminc millió dollár Hollywoodban nem pénz, de érdekes látni, hogy ha jól használják fel, mennyi mindent lehet kezdeni belőle. Ötször-hatszor drágább filmek is vannak, amik sokkal rosszabbul néznek ki. Címeket nem mondok, mindenki tud legalább hármat fejből. Minden tisztelet kijár az író-rendezőnek (és természetesen a producernek is, és más segítőknek), csak így tovább. Bárcsak még több ilyen film jönne ki.

Két film...

2009-08-14T20:28:00.000-07:00

... a kommunista kínai kormány démoni uralmáról és véres tetteiről. Mást nem mondok.
The tank man
The cry of the snow lion

NIN

2009-08-12T15:17:00.000-07:00

Nine inch nails: Banged and blown trough. Köszi Lez. Bocs mindenki, hogy ilyen késéssel, de jobb később mint soha. :) Még egy néhány szám jön majd.

Ponyo

2009-08-08T16:26:00.000-07:00

Jövő héten jön ki Hayao Miyazaki legújabb rajzfilmje "Ponyo on the cliff by the sea" címmel. Lehet, hogy nem mindenki rajong a rajzfilmekért, végül is már nem vagyunk öt-tíz évesek :), de Miyazaki munkáira mindenképpen érdemes odafigyelni. Csodálatos képi világa mellett, ami engem leginkább lenyűgöz, az a hihetetlen természetesség, ahogyan elmesél egy történetet. Filmjei emberiek, de varázslatosak, személyesek, de mégis epikusak... Nagy példaképem az öreg, szeretnék úgy mesélni, ahogy ő tud. Személyes kedvenceim a világhírű "Spirited away", valamint a "Princess Mononoke", de bármelyik alkotását csak ajánlani tudom.
Íme a bemutató.

Még távolabbi helyekre vágyom

2009-08-03T19:49:00.000-07:00

A helyhezkötöttség fájdalmas. Időnként erős utazási vágy kap el, mint most is, de olyan erős, hogy szinte préseli a mellkasomat, és csak űzne, és olyan távolra mennék, amilyen messze csak lehet. De ez nem menekülés. Legalábbis nem teljesen. Most, hogy már kényszerű helyhezkötöttségem megenyhült, régi vágyak ébrednek újra, abból az időből, amikor elveszítettem a valahová tartozás élményét és hivatalosan sem neveztem otthonnak egy helyet sem a világban. Olyan vidékek kezdenek el hiányozni, ahol még sohasem jártam. Buta és meggondolatlan névválasztásom (eshu) a szerepjátékok világának egy állandóan vándorló tündérfajáról fájdalmas valósággá változott, és a távoli földek felfedezésének izgalmát elnyomni nem tudom. Kalandok hívnak, egyszerre bénítóan félelmetes, de ugyanakkor szinte elviselhetetlenül izgalmas kalandok, akik csak azok érthetnek igazán, akiket a kényszeres utazási vágy szele megérintett. Magas hegyek ormán akarok állni, távoli tengerek parján sziesztázni, mindhárom óceánba megmártani a lábam (kettő már megvan, meg egy Vörös-tenger), szigetvilágokat behajózni, végtelen erdőkben sétálni (lehetőleg nem eltévedni :), igazi esőerdőben folyón utazni, mindenféle vallás szent helyeit megtekinteni, forgalmas városokat bebarangolni, meghallgatni a világ legnagyobb vízeséseinek a zúgását. Meglátni és megérteni azt a sok életet, ami a világot átitatja, és ami a naplementében és egy távoli ország lakójának a szemében ugyanúgy ott lakik. Azt az életet, ami mindent mozgat körülöttünk.

Kathmandu, Nepál

Engedjétek hozzám a vámpírokat

2009-07-30T16:35:00.000-07:00

Halálosan unom a vámpírokat. Az elmúlt tizenegy-néhány évben újat nem nagyon tudtak nyújtani, sőt tudatosan kerültem a vérszívókat szerepeltető újdonságokat. Persze tisztán emlékszem még az "Interjú a vámpírral" című filmre, ami annak idején lenyűgözött, könyvben pedig még talán a "Lestat, a vámpír", "Az átkozottak királynője" viszont már kicsit sok volt, tovább nem is olvastam a sorozatot. Szerepjátékosként is igencsak tetszett a "Vampire, the Masquerade", többek között whoisnot egy-két felejthetetlen meséjét említeném, de ahogy az évek teltek, a játék is érdektelenné vált, és a többi, újabb, érdekesebb kiadványokkal már nem vette fel a versenyt. Ezenkívül még mindenképpen említésre méltó Coppola "Draculája", ami valódi klasszikus, a fantasztikus Gary Oldman-nel a címszerepben. Aztán mi van még? Nem sok. De azért van. A "Let the right one in" című svéd filmet, csak a minap néztem meg, minden előítéletemet félresöpörve. Jól tettem. Gyönyörű film, gyönyörűen elmesélve. Nem zavart a vámpírosdi sem benne. A "Twilight" már más tészta. Meg kell hagynom, hogy helyenként szépen nézett ki, de filmet ennyire már régen untam. Elkezdtem nézni a "True Blood" című sorozatot is, mert úgy hallottam, hogy jó. A Louisianás dolgok bejönnek, az ember karakterek is, de a vámpírosdit legszívesebben áttekerném. De azért mindent összevetve, egész jó. Szokni kell. Ja, majdnem kifelejtettem a "Vampire hunter D" című japán rajzfilmet, amit nagyon szeretek, és amiben a vámpírosdi nagyon másképp, kicsit sci-fi hangulatban van jelen. Azonkívül pedig brainoiz barátom egy sajnos eleddig kiadatlan novellája érdemel szót, ami gyönyörűen egyáltalán nem pendített fájdalmas húrokat bennem. Pedig vámpíros. De másmilyen. Jó.
Ami a legjobban zavar, talán az, hogy a vérszívókból romantikus hősök lettek. Már nem is szörnyetegek. És nem szenvednek. Illetve alig. Mi értelme van akkor? Meg az, hogy minden újabb filmben, könyvben újra kell tanulni, hogy ezek a vámpírok most miben is mások. Például tud-e nappal mozogni vagy nem? Koporsóban alszik-e, vagy ágyban, vagy alszik-e egyáltalán? Tud-e csak kis vért szívni az áldozatból, vagy mindenképpen ölnie kell? Hogyan készülnek az újonc vámpírok? Hat-e rájuk fokhagyma, kereszt, esetleg ezüst, folyóvíz, bejöhet-e az ajtón meghívás nélkül, milyen erői vannak, és így tovább? De, kérdem én. Ki a francot érdekel?! Miért kell nekem minden új filmben tíz-húsz percig azt néznem, hogy a vámpír fő- vagy mellékszereplő ezt magyarázza egy halandó fő- vagy mellékszereplőnek? Persze, mert minden alkotó azt akarja, hogy az ő vámpírja másmilyen legyen, de teljesen fölöslegesen. Attól még vámpír.
És ugyanolyan halálosan unalmas.

Szomszéd

2009-07-27T12:39:00.000-07:00

Egyre nagyobb a meggyőződésem, hogy az az igen hírhedt amerikai bőrfejű buli, amibe véletlen csöppentem majdnem nyolc évvel ezelőtt, a szomszédban zajlott le. Még jó, hogy három éve itt lakom, de régebben eszembe se jutott beazonosítani a helyet... Ha nem mesélem otthon annyit a történetet, biztosan nem is morfondírozom annyit rajta. "Éljen Bajszos!" Hát mit ne mondjak, nem a legfényesebb éjszakám...

Eső

2009-07-24T13:20:00.000-07:00

Ma bőrig áztam úgy, hogy egy eresz alatt álltam. Köszi, Florida! :)

Csak a szépre emlékezem 7

2009-07-20T18:33:00.000-07:00

Tehenek. Nem ez az első dolog, aminek Arizonával kapcsolatban az ember eszébe kéne, hogy jusson, de ott voltak mindenütt. Igen a szakadékok mentén, meredek hegyoldalakon mászkáltak, hogy hogyan, nem tudom, néha keresztbe feküdtek az úton, hogy alig lehetett kikerülni őket, egyszer egyikük pedig barátságosan elindult a kocsink felé szintén az út közepén, de sikerült nem elütnünk. Egyébként itt, Arizonában szálltunk meg a legjobb motelben az utunkon, aminek a hátsó terasza egy kisebb szakadékra nézett, és olyan tiszta volt, hogy le a kalappal. Itt néztük meg időtöltés gyanánt a tévében az "Ahová lépek szörny terem" című eposzt, ami sivatagi utazásaink után már nem is tűnt annyira nevetségesnek. De persze a legfontosabb említenivaló Arizonában, a mindenki által ismert Grand Canyon, ami valóban olyan hatalmas, hogy amíg nem láttad, nem tudod elképzelni. Gyönyörű, viszont tíz perc után meg lehet unni, merthogy nem csinál semmit. Mondjuk hozzáteszem, hogy a sasok azért ott köröznek, azokat lehet bámulni. Átvezettünk egy másik kilátó helyre, de ott is ugyanúgy nézett ki. Mindegy azért csináltunk egy képet rólam, hogy "gitárrommal a kezemben egy szakadékba nézek", merthogy a hangszer is utazott velünk, ha meg már szakadék, akkor Grand Canyon. Onnan tovább autókázva vágtunk át meglepetésként - merthogy nem számítottunk rá - Amerika egyik legnagyobb építészeti csodáján, a Hoover Damen, ami egy duzzasztó gát, hihetlenül nagy, és nagyon jól néz ki. Onnan már nem volt messze Las Vegas, ami a másik olyan dolog, hogy amíg az ember élőben nem látja, addig nem tudja elképzelni sem, hogy milyen. Merthogy pontosan olyan, mint a filmekben. Gyönyörű, tele van élettel, és csak a kaszinózásról szól. Itt egy kicsit (megjegyzendő pénzszűkében voltunk) félkarú rablóztunk, és hasonlók, egy kicsit még egy topless bárba is sikerült betévednünk :), aztán reggel tovább. Át a Mojave sivatagon (ami abban a régi "Parasite Eve" című játékban is volt) És be Los Angelesbe. Ott három hetet töltöttünk, nyugat Hollywood vendégeként, szegényen, de szabadon, majd vissza Floridába, egyenesen a 10-es úton, kitérő nélkül, talpra állni.
Az út Los Angelesig több mint tíz napig tartott, több mint háromezer mérföldet utaztunk, tizenegy államban voltunk és az életem eddigi legizgalmasabb kalandja volt. Utólag semmi pénzért ki nem hagynám, bár ma már talán nem így vágnék neki. De, ha a lehetőség hozza, és lehet menni, még egyszer megtenném.
Mondjuk most már lehet, hogy tényleg északot kéne bejárni.

Grand Canyon, Arizona

Hoover Dam, Arizona-Nevada határ

Las Vegas

Los Angeles

Hollywood Boulevard, Los Angeles

A Hollywood felirat, Los Angeles

Új írás

2009-07-18T21:42:00.002-07:00

"Nkagisangra szörnyű éhség jött rá. Éppen a vacsorát készítette, hagymát szeletelt könnyezve a zöldségsalátához. A gyomra hirtelen összerándult és olyan maró ürességet érzett, hogy összegörnyedt.
Enni... Kell – gondolta, és tétován nézett a hűtőszekrény felé.
Az éhség akkor fájdalomba csapott át, és égetni kezdte a belsejét. Nkagisang levegő után kapkodott.
Gyorsan! Valamit... Bármit – gondolta.
De nem tudta kitalálni, hogy mit is egyen, nem tervezte, hogy aznap este már enni fog, amit a családnak főzött vacsorára, azt meg sajnálta magától.
Jobb híján megfogta az egyik megpucolt hagymát, és beleharapott. A könnyek még jobban ellepték a szemét, míg már nem látott semmit, de a falat mégsem marta túlságosan a száját és torkát. Megrágta és lenyelte.
Újabb fájdalomhullám csapott végig rajta a gyomrából indulva. A maradék hagymát szinte megrágatlanul tömte magába, majd egy másikat, a harmadikat pedig pucolatlanul falta fel, mire a fájdalom lassan alábbhagyott.
– Mi a fene van már megint? – kérdezte fennhangon és a konyhapultra görnyedt. Gyomrában a fájdalom most valami puha lüktetéssé alakult át. – Hiszen ma már ettem. Kétszer is."

(Kódai Richárd: Hálásan köszönöm, uram, asszonyom!)

Néhányan már olvastátok az eredetit, ma befejeztem a bővített változatot. Így most nem látszik rajta, de egyébként sci-fi. Ja, és ez is egy kicsit erős lett... Hiába, igyekszem. :)

Örvény

2009-07-17T16:07:00.000-07:00

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogyha egyszer véletlen a folyóba esnék, és egy örvény ragadna el, ne kapálózzak, csak hagyjam, hogy lehúzzon a mélybe, egy idő után kilök magából és úgy már ki lehet úszni. De, ha valaki küzd ellene, azt az örvény nem engedi, és bizony az illető ott maradhat.
Nagy tanulság ez. Néha a legbölcsebb dolog, ha hagyod, hogy az áramlat elragadjon. Nem lehet minden csatát megnyerni, és nem is kell. Ha túl feszíted a húrt, elpattanhat.
Egzisztenciális szinten nem jutok egyről a kettőre, krízishelyzetek váltogatják egymást, a megboldogult kétezres év jut eszembe, amikor a legkevesebbem volt.
Feladtam. Hátha így messzebb jutok.
(A kétezres év védelmében: akkor volt az is, hogy MINDEN megváltozott. Jó értelemben.)

Az óriás szitakötők tánca

2009-07-14T13:18:00.000-07:00

Kivittem a kutyát az udvarra és látom, hogy ott kint óriás szitakötők keringenek körbe-körbe a levegőben. Ez néhány perce történt. Az eső nagyon enyhén szemerkél, csak néha-néha hull egy csepp az emberre, de mégis mindennek esőillata van, és érezni a feszültséget a levegőben, hogy igen most már bármelyik pillanatban komolyan rákezdhet. De miért jó ez a szitakötőknek? Miért jöttek most elő (húsz perce még sehol sem voltak), és járják igéző és kicsit szédítő táncukat? Nincsenek sokan, talán tizenöten-húszan. Nagyok, tizenkettő-tizenöt centis szárnyfesztávolsággal. És csak táncolnak. Miért?
Imádom Floridát.

Csak a szépre emlékezem 6

2009-07-09T18:44:00.000-07:00

Utah lélegzetelallítóan gyönyörű. Nem, nem csak a hegyek miatt, bár itt lehettünk tanúi annak a jelenségnek, hogy vörös homokos, sivatagos csúcsok váltották egymást fenyveses, hóval borított csúcsokkal. De Utah mégis a szakadékai miatt felejtehetetlen. Itt már kőkemény terepen haladtunk, végtelen mélység felett szerpentineken, hidakon, olyan életveszélyes kanyarok között navigáltunk, amiket vagy tizenöttel lehetett csak bevenni, de emelett még lejtettek is vagy emelkedtek. Megálltunk egy kis parkban, ahol természetes "hidakat" lehetett megnézni, ott túráztunk is egy kicsit és lementünk-lemásztunk egy szakadék aljába. Kijelölt túra ösvény volt, de néhány helyen komolyan nem értettük, hogy hogyan is képzelték, hogy mindenféle kapaszkodó vagy kötél nélkül ott embereknek kéne tudni közlekedni. De túléltük, és a kaland jó gyakorlat volt a tériszonyom leküzdésére. :) Ott láthattunk régi indián romokat is lent, a szakadék mélyén, ott, ahova mi már nem juthattunk le. Érdekes volt elképzelni, hogy hogyan is élhettek annak idején arrafelé az indiánok, a kanyonvidék mélyén, rejtekében. Mi a fenét ettek, például? A közlekedésről nem is szólva. Némi utazgatás után, egy Hite Marina nevű, szó szerint talán tíz lakókocsiból álló településnél keltünk át a Colorado folyón, a Glenn canyon alján. Itt tankoltunk is az egyetlen kúton egész útunk alatt, ahol nem digitális kijelző mutatta, hogy mennyit is tankoltunk, és itt vásároltunk úgy be, hogy a helyi "boltban" egy szó szerint nagy fagyasztókamrába kellett bemennem az eladóval kenyeret választani, ami utána órákon keresztül olvadt ki, és mire kiolvadt, cukorkristályok voltak benne, úgyhogy nem bírtuk megenni, olyan édes volt. Aztán később egy másik kis településen szálltunk meg ott, ami kicsit nagyobb volt, de egyébként roppant hangulatos, a "Parasite Eve" nevű régi PS1-es játékot juttatta eszembe, amiben nemzombidemajdnemolyasmi szörnyeket kellett irtani a Mojave sivatagban, Kaliforniában, egy kisvárosban. Olyan volt, csak hegyekkel. A következő napot is szinte teljesen csak a szakadékok, emelkedők, lejtők világában töltöttük, majd estére elértük Arizonát.
A vállalkozó kedvűeknek ajánlom, hogy csak írják be a google-ba, hogy "Utah", majd nyomjanak egy képkeresést, és ámuljanak. Ha valakinek csak egy helyet mutathatnék Amerikában, ami nem város, biztosan Utah kanyonvidéke lenne az.

Utah tájkép

Természetes "híd", Utah

Indián romok

Utah tájkép 2

32

2009-07-09T13:24:00.000-07:00

Remekül érzem magam a bőrömben!

Happy

2009-07-06T09:56:00.000-07:00

"who are you my lonely friend?
go ahead and take my hand
look at me and maybe smile
you just made me realize

that I don't know who I am
and I don't know where I've been
but I don't even give a damn
I am happy deep within

what's it like on the other side?
is there darkness - more than light?
do all tears dry stepping through
all hell broke loose - keep the true

and I don't know who I am
and I don't know where I've been
but I don't even give a damn
I am happy deep within"

(Richard Kodai: Happy)

Vadi új dal, hosszú évek után. Demó verzió, azért hangzik gagyin. De mindenképpen sok szeretettel.